13.

            Rengeteget táncoltam még az este folyamán. Úgy éreztem magam, mint egy igazi kiskirálylány, akit a tenyerén hordoz a hercege a fehér lovon. Úgy gondoltam semmi sem ronthatja el az estémet. Hatalmasat tévedtem. Dave alig fél méterre tőlünk egy szőke cicababát fogdosott.
            - Rosszul vagy?- kérdezte Dan, mikor leálltam a tánccal.
            - Nem. Igen. Nem tudom…
            - Gyere, üljünk le- húzott magával Lilyhez, aki Sam mellett ült, nem messze tőlünk.
            - Lily, nem láttad Hayleyt?
Alig mondtam végig, a zenét túlharsogó kiabálásra lettem figyelmes.
            - Mit képzelsz te magadról? Dobod Roxyt, de mihelyst jól érzi magát mással, cicázol? Undorító vagy. Hányok tőled.
            - Roxy pár napja szerelmet vallott, most meg egy idegennel smárol. Semmi rosszat nem csináltam. Egyébként kölcsön kenyér visszajár.
            Hay lendületből felképelte, és ott hagyta. Felénk tartott.
            - Megyünk?
            Lilyvel bólintottunk. Ő elköszönt Samtől, én pedig Danhez fordultam. Már számot cseréltünk, így csak átöleltem és megköszöntem neki a lélekápolást. Jake megígértette velünk, hogy nem üttetjük el magunkat, nem veszünk el, és épségben hazaérünk.
            - Kettőkor jövünk- intettem utoljára.
A csajokkal nem beszéltünk sokat. Tusolás után már aludtunk is…

1-kor ígéretünkhöz híven keltünk. Rendbe tettük magunkat és indultunk segíteni.
            - Sammel mi van?- kérdeztem Lilyt.
            - Elhívott randizni- válaszolt és mesélni kezdett. Ezután Hay következett.
            - Jaj, lányok. Azt hiszem, szerelmet vallottam Jakenek - mondta pirulva.
            - Micsoda? Mesélj!- nevettem.
            - Kerestünk titeket, és felnéztünk a szobájába, hátha ott vagytok. Becsuktam az ajtót és hátulról átöleltem, majd közöltem vele, hogy szeretem.
            - Mit válaszolt?
            - Azt mondta, hogy a pia beszél belőlem, és még visszatérünk rá.
            - De hát az jó!- kacsintott rá Lily.
            - Most te jössz- fordultak felém, mire regélni kezdtem.
            - Dave nagyon furcsán viselkedett- mondta Hayley miután befejeztem. – Azt mondja, hogy nem szeret, de közben féltékeny, ha meglát mással? Ilyen nincs…

            Szerencsére nem hagytunk nagy romot a buli után. Lily és én összegyűjtöttük az üvegeket és a szemetet, és kitakarítottuk a konyhát. Jake és Hay a nappalit tisztogatták. Visszahúzták a bútorokat a helyükre és kiporszívózták a szőnyeget. Dave tengett lengett, néha besegített valakinek, és körbejárta a fenti szobákat. A fürdőknek együttesen estünk neki. Hamar végeztünk. Leültünk a nappaliban a kanapéra és beszélgettünk.
            - Azért, nem kellett volna leoltanod Davet – hozta fel a témát Jake. – Nagyfiú, tudja, mit csinál.
            - Jó oké. Bocs Dave - mondta Hayley kénytelenül. – Nem kellett volna beleszólnom, de Roxy a barátnőm és kötelességemnek éreztem megvédeni.
            - Megvédeni? Mitől? Nem volt bajban. Szegénykém rosszul viselte, hogy nem omlok a lábai elé. Tudod, neki lételeme, hogy mindenki körbeugrálja- mondta végig a szemembe.
            - Ha nem csal az emlékezetem, akkor pár napja közölted velem, hogy nem hiszed el, hogy szeretlek- álltam fel. Ő követte a példámat. – Szerelmet vallottam neked és te visszautasítottál. Tegnap megismerkedtem egy sráccal és jól éreztük magunkat, erre te besértődtél. Csak, hogy visszavágj, összeálltál egy szőke plázacicával. Akkor itt a kérdés. Ha szar neked, hogy mással látsz, miért dobtál? Azt várod, hogy könyörögjek neked, hogy szeress? Mert nem fogok, Dave. Ennyi vagy- köptem egyet és az ajtó felé indultam. – Holnap találkozunk csajok, és még egyszer, köszi Jake.
            Fújtatva mentem haza. Van képe rám kenni ezt az egészet. Még a végén én leszek a hibás mindenért! Hazaérve köszöntem a nagyszüleimnek, majd felmentem a szobámba.
            Anya mindig mondta, hogy az embereket nehéz kiismerni. Belátom, igaza volt. Ha találkozom valakivel, kialakul bennem egy kép. Róla. Arról, amit felém mutat. Aztán szépen lassan jobban megismerem, és rájövök, hogy nem tökéletes. Vannak hibái, mint mindenki másnak.
            A csalódás emberi dolog. Borzasztó érzés, de kitűnő lecke. Csalódni mindenkiben lehet. Ismert embertől kezdve, a színészeken keresztül, a családtagokig és a legjobb barátokig. Mindet máshogy éli meg az ember.
            Ha egy alig ismert személyben csalódok, megromlik a kapcsolatunk, vagy meg is szakad. Kiderül, hogy félre ismertem, nem tudok többé bízni benne.
             Megint más, ha a családom egy tagjában vagy a legjobb barátomban csalódok. Őket régóta ismerem, és régóta tudom, milyenek, mégis tehetnek dolgokat, amik csalódással töltenek el. Velük viszont összeköt a múlt. A közös emlékeket, az érzéseimet irántuk, nem lehet olyan könnyen kitépni a szívünkből. Ők hozzám tartoznak. Ha csalódom bennük, csak egy rossz tulajdonságként fogom fel, és tovább lépek, mert tudom, hogy a hibáiból tanul az ember.

            A nap további részében fel-alá járkáltam a házban. Hol TV-ztem, hol megnéztem a mailjeimet. Beszélgettem a nagyszüleimmel, olvastam, zenét hallgattam, pakolásztam. Nem tudtam magammal mit kezdeni.
            8 órakor kínomban már elmélyülve játszottam a telefonomon. Ijedten hajítottam el, mikor megcsörrent a kezemben. Utánanyúltam és ránéztem a kijelzőre. Anya.
            - Szia, Anya!- vettem fel.
            - Roxy! Hogy vagy?
            - Jól. És ti?
            - Mi is. Roxy, emlékszel milyen feltétellel költözhettél a Nagyiékhoz?- kérdezte idegesen.
Elgondolkodtam. Hát persze. Az apám…
            - Igen. Mi van vele?
            - Szeretne veled találkozni.
            - Mikor?
            - Nem hittem, hogy ilyen jól fogadod majd- csodálkozott el.
            - Anya, fontos vagy nekem. Neked pedig az fontos, hogy megismerjem. Hát legyen, de ne várd, hogy Apának hívjam!
            - Hívhatod Michaelnek. Ez természetes.
            - Rendben.
            - Megadom neki a számodat és majd felhív.
            - Oké.
            - Köszönöm Roxy!
            - Aha. Mi újság van veletek?- váltottam gyorsan.
            - Kevin megváltozott mióta elmentél- sóhajtott gondterhelten.
            - Ő ott van?
            - Még nem ért haza.
            - Megmondod neki, hogy holnap felhívom?
            - Persze.
            - Köszi. Akkor, jó éjszakát!
            - Neked is. Vigyázz magadra, és legyél jó!
            - Oké. Ti is. Szia!
            - Szia!