16.

            Nehezen ébredtem reggel, de megingathatatlan elhatározással. Ma odaállítok Dave elé és tisztázom vele a dolgokat. Vidáman indultam a suliba és az első pár órám is jól telt. A lányok közölték velem, hogy a hétvégén kempingezni visznek. Csak mi hatan… Valahogy furcsa ez nekem. 3 fiú, 3 lány…
            - Mit terveztek? Össze akartok hozni minket?- csodálkoztam el.
            - Micsoda? Nem. Dehogy!- mondták mosolyogva kórusban.
            Jól esett, hogy próbálkoznak. Megmosolyogtatott. Elhatároztam, hogy suli után beszélek Dave –vel.
Az utolsó óra után siettem, hogy utolérjem. A lépcső alján láttam meg egy csajjal. Lefagytam és csak néztem őket, amint falják egymást. Hát ennyit értem.
            - Mi az?- ért mellém Jake, Lily, és Hayley.
Nem csak én lepődtem meg. Ők is jócskán ledöbbentek. Görcsberándult gyomorral figyeltem a jelenetet. A torkomban lévő gombóc hangtalanul tört utat magának, és csak folyt a könnyem. Ennyi voltam. Jobban kellett volna figyelnem, s talán nem ringatom magam tévhitekbe, de mégis… ez annyira kegyetlen.
            - Én megyek. Holnap találkozunk!- indultam tovább a szemem törölgetve.
            - Hazakísérünk- jöttek utánam.
Dave felkapta a fejét és egyenesen rám nézett. A tekintete egyszerre volt ijedt és elégedett, s mellette bocsánatkérő.
            - Nem kell- mondtam és tovább mentem.
Próbáltam nem figyelni, mégis hallottam a szavakat.
            - Ezt jól megcsináltad te idióta!
            - Várj!- szaladt utánam Lily és Hay. – Gyere ki a parkba! Megnyugszol egy kicsit és utána mehetsz haza. Ne lásson így a nagyid!
Bólogattam és irányt váltottam.

            - Szerettem volna elmondani neki, hogy mit érzek. Én azt akartam, hogy szerethessem, hogy együtt legyünk. Semmi mást, csak egy kis boldogságot. Úgy látszik ennyit értem neki- mondtam szomorúan.
            Már nem sírtam. Nem láttam értelmét.
            - De ugye azért eljössz velünk a hétvégén?- néztek rám hatalmas boci szemekkel.
            - Ezt nem gondolhatjátok komolyan!- háborodtam fel.
            - Dehogynem. Velünk leszel, és nem vele- győzködtek.
            - Lily, te Sammel leszel. Hayley, te Jake –kel. És én? Nem fogom nézni amint Dave a kis barátnőjét hiányolja, vagy épp áradozik róla. Minek menjek?
            - Azért mert nem hiányozhatsz- Jake hangját hallottam.
Épp Dave –vel tartott felénk.
            - Na, én megyek. Jó beszélgetést! Ezt meg még átbeszéljük- indultam volna.
            - Miattam ne menj el!- szólalt meg halkan Dave.
            - Nem csak miattad megyek. Várnak otthon. Sziasztok,- köszöntem el és már ott sem voltam.

            Úgy látszik, nekem semmi sem jön össze. Ha akarok valamit, az a baj, ha nem akarok, az a baj. Nem lehet kiigazodni a dolgokon, mert minden olyan zavaros.
            A lányok mégis rávettek a kempingre. Beszéltem Anyuval és a Nagyiékkal. Pénteken késő este indultunk, és ezzel megkezdődött a kaland…
            7 személyes autóval mentünk, így kényelmesen elfértünk. Körülbelül 2 órát utaztunk, mire felértünk a hegyekbe. Én nem sokat beszéltem, csak ha kérdeztek. Meglepve tapasztaltam, hogy nem is igazán kempingben vagyunk, hisz nem állítottunk sátrakat. Helyette egy 6 személyes faházat béreltünk egy tó partján. Több házikó is volt, de valahogy mégis elkülönültek egymástól. Tetszett a hely és a szállás is.
            - De, ezek kétágyas szobák- lepődtem meg.
            - Ja, kettesével fogunk aludni- karolt át Jake.
            - Ki kivel?- méregettem a francia ágyakat.
            - Úgy gondoltuk, hogy Lily és Sam egy szobában. Dave és Jake a másikban és miénk a harmadik- lépett mellém Hayley.
            - Az úgy jó- fújtam ki a bent tartott levegőt. Megkönnyebbültem.
            - Na, én sétálni akarok. Ki jön?- kérdezte Lily.
            - Majd én!- ajánlkozott Sam.
Hagytuk, had legyenek kettesben egy kicsit. Mi addig behordtuk a cuccokat és csináltunk pár szendvicset.
            - Jaj, a kis konyhatündér- nevetett Jake, mikor Hay felvette a kötényt, amit a házban talált.
            - Ez a kis konyhatündér megkerget, ha cikizni kezded!- fenyegette meg.
            - Állok elébe- Jake egy kicsit előre hajolt és Hay combjába csípett, mire az rácsapott a kezére. Szép kis kergetőzés lett belőle, ami ismét mosolyra késztetett. Beszaladtak az egyik szobába. Az ajtó becsapódott mögöttük, és csak néhány kiáltás jutott el hozzánk.
            „Meghalsz!” „Kérlek, ne!” és ilyesmik…
Nevettem egy aprót, majd Davere néztem. Ő is engem nézett. Zavarba jöttem, és kedvem sem volt egy légtérben lenni vele.
            - Én azt hiszem, bemegyek a szobába- indultam meg.
Utánam jött és becsukta az ajtót.
            - Megengeded, hogy mindent elmagyarázzak?- kérdezte halkan.
            - Nem kell magyarázkodnod. Szíved joga, mit csinálsz. Kimennél?
            - Akkor mondom máshogy. Most meghallgatod, amit mondani fogok- mondta még mindig lágyan, és kulcsra zárta az ajtót…