17.

            Kulcsra zárta az ajtót, majd az első zsebébe süllyesztette. Meglepetten néztem rá. Furcsán csillogott a szeme és az arcán egy elégedett mosoly terült el. Kezdtem pánikolni.
            - Dave, mit csinálsz?- hátráltam néhány lépést.
            - Szeretnék veled beszélni- az arcáról eltűnt a mosoly, helyette komoly ábrázatot öltött.
            - Nincs miről beszélnünk. Főleg nincs értelme bezárni az ajtót- próbáltam menteni magam.
            - Félsz?- csodálkozott.
            - Ugyan mitől? Kellene?- húztam fel a szemöldököm.
            - Nem. Egyáltalán nem- leült az ágyra és maga mellé mutatott. Én inkább egy fotelben foglaltam helyet, vele szemben. – Miért nem ülsz mellém?
            - Így jobban látlak- füllentettem, pedig csak féltem, ha közel kerülök hozzá, nem tudok józanul gondolkodni.
            - Rendben- bólintott. – Először is, nagyon sajnálom a történteket. Szeretnék bocsánatot kérni.
            - Elfogadva.
            - Köszönöm. Másodszor pedig, had magyarázzam meg!
            - Ha ennyire szeretnéd- sóhajtottam.
            - Tudod, mikor rám csaptad a telefont, teljesen elkeseredtem. Rengetegszer hívtalak, de nem vetted fel. Arra gondoltam, biztos csak szórakoztál velem. Nem gondoltad komolyan. Messze voltál, és miért ne? Hiányoztunk neked, és bebeszélted magadnak a dolgot. Vagy valami hasonló.
            - Én nem…
            - Had mondjam végig!- fojtotta belém a szót. – Olyan voltam, mint a mosott rongy. A többiek próbáltak vidítgatni, nem értettek meg. Persze, nekik is hiányoztál, de nekem más volt. Aztán egyszer csak beállítottál az osztályterembe, és felénk indultál. Tudtam, hogy te vagy, nem tévesztett meg a sötét napszemüveged. Lefagytam, nem hittem a szememnek. Köszöntél a többieknek, aztán mind rám néztetek. Nem tudtam mit mondani. Odajöttél hozzám, átöleltél. A fülembe súgtad, hogy ne haragudjak, adtál egy puszit, majd elengedtél. Egész órán téged figyeltelek. Nem tudtam felfogni, hogy ott ülsz előttem.
Egyáltalán nem értettem a dolgokat. Örültem neked, és mégsem, mert azt hittem, nem gondoltad komolyan. Mérges is voltam rád, hogy csak úgy idejössz és folytatod, ahol abbahagytad. Egyébként is, annyira furcsa voltál. Megkérdezted mi baj, és többször is puszit adtál aztán meg kezdtél rámenős lenni. Elhívtál a parkba, amit nem tudtam mire vélni. Nem volt kedvem, de elmentem, mert kíváncsivá tettél. Elég bunkón viselkedtem veled, aztán meg ott akartalak hagyni, de te könnyezni kezdtél. Nem akartalak bántani, bűntudatom lett. Aztán meg utánam szaladtál és átöleltél. Annyira aranyos voltál, hogy egy puszit is adtam neked, és megmosolyogtattál.
Másnap kimentünk a parkba. Haragudtam rád. Bocsánatot kértél, és el akartad magyarázni a dolgokat. Nem hittem neked, amikor azt mondtad, szeretsz. Azt hittem hazudsz. Nem tudtam ott állni melletted, vagy rád nézni. Inkább otthagytalak, bármennyire fájt.
Mikor a suliban levették rólad a szemüveget, lesokkolt a látvány. Vörös és dagadt volt a szemed, mint aki egész éjszaka csak sírt. Bűntudatom volt.
A Plázába véletlenül láttunk meg titeket. Jake rávett, hogy bemenjük. Igazából nem kellett kényszeríteni engem sem. Vágytam arra, hogy lássalak, akármennyire is mérges voltam rád. Utána meg mikor az ölemben ültél, mint régen, nem bírtam megállni. Újra a régi Roxy voltál és önkéntelenül fogtam meg a combod. Még magamat sem értettem akkor.
Aztán jött a buli. Elhatároztam, hogy bocsánatot kérek tőled. Mikor megláttalak Dannel ismét felment bennem a pumpa, de szomorú is lettem. Főleg mikor láttam, hogy ledugja a nyelvét a szádba. Őrült féltékenység kapott el. Gondoltam visszavágok, és felszedek valami könnyűvérű kis csajt. Nem egészen úgy sült el a dolog, ahogy vártam. Takarításkor megint összevesztünk.
Továbbra is nagyon féltékeny voltam arra a gyerekre, de Jake mondta, hogy nem lesz belőle semmi. A kis csaj meg állandóan a nyakamra járt. Engedtem neki, és elvittem randizni. Belevágott a közepébe. Nem akartam, hogy együtt láss minket, de ez nem jött össze. Nem tudod, milyen volt látni, ahogy sírsz… miattam.

Nem tudtam neki mit mondani, megeredtek a könnyeim. Lassan felállt és odajött hozzám. Leguggolt elém és a térdemre támaszkodott.
            - Ne sírj, kérlek! – törölte le a könnyeimet.
            - Én komolyan gondoltam mindent. Én őszintén mondtam, hogy szeretlek. Annyira rosszul esett, amit csináltál- zokogtam tovább.
            - Megbocsátasz nekem?- kérdezte mélyen a szemembe nézve.
Csak bólogatni tudtam. Mit tehettem volna? Tisztázta magát, én meg szeretem. Nem haragudhattam rá. Nem is tudtam, és nem is akartam.
            - Köszönöm- adott egy puszit a homlokomra.
Csak néztük egymást. Szemléltük az arcot magunk előtt. Gyönyörködtünk a másikban. Idilli pillanat volt, s mint minden idilli pillanat, ez is megszakadt. Kopogtak az ajtón.
            - Hé, bent vagytok?- hallottam Lily hangját.
Dave felhúzott a fotelből. Az ajtóhoz mentünk. A szememen még látszott, hogy sírtam, és a többiek egyből észrevették.
            - Mit csináltál vele?- támadott rá Hayley.
            - Csak beszélgettünk- emelte fel védekezőn a kezeit.
Hayley rám nézett, én csak bólintottam.
            - Minden rendben?- kérdezte Lily is. Ismét bólintottam.
            - Akkor ideje eltenni magunkat holnapra- mondta Jake atyáskodón. – Holnap estére ki kell pihenni magunkat.
Egyetértettem vele. Végignéztem a társaságon, akik álmosan néztek vissza rám. Szemet szúrt Jake és Hayley keze.
            - Hé! Ti összejöttetek?- kiáltottam fel.
Mosolyogva bólogattak. Megöleltem őket. Tiszta szívemből örültem nekik, mert láttam, hogy boldogok.
Sorban lezuhanyoztunk, majd szétosztottuk magunkat a szobákban.
            - Nem szeretnél Jake –kel aludni?- kérdeztem Hayleyt, mikor már a szobában voltunk, ketten.
            - És te kivel aludnál?- nézett rám kissé gúnyosan.
            - Dave megaludna a földön, vagy mit tudom én.
            - Nem, Roxy, jó ez így… Max holnap én alszom Jake –kel és Lily veled.
            - De én nem akarlak szétválasztani titeket.
            - Olyan buta vagy- szorosan magához ölelt.
Hamar elért az álom, és már nem emlékeztem rá, mikor lógott ki Hayley a szobából, hogy még egy kicsit Jake –kel lehessen…