18.

            Hangos madárcsicsergésre keltem. Jól esett hallgatni a lágy csivitelést, megnyugtatóan hatott. Nagyot nyújtóztam. Hay még aludt, így hangtalanul lerúgtam magamról a takarót, és kikeltem az ágyból.
            - Jó reggelt!- intettem a srácok felé.
            - Szia!- néztek végig rajtam egyszerre. Most először láttak egy topban és francia bugyiban. Biztos újdonságnak tűnt.
            - Jól aludtál?- kérdezte Dave.
Meglepetten válaszoltam:
            - Igen. Bár oltári nagy hülyeséget álmodtam- nevettem feszülten.
Az éjszaka közepén, mintha valaki megsimogatta volna az arcom, és egy apró puszit is nyomott volna rá. Homályosan emlékszem csak rá, mintha álmodtam volna.
            A lányok egy fél óra múlva ébredtek fel. Addigra készítettem pár szendvicset, amit befalatozhattunk. A fiúk a szobában tartottak megbeszélést, így mi nyugodtan átbeszélhettük a dolgokat.
            Én felvilágosítottam a barátnőimet a bezárkózásról, Lily elmesélte a sétáját, Hayley pedig beavatott minket a szerelme kiteljesedésének történetébe.
            - Na, átbeszéltetek mindent?- jöttek ki a szobából és futó csókot adtak a lányoknak.
            - Ha azt mondjuk, hogy nem, akkor visszamentek?- néztem rájuk kétkedve.
            - Esélytelen- nevettek ki.
            - Na, jó. Akkor romantikázzatok, én addig felöltözök- indultam be a szobába.
            - És én?- szólt utánam Dave.
            Megrántottam a vállam és folytattam az utam. Miután mindenki elkészült, kimentünk a tópartra. Sétálgattunk és beszélgettünk. Simán jól éreztük magunkat. Felfedeztük a tó és az erdő minden apró zugát, képeket készítettünk, és ha lehet, még jobban összekovácsolódtunk. Aztán jött, aminek jönnie kellett…
A lányok, fiúk párosával elvonultak romantikázni, így én kettesben maradtam Vele…
            - Milyen volt a másik suli? Befogadtak?- kérdezte.
            - Az túlzás. Volt egy lány, Alice. Ő nagyon aranyos volt velem. Rengeteget beszélgettünk, és a barátnőmmé vált. Aztán egy másik osztálytársam, Colin. Ő is sokat segített. Plusz volt még egy felsőbb éves srác, Steve. Na, ő nagyon hasonlított rád. Kicsit rám hajtott, és éreztette velem, hogy szép vagyok, sőt azt is, hogy mennyi mindenkinek tetszem. Persze akadtak rosszakaróim is. Például Vanessa. Egy őrült liba volt, aki kiverte a hisztit, ha elterelődött róla a figyelem. Azért egy kicsit sajnáltam Alice -t és Steve –t. Jaj, nem tudom, miért untatlak ennyi mindennel- kezdtem mentegetőzni.
            - Elhallgatnám napokig, ahogy beszélsz. Kellemes hangszíned van, jó hallgatni. És különben is, én kérdeztem, még szép, hogy nem untatsz vele- mosolygott rám kedvesen.
            - Köszi, már sokan mondták, hogy kellemes a hangom- pirultam el kissé.
            - És jellegzetes.
            - Ez az, mondd még! Hátha megnyerek egy céklaszépségversenyt- pirultam még jobban.
            - Sok pénzt kaszálhatnánk, nem gondolod? Megfeleznénk és boldogan élnénk, míg meg nem… Vége.
            - Ja, veszünk egy nagy házat, ahol sok gyerek lesz. Nem kell dolgoznunk, és járhatunk flancos éttermekbe- álmodoztam.
            - Együtt?
            - És veszünk egy ezüst Chevrolet Camaro –t, gyöngyházfényűt- folytattam.
            - Hahó!- meglengette előttem a kezét.
            - Tessék?- ocsúdtam fel és megráztam a fejem.
            - Azt kérdeztem, együtt?
            - Mi? Nem. Külön-külön.
            - Pedig kezdtem örülni- nézett mélyen a szemembe.

            6 óra volt, mire mind újra együtt voltunk. Kint ültünk a ház előtt, néztük a tavat és borozgattunk. Közben pedig nosztalgiáztunk és jókat nevettünk az édes emlékeken.
            Felidéztük az első találkozásokat, az elsütött poénokat. Mennyit hecceltük a felsőbb éveseket. Az első szerelmekről beszélgettünk, és kicseréltük tapasztalatainkat. Sam mesélt a legtöbbet, hisz mégis ő a legidősebb. Végül is neki köszönhetjük, hogy itt lehetünk. Ha ő nem tud vezetni…
            Felemlegettük a nyarat is. A szünet első hetében együtt buliztunk.
            - Soha többé nem iszom annyit- jelentettem ki nevetve.
            - Miért? Édes volt, ahogy az asztal tetején táncoltatok- nevetett ki Jake.
            - Ja, de le is estem. Gondolom, az nem volt nőies, és édes… Elég rosszul voltam, de mindenre emlékszem- mosolyogtam jót magamon.
            - De elkaptalak- húzta ki magát büszkén Dave.
            - Köszi-, simítottam végig az arcán. – Nélküled biztos kórházba kerülök. De… arra is emlékszem ám, hogy lehánytad a cipőmet.
            - Jaj, azért bocs… Nem direkt volt.
            - Reméltem is.
A nevetésünktől volt hangos az egész erdő…