1.r�sz - Sz�rke kiseg�r
A sz�rke kiseg�r a padl�st�rben cincogott. Egy szalmasz�ke haj� l�ny haj�t tekergetve b�multa.
N�mi hasonl�s�got v�lt felfedezni a r�gcs�l� �s maga k�zt. Hisz mindkett�j�ket ut�lj�k. Az egeret az�rt mert haszontalan, �s mindent megr�g, a l�nyt pedig az�rt mert… nos nem is tudni mi�rt.
De minden gimn�ziumba kell valaki, akit ki lehet ut�lni.
- Kay! – zavarta meg t�preng�s�t, egy kedvesen cseng� n�i hang
A l�ny tudta kihez tartozik a hang. Fels�hajtott majd fel�llt. M�g egy utols� pillant�st vetett az eg�rre, aki beszaladt egy doboz m�g� majd elindult le a padl�sr�l.
- Itt vagyok anya. – ment oda hozz�
- M�r megint a padl�son volt�l? – n�zett l�ny�ra a harmincas �veit tapos� n�, b�r a v�laszt m�r tudta
- Igen… - suttogta Kay
- Nos… szeretn�m, ha kevesebb id�t t�lten�l ott. Legy�l a kertben, vagy a bar�taiddal.
- Anya! – t�maszkodott a konyhapultnak Kay – Mondcsak, nem vetted m�g �szre, hogy nincsenek bar�taim?
- De hisz ott van Veronica! – r�ncolta homlok�t a n�
- Igen, de mostan�ban � sem olyan mint r�gen. – hajtotta le a fej�t
- Mindenki v�ltozik kicsim. – nyomott egy puszit l�nya homlok�ra
- Tudom, anyu. – er�ltetett egy mosolyt az arc�ra, majd bement a szob�j�ba
Led�lt az �gy�ra, majd lehunyta a szem�t. Gondolatai megint el�rasztott�k elm�j�t.
Pedig annyira szerette volna, hanyagolni legal�bb egy percre a gondolkod�st. De sose siker�lt neki.
Ebbe a tizenh�t �ves l�nyba annyi f�jdalom szorult mi�ta elkezdte a gimn�ziumot, amit szinte egy feln�tt ember se tudott volna elviselni gondolkod�s n�lk�l.
Az odaj�r�k mind gy�l�lik, kinevetik �t. R�ad�sul a szerelem is el�rte… Pedig megfogadta… Soha, de soha nem lesz szerelmes.

„El�re f�lek a holnapt�l… J� tudom, �n minden napt�l f�lek… De ett�l mindenn�l jobban. Egy�tt lesz Vele testnevel�s �ra.  Andersch �r megbetegedett, �gy a mi tan�runk �tv�llalta az oszt�ly�t. Fantasztikus. Biztos vagyok benne, hogy fejbedobnak a ’kedves’ l�ny oszt�lyt�rsai mer� v�letlens�gb�l… f�lek… nagyon…” – �rta blogj�ba Kay

- Kicsim! Telefon! – kiab�lt neki �desanyja
- Megyek! – csukta le laptopj�t majd kiment �s elvette anyja kez�b�l a telefont
- Tess�k? – sz�lt bele
- Szija! Itt Veronica! – hallotta a vonal t�ls� v�g�n a vid�man cseng� hangot
- Mondjad. – utas�totta kedvesen Kay
- Nos, arra gondoltam, hogy elmehetn�nk s�t�lni. Olyan sz�p id�nk van. – csicseregte Veronica
- M�r amennyire sz�p lehet egy decemberi havas nap. – fintorgott Kay
- Ha nincs kedved, akkor maradj csak otthon! – mondta s�rt�d�tten Veronica
- J�, ne haragudj. Tudod, hogy hadil�bon �llok a t�llel.
- J�lvan, tudom. Akkor f�l �ra m�lva ott vagyok �rted. Puszi! – tette le a telefont
Kay-nek kikerekedtek k�k szemei. Nem is mondta, hogy megy. De v�g�lis mindegy volt. Veronica ilyen. Ha � kital�lja, hogy s�t�lni mennek, akkor ak�r akar menni az ember ak�r nem, menni kell.
Visszament a szob�j�ba �s elkezdett �t�lt�zni.
Felvette a farmernadr�gj�t, egy hossz� ujj� f�ls�t arra pedig egy j� meleg pul�vert.
Haj�t kiengedte �s megf�s�lte.
Nagyon f�z�s l�ny, teh�t mindent bevet annak �rdek�ben, hogy ak�r egy fokkal is kev�sb� f�zzon.
�ppen az anyj�val k�z�lte, hogy elmegy Veronic�val, mikor csengettek.
- Nyitom �n anya. Ez biztosan � lesz. – indult az ajt� fele Kay
- Rendben. – mondta az anyja
Kay kinyitott az ajt�t �s megl�tta Veronic�t.
- Szia! – k�sz�nt kedvesen
- Szija Nica. Mindj�rt indulhatunk, csak felveszem a l�bbelim. – mosolygott Kay – Addig gyere be.
- Rendben. – Nica bement a h�zba
Kay �ppen a csizm�j�val k�szk�d�tt, mik�zben Veronic�nak be sem �llt a sz�ja.
- Tegnap voltam any�val v�s�rolni. Kaptam egy nagyon j� kis p�l�t. Csak az a baj, hogy nem pr�b�ltam fel, �gy kicsi lett r�m. De ha gondolod neked adom. Lehet r�d j�.
- Aha. – komment�lta Kay
- Vett�nk �j nadr�got �s kab�tot is, de azt csak holnap veszem fel suliba. Ja, �s anya a fodr�szhoz is be�ratott. Megengedte, hogy befestessem a hajamat.
 - Aha. – komment�lt megint Kay
- K�kre… - h�zta oldalra a sz�j�t Veronica
- Aha. – j�tt Kayt�l megint a v�lasz
- Ez�rt ennyire ne figyelj… - jegyezte meg s�rt�d�tten Nica
- Mi? – n�zett r� bar�tn�j�re, miut�n v�gre mag�ra er�szakolta a csizm�j�t
- Mi van veled Kay? Mostan�ban olyan furcsa vagy. – n�zett r� k�rd�en Nica
- Semmi! – vette fel kab�tj�t – Elment�nk anya. Majd j�v�k. – kiab�lt neki
- Rendben. Vigy�zatok magatokra. – j�tt a v�lasz
- Nos? – k�rdezte Veronica s�ta k�zben
- Mi nos? – n�zett r� Kay
- Mi van veled mostan�ban? – forgatta csokol�d�barna szemeit Veronica
- Semmi. M�r mondtam.
- Aha… Az�rt figyelt�l arra, amit besz�ltem. – Veronica
- Figyelj, tudod, hogy engem nem nagyon k�t le a divat.
- Igen… veszem �szre. – n�zett v�gig a l�ny �lt�z�k�n
- Mi bajod az �lt�z�kemmel? – h�zta �ssze szemeit Kay
- Kicsit �sdi. – mosolygott sz�gyenl�sen
- Mi�rt? Kab�t, cs�farmer, �s sz�r�s csizma. – �rtetlenkedett Kay
- Igen… de a t�bbi… f�leg az a k�t�tt z�ld pul�ver… - h�zta el a sz�j�t gondolkodva Veronica
- H�y, azt nem is hordom. – mosolyodott el Kay
- Igen, de akkor minek tartogatod? Nagyiruha. – nevette el mag�t
- Nica! Ezt megb�nod! – nevetett Kay is
- Jaj-jaj! – eredt nevetve fut�snak Nica
Futottak mindketten, a bok�ig �r� h�ban.
Nica el�g figyelmetlen, ez�rt nekifutott valakinek… vagyis valakiknek.
- H�, nem tudsz vigy�zni? – meredt r� k�t barna szemp�r
- �… sajn�lom. – t�p�szkodott fel a f�ldr�l Veronica
- Ostoba liba. – �llt fel a k�t fi� is, akiket Nica led�nt�tt
- Veronica. – �rt oda hozz� Kay is
- Kay! – Veronica hangja magasabban csengett, mint ahogyan szerette volna
- Nicsak… a tr�ger l�ny. – jegyezte meg ep�sen a raszta sr�c
- Tom! Hagyd abba! – sz�lt r� Veronica
- Mi�rt? Ez a l�ny �gyis j�gb�l van… sose nevet, meg semmi ilyesmi. – sz�lalt meg a fekete haj�
- Att�l m�g… - kezdte volna Veronica
- Hagyjad Nica. Menj�nk. – fogta meg a bar�tn�je kez�t
- Anyuci v�r… - Tom
Kay megforgatta szemeit, majd elindult, s h�zta mag�val Nic�t is.
- Ez�rt ut�lok kij�nni a h�zb�l. – t�r�lgette k�nnyeit Kay
- M�rt nem sz�lsz vissza? Akkor biztosan elgondolkodn�nak. – jegyezte meg Nica
- Ja… vagy nem �s akkor m�gjobban r�m sz�lln�nak.
- Enn�l jobban? – szaladt ki Veronica sz�j�n
Kay r�emelte tekintet�t.
- �… sajn�lom. – nyelt egy nagyon Nica
A sz�ke l�ny fels�hajtott.
- Semmi baj Nica… semmi baj.