3. rész - Hazug szó

Kay felsóhajtott.
- Szia Bill. – suttogta
Bill válaszképen mosolygott.
Kay levegőt venni alig bírt, nemhogy megszólalni… Szíve össze vissza kalapált, mintha kitörni készülne mellkasából. Pulzusa másodpercek alatt az egekbe szökött, az arca pedig egyre inkább a tiszta hóéhoz kezdett hasonlítani.
- Nos nem válaszoltál a kérdésemre. – szólalt meg végül Bill
- Ö… hát igen. Nicával megyünk vásárolni. – erőltette meg magát
- Csak ketten?
Kay égre emelte a szemét és elhúzta a száját.
- Nem tűnt még fel, hogy itt engem mindenki utál?! – kérdezte epésen
- Nos igen… ez igaz. – gondolkodott el Bill
„Milyen együtt érző” – gondolta magában Kay
- Egyébként mi volt az a nagy veszekedés az udvaron?
- Semmi. – fordult el tőle a lány
- Persze…
Kay nem szólt hozzá többet. Bármennyire is imádta a fiút, nem akart neki beszélni az életéről.
- És akkor ti a semmin így össze tudtok veszni? – kérdezte Bill
Kay tüntetőlegesen nem szólt.
Veronica ilyenkor általában rájön -, hogy hiába beszél hozzá – nem fog válaszolni.
- Bunkó vagy… - jegyezte meg Bill
Erre azért felkapta a fejét.
- Te is. – mondta Kay, majd a várakozást megelégelve elindult haza
Bill utána szaladt.
- Kay! Várjál.
- Mégis minek? Mért beszélgetünk? – kezdett kiabálni a lány
- Mert…mert… szeretlek. – suttogta Bill
Kay szeme elkerekedett.
- Mi? – kérdezte vissza, s szemében már gyűltek a könnyek
- Igen! - lépdelt közel hozzá Bill
Kezeit Kay arcára tette, majd lassan közeledni kezdett felé.
Megcsókolta...
Kay erre a csókra várt már kitudja mióta. S most megkapta.
De mi az a nesz, ami megzavarja csókjukat?
Elválnak ajkaik.
Körülöttük velük egykorú fiatalok. Egy barna hajú lány lépdel Bill mellé és egy puszit nyom az arcára.
- Kay drága. Ugye nem gondoltad, hogy Bill tényleg beléd szerelmes? Csak Te szereted Őt... - nevetett a lány
Kay nem tudta visszatartani könnyeit. Pedig próbálta. Tényleg!
Mindenki nevet, még Ő is.
Kay elrohan. Nem mond semmit csak szalad.
Kivágja házuk ajtaját, ledobja a táskáját, és fel a padlásra. Ott megnyugszik.
A lány elterül a piszkos padlón. Sír. Zokog.
- Miért? - tette ajkára ujjait - És vajon kitől tudta meg? - oldalra fordította fejét, s meglátta a kis szürke rágcsálót - Szia. - jelent meg egy halvány mosoly az arcán

- Kay, Kicsim! - kiabált édesanyja
A szalmaszőke hajú lány, forgolódni kezdett a koszos padlón.
- Elaludtam. - jött a megállapítás
Lassan felkelt a földről, és levánszorgott anyjához.
- Jézusom Kay. Mi történt veled? Tiszta kosz vagy és a szemed is be van dagadva. - rémült meg Sue, Kay anyukája
- Elaludtam a padláson. - válaszolt Kay, majd bement a szobájába
Összeszedett pár ruhát és lezuhanyozott. Az órára pillantott. Fél négy. Elkésett a találkozóról.
Abban a pillanatban amint ezt megállapította csengettek.
- Szia! - köszönt Kay, miután kinyitotta az ajtót
- Fél órát vártam rád. Merre jártál? - kérdezte Nica
- Elaludtam. De már indulhatunk is. Csak elköszönök anyától.