4.rész - Meghallotta

- Szerintem ez a fölső remekül állna! - akasztott le egy fölsőt immár az üzletben Veronica
- Ja.
- Nadrágot is nézünk?
- Ja.
- És akkor a fodrászhoz is elmész?
- Ja.
- És elmondod mi bajod van már megint? - kérdezte Nica magasabb hangon, mint általában
- Semmi.
- Persze. Azért áll a szókincsed mindössze egy szóból. - döntötte kissé oldalra a fejét
- Megcsókolt. - kapott a szája elé - Azt hazudta szeret. Kitől tudta meg mit érzek? - kérdezte Veronicától könnyes szemekkel, majd az üzlet ajtaja felől érkező viháncolásra emelte tekintetét
- Annyira sajnálom Kay. - rémült meg Veronica is - Vickyvel beszélgettem. Ő pont meghallotta. Megígérte, hogy nem veti a szemedre.
- Te elmondtad Vickynek? Ő a legpletykásabb, s ha nem is lett volna ott Ő, akkor is tudna már róla Vicky révén. Mostmár ráadásul kedvére gúnyolódhatnak - nézett az imént beérkező fiúra, aki éppen csókot váltott barátnőjével - rajtam.
- Sajnálom. Nagyon. - nézett Kay szemébe könyörgően
Kay fintorogva megrázta fejét, majd hátat fordított a lánynak és a kijárat felé rohant.
- Kay, várj meg! - kiabált utána Nica.
A szőke lány fintorogva hátrafordult majd mindkét kezén kinyújtotta a középső ujját.
Veronica szája tátva maradt. Sosem láttam még a lány szemeiben ennyire tombolni a düh-t. Nyilvános helyen nem is szokott mutogatni, sőt akkor sem, ha ketten vannak.
Mindenki őket nézte. Megint. S az a fiú is bambán bámult rá, aki nemrégiben olyan csúnyán kihasználta az érzelmeit.

Kay haját tépázta a hideg téli szél. A hó enyhén - de annál nagyobb pelyhekben - hullott.
Összehúzta magán kabátját. Fázott, de semmi kedve nem volt hazatérni.
Egy játszótéren állapodott meg, s felmászott egy kis fa házikóba.
Ilyenkor egy gyerek sincs itt. Hideg van, minden játék havas. Inkább bent ülnek, s a meleg kandalló előtt kakaót iszogatnak.
Megint elfogta az a fojtogató érzés. Fájt neki minden emlék, de mégsem tudta őket kiűzni a fejéből. S bármennyire is hideg volt, az Ő csókja még mindig égette málnaszín ajkait.

- Kay! - kiáltotta el magát megint a fekete hajú lány - Merre lehet már? - idegeskedett
- Veronica. Tényleg nincs semmi ötleted? Már tizenegy óra. Ilyen sokáig nem szokott kinn lenni szó nélkül. - idegeskedett Sue is
- Sajnálom. Semmi ötletem. - könnyezett a lány
- Mivan ha valami baja lett? A telefonját se veszi fel! - nyugtalankodott Sue - Kay! - kiáltotta el magát a havas utcán

Kay lemászott a kis faházból. Ideje volt hazaindulnia.
Lépteket hallott. Majd hangokat is.
- A fenébe. Hol lehet a gyújtóm? – sopánkodott a léptek tulajdonosa, majd nekiment valakinek - Nem látsz? - nézett a lányra - Kay... - mosolygott gúnyosan - Milyen volt az én pici Billemmel csókolózni? - vigyorgott
- Nincs hangulatom hozzád, Cissy. - fintorgott a szőke lány
- Nem számít. Bill az enyém. - vigyorgott diadalittasan majd valaki hátulról befogta a száját
Kay hangosan sikított, s közben a félelemtől megdermedt.
Cissy beleharapott a férfi ujjába s Kay mögé állt.
- Mit akar maga? - kérdezte Kay miközben egyre jobban hátrált, s tolta magával a rémült barna lányt is
- Anyukátok nem mondta, hogy két ilyen szép kislánynak nem szabad egyedül sétálgatni egy elhagyatott helyen? - vigyorgott a férfi majd Kay után kapott

- Helló, Veronica. - lépett mellé egy fekete hajú srác - Jó estét - köszönt Kay anyjának is
- Szia! - köszönt idegesen Sue
- Szia Bill. Mond csak, nem találkoztál Kay-el? - kérdezte Nica, s szemében félelem csillogott
- Nem. Te se Cissy-vel?
- Nem... - hajtotta le fejét Veronica - Kay! - kiáltotta el magát aztán megint

Kay teli találattal ágyékon rúgta a férfit, majd karon ragadta Cissyt és szaladni kezdtek.
Persze a csúszós, havas talajon sem olyan könnyű rohanni egy elvetemült állat elől, aki kitudja mit akar velük csinálni.
Cissy elesett. Kay szaladt tovább.
- Kay! Segíts! - kiáltott a lány könnyes szemmel
Kay hátrafordult s látta, hogy a férfi hamarosan eléri Cissyt.
Bármennyire is dühös volt, és utálta a lányt, visszaszaladt hozzá.
- Kibicsaklott a bokám! - sírt a lány elhaló hangon
Kay ezzel nem foglalkozva rángatta fel a földről.
A férfi időközben elérte őket...

- Hallottad ezt? - kérdezte Bill Nicát
- Mit? - kapta fel a fejét Sue is
- Valaki mintha sikított volna! - nézett Bill egy sötétebb irányba, ahova már a lámpafények sem nyúltak el

- Megvagy. - kapta el Kay kabátját
Cissy hátrált.
- Te is kellesz. - nézett a barna hajú lányra
Kay lezipzárazta kabátját, kibújt belőle, megint megragadta Cissy kezét és szaladtak.
Olyan gyorsan történt mindez... a férfi feleszmélve iramodott újra utánuk.
- Cissy! Gyere már az istenit. - rángatta Kay
- A lábam! Nagyon fáj.
- Más is fog, ha nem sietsz.
- Bill! - kiabált Cissy
- Nemsokára a házunknál vagyunk. - fuldokolt Kay a fáradtságtól
És tényleg... hamarosan kiértek a fények birodalmába, ahol kirajzolódni láttak három alakot... a messzeségben.