6.rész - Úgyse jön el
Kay kínszenvedésnek élte mega többi hat óráját, s mikor már menetelt volna ki az iskolából a matektanárnője utána kiáltott.
- Kay.
"A fenébe.  Remélem nem számon akar kérni a hosszas mosdóban tartózkodásom miat." - gondolkodott Kay
- Mondja tanárnő. - fordult felé
- Tudom, hogy szabadidejében, van jobb elfoglaltsága, mint az, hogy matekozzon. De... az egyik tanítványom igencsak bukásra áll, és szeretnék neki segíteni. Nem korrepetálná? - nézett rá a tanárnő
"Minek kell egy tanárnőnek ilyen kedvesnek lennie? Minek kell mindenkit megsajnálnia?" - töprengett Kay
- De, persze. És ki az? - kérdezte Kay
- Bizonyára ismeri. Bill Kaulitz. Még a testvére is hármas.
- Mi? - kérdezte rémülten Kay
- Egyébként már beszéltem a fiú anyjával is. Ha magának ma délután négy körül jó átmennek.
- Aha. - remegett a lány hangja
- Rendben. Köszönöm, hogy segít. További szép napot. - mondta boldogan a tanárnő, majd elviharzott
"Mégis mindek mondasz mindenre igent? Mondhattad volna, hogy túl elfoglalt vagy ahhoz, hogy korrepetáld. De hisz minek rágom magam? Bill úgyse jön el... túl... hm... nem is tudom. Egyszerűen nem fog jönni és kész... remélem" - gondolkodott a buszmegállóban

- Már itthon is vagy, anyu? - lépett be a házba Kay
- Igen. Ma nem sok dolgom volt az irodában, így hamar hazajöttem. - mosolygott a nő lányára - Sokat kell egyébként holnapra tanulnod?
- Nem. Csak egy történelmi anyagrészt kell átolvasnom. Miért? - kiabált immár a szobájából a lány
- Arra gondoltam, segíthetnél sütni. - állt meg Kay szoba ajtajában Sue
- Jólvan. Csak előtte megetetem Mike-ot. - mosolygott a szőke lány
- Ki az a Mike? - értetlenkedett Sue
- Hát a szürke kisegér. - ment a konyhába Kay, majd a hűtőből elővette a sajtot
- Sokat vagy odafönn. - célzott a nő a padlásra
Kay, elővett egy kést is, majd vágott egy szeletet a sajtból. A nagyobb darabot pedig visszahelyezte a hűtőbe.
- Már mondtad. - reagált végül a nő szavaira, majd eltűnt a padláson

- Kicsim! Mi lenne, ha inkább a piskótát kencselnéd, és nem felennéd a kakaókrémet. - nézett fel a mosogatásból Sue mosolyogva
- Dehát... Olyan fincsi. - vigyorgott Kay fakanállal a kezében
Sue csak mosolyogva megrázta a fejét.
- Anyu. - kezdte el kenegetni a piskótát Kay
- Miaz kicsim? - nézett rá újra a nő
- Te mikor voltál először szerelmes? - nézett a lány félénken anyjára
- Hát... talán tizenöt éves voltam.
- És rögtönk összejöttetek a fiúval? Mármint... kölcsönösen tetszettetek egymásnak?
- Igen. Azt hiszem, három hónapig tartott a kapcsolatunk. Szóval annyira nem volt elsöprő szerelem. - mosolygott - Miért kérdezed?
- Hát, csak úgy. - hajtotta le a fejét
- Hogy hívják a fiút? - karolta át lányát
- Bill.
- Ő neki nem tetszel?
- Játszik velem. Lejárat mindenki előtt, kihasználja azt, hogy szeretem. - ült le a székre - Veronica miatt van minden.
- Miért? - guggolt le elé Sue
- Mert kifecsegte Vickynek, és Bill meg pont meghallotta. - kezdtek potyogni a lány könnyei
- Jaj, drágám. - ölelte meg őt Sue - Úgy sajnálom. De előbb vagy utóbb úgyis megtudta volna.
- Ha rajtam múlik nem. - szipogott a lány
A csengő fájdalmasan hasított a fülükbe.
Sue egy 'majd Én kinyitom' pillantást küldött lánya felé, s megindult a bejárati ajtó fele.
- Jónapot. - köszönt egy harmincas éveiben járó asszon
Mellette egy fekete hajú srác állt könyvel a kezében.
- Jónapot. - köszönt végül Ő is
- Kayhez jöttünk. Ő fogja korrepetálni a fiamat matematikából. - mosolygott kedvesen a nő
- Nos... Hát Kay nem mondta, hogy vendégek jönnek, de jöjjenek csak be.
- Jaj, milyen illetlen vagyok. Simone Kaulitz, vagyok. - nyújtott kezet Suenak amint levette kabátját - Ő pedig a fiam, Bill. - mosolygott a nő
- Sue vagyok. - mosolygott
Kay ekkor kilépett a konyha 'fogságából' a bűvös fakanállal a kezében.
- Ki jött? - törölgette könnyeit
- Szia. Te bizonyára Kay vagy. - mosolygott Simone
A lány felhőkölt.
- Bill. - suttogta
- Helló, Kay. - mosolygott a fekete hajú
- Nos, akkor menjetek, és tanuljatok. - Simone
- Máris? - kérdezett vissza Sue, lányára pillantva
- Igen anya. - mondta egy szuszra a lány
- Jólvan. Menjetek akkor a szobádba. - mosolygott Sue
Kay anyja kezébe nyomta a fakanalat, majd intett Billnek, hogy kövesse.

- Jólvan. Mit nem tudsz? - nyitotta ki a könyvet a lány
- Inkább mit tudok... Az rövidebb.
Kay felsóhajtott.
Zavarta Őt a fiú közelsége. Zavarták az érzelmei, s az is, ami múltkor történt.