- komolyan megcsókolt? - Norah csodálkozva nézett rám

- meg – bólintottam és tovább szórakoztam a gumimacikkal

- és ezt csak úgy mondod? – csattant fel majd mellém sétált és leült az asztalom mellé

- hogy mondjam? – vigyorodtam el

- milyen édes már – rebegtette a szempilláit

- aha… - elvörösödtem és inkább tovább párosítottam a macikat

- ééssss???

- mit és? – néztem fel rá. Norah csak felhúzott szemöldökkel figyelt rám

- baromi jól csókol – pimaszul elvigyorodtam

- wwáááá belezúgtál a detroiti rapperbe! – nevetve ugrált körbe

- hülye vagy. – csóváltam meg a fejem

- és taliztok? randi? vagy valami? – Norah teljesen bezsongott

- hát…. – sokatmondóan néztem rá

- Lara Schwarz!

- ma értem jön – teljesen belepirultam. Nem tűnt nagy dolognak ,hogy értem jön valaki. De tekintve arra, hogy a közelmúltban senkivel sem kapcsolatom és a férfiakat valahogy mellőztem is a suli miatt…. teljesen olyan érzés volt,mint a gimiben.

- Lara Schwarz? – egy félénk futár fiú állt az iroda ajtajában

- én vagyok – léptem mellé

- ezt önnek küldték – a kezembe nyomott egy csokor rózsát és hozzá egy lapot,hogy átvettem

- köszönöm, viszlát – intett majd elment

- nocsak, az afró herceg totál odavan érted – Norah meghatódva nézett a csokorra

- ha az afró herceg nem is, de Jack biztosan – morogtam az orrom alatt és felmutattam a csokorba rakott kis kártyát

Norah eltátotta a száját és kikapta a kezemből a kártyát

- Hamburg legszebb rózsájának. Jó isten – elfintorodott

- azért… azért jó fej nem? – vakartam meg a tarkómat

- ja, de elég béna. Hamburg legszebb rózsájának. Ergo csak itt számítasz neki szépnek mert Los Angelesben biztos van szebb és..

- jó ég, annyira nem meghatározó személy az életemben,hogy ennyire fontosak legyenek a szavai – nevettem fel

- akkor is béna. Szokj hozzá,hogy mindig igazam van – kihúzta magát és tovább folytatta a képeken a retusálást

- igyekszem – csavartam meg a szemem és előszedtem egy vázát

- hű de boldog valaki – ült le mellém Ryan a büfében

- semmi illegális!

- gondoltam, hogy nem beállva jössz dolgozni – nevetett fel a szöszi

- az afró haverod viszi ma haza – Norah vigyorogva nézett Ryanre

- tudom, mesélte Tom

- és mit mondott még? – kaptam fel a fejem

Norah és Ryan vigyorogva néztek össze.

- semmit- legyintett hanyagul

- Ryan!

- nem mondhatom el – sajnálkozva csóválta meg a fejét

- ezt még megbánod – hunyorogva néztem rá

- igyekezz, Lauren már vár rád – intettek az ajtó felé én pedig elképedve néztem, hogy máris késtem 5 percet

- ne haragudj, elhúzódott az ebéd szünetem – szabadkozva léptem be a főnökömhöz

- foglalj helyet – mutatott

- mivel az enyém a következő hónap ezért gondoltam jó lenne megbeszélni a terveket – vettem elő pár papírt és mappát

- hallgatlak – érdeklődve dőlt előre

- arra gondoltam, hogy szeptemberben ezek az élénk színek felvehetnének valami sötétebb változatot. Például sötét kék, lila vagy narancssárga. A kollekció és a divatrovat alapjai itt vannak. Maradhatnának a 2008-as őszi kollekció darabjainak alapja csak kicsi hippi stílust vinnénk bele. Szóba jöhetnek a kötött bolerók , pulcsik – csúsztattam át pár lapot az asztalon- a modellek listáját leadtam már és az ügynökségekkel is beszéltem. Viszont lenne itt még valami….

-még pedig?

- szeretnék egy külön fotózást a divatrovat elé

- külön fotózás? kivel? – Lauren érdeklődve húzta fel szemöldökét

- vele – egy képet raktam elé

- na de Lara – felháborodva nézett rám

- imádom az arcát és a temperamentumát. Egy külön kollekciót kezdtem el tervezni, befejezem mire elkezdenénk a fotózást. Ryannek leadtam a terveket és ,ha engedélyt adsz rá akkor megcsinálják a stúdióban. Bomba siker lenne – kifulladásig hadartam

- értékelem az erőfeszítésedet, de ez a Vogue. Nem fotózhatunk akárkit. Tény és való,hogy a szóban forgó személy elragadóan tökéletes de…. oké,legyen. A te számod, mutasd meg,hogy mit tudsz! – biztatóan nézett rám

Elmosolyodtam majd biccentettem és kimentem az irodából.

- Norah, sikerült!- táncolva léptem be közös kis helyiségünkbe

Össze vissza dobáltam a hajam és ugráltam nem figyelve, az ott tartózkodó személyekre

- ööhm Lara… - köszörülte meg torkát Norah

- ha? – néztem fel majd kővé fagytam és gyorsan kiegyenesedtem. Megigazítottam a hajam

és aranyosan elmosolyodtam

- helló – intettem feléjük

- szia – Tom elmosolyodott majd felállt és mellém sétált. Közelhajolt és adott egy apró puszit az arcomra

- te már itt vagy? – néztem rá értetlenül

- aha – rántotta meg a vállát

- akkor,menjünk – mosolyodtam el majd intettem Norahnak és elindultunk

- te ilyen rohangálós lány vagy – mosolyogva támaszkodott meg a lifthívó gomb mellett

- rohangálós?

- mindig sietsz valahová, nem bírsz a fenekeden maradni – vigyorodott el

- meglepő ezt egy világsztártól hallani – szálltam be a liftbe

- meglepő ezt egy divattervezőnél látni

- azt akarod mondani,hogy unalmas munka? – háborodtam fel

- azt akarom mondani, hogy más ,fizikális dologba fektethetnéd ezt a sok energiát – pimaszul elvigyorodott

Reménytelenül felsóhajtottam majd kinyílt a lift ajtaja

- Lara! – furcsa akcentussal ejtette ki a nevem. Egyből tudtam ki az, fel sem kellett néznem

- Jack, micsoda meglepetés – kényszeredetten elvigyorodtam és Tomra néztem aki furcsán méregette a fiút

- hát te..ti? – Jack inkább szánalmasan meredt Tomra

- oh,elnézést. Szóval Tom, ő Jack. Jack, ő Tom – mutattam be egymásnak őket

- örvendek – fogtak kezet

- én is… - dörmögte Tom

- mi éppen indulunk szóval…. – tanácstalanul néztem Tomra

- a csokrot megkaptad? – szakított félbe Jack

- igen és köszönöm. nagyon szép

- aligha találnék olyan virágot,ami szebb lenne nálad – mosolyodott el

Roppant kellemetlen volt ezt végig hallgatni, Tommal az oldalamon

- ez nagyon kedves tőled. Nos, később majd találkozunk. Viszlát Jack – elmosolyodtam majd Tomra néztem,hogy induljunk már

- sziasztok – intett egyet majd beszállt a liftbe

- ki volt ez a csőbuzi? – fintorgott Tom

- Jack- rántottam meg a vállam

- nahát, csupa új dolgot mondasz nekem – vigyorodott el

- modell és Los Angelesben él

- modell, tipikus. Biztos fontos lehet számodra, ha a virágot nem is hoztad magaddal – nyitotta ki nekem a kocsiajtót

Megvártam amíg beszáll és akkor csattoltam be magam

- minek hozzam el? Otthon aligha találnék neki vázát és nincs kedvem cipekedni

- például féltékennyé tehetnél vele – fordult ki a parkolóból

- mert te féltékeny lennél egy csokor rózsától? – sóhajtottam fel és kényelmesen hátradőltem

- valószínűleg nem, viszont minden más lány ezt tette volna – okoskodott tovább

- Sopfie és a többiek. Ideje lenne megszoknod, hogy nem média ribanc vagyok – csóváltam meg a fejem

- média ribanc – nevetett fel

- most ebbe mi a vicces? – vigyorodtam el

- mit takar ez a kifejezés nálad?

- nagyratörő , mások kihasználásból élő műlányok. Akik színészeket meghazudtoló módon adják elő, hogy értékes és szeretetre éhes lányok és nem a hasznot látják a nagyfejes emberekben. Csak a csillogást, a pénzt és a hírnevet látják a hozzád hasonló emberekben. Nem tudom, hogy tudnak őszinte érzések nélkül élni, de hát…. nem nagyon érdekel miként élik az irigylésre nem méltó életüket – megrántottam a vállam

- ezért randizok veled – nézett rám

- mert nem veszem emberszámba az ilyem személyeket?

- mert emberismerő vagy. Nem bírod a felszínességet

- ki bírja?

- a média ribancok – nevetett fel

- mint mondtam, őket nem vesszük emberszámba –vigyorodtam el- hová megyünk?

- hozzám

- hozzád? – kicsit megrémültem

- már lenyomtam egy, nem vagyok strici, sem szervkereskedő vagy hasonló elvetemült állat – nevetett fel

- jójó, tudom csak

- én már voltam nálad,most te jössz – kacsintott majd leállt egy luxuslakásokkal teli épület előtt

- wáóó – szálltam ki a kocsiból miután leállította a motort

- megint túl modern nő vagy… - morogta az orra alatt

- van két kezem és kitudom nyitni magamnak az ajtót, ne fáradj

Tom felsóhajtott majd belökte a lépcsőház ajtaját és elindult felfelé, én pedig követtem őt.

-itt volnánk – nyitotta ki a hatalmas cseresznyefa ajtót engem pedig előre engedett

- nagyon szép – néztem körbe a hatalmas lakásban

- kérsz valamit inni?

- ásványvizet, köszi

- ülj csak le a nappaliba – intett a másik irányba ő pedig elvonult a konyhába

Csodálkozva néztem a fantasztikusan berendezett lakást. Teljesen levett a lábamról, persze az enyém viszi a pálmát… de akkoris.

Leültem egy hatalmas kanapéra majd a táskámba kezdtem el kutakodni egy pillanatra kaptam csak oldalra a fejem de hatalmasat sikítottam. Egy kíváncsi barna szempár meredt rám

- oh, ne haragudj. nem akartalak megijeszteni csak nem tudtam,hogy Tom vendéget hoz – mosolyodott el majd kis távolságot hagyva kettőnk között,leült

- én sem tudtam, hogy van itt még valaki – zavartan néztem körbe

- Bill vagyok, Bill Kaulitz – nyújtotta a kezét még mindig mosolyogva

- Lara Schwarz – fogtam vele kezet

- oooohhh – szemöldöke magasra szaladt

- azt hiszem, nem akarom tudni mire gondolsz – nevettem fel

- hallottam már rólad – döntötte oldalra a fejét

- ezek szerint te vagy Tom tesója

- igen, én – továbbra is mosolyogott – tényleg furcsa, hogy nem rohansz le minket – nevetett fel

- hát, ahhoz megvannak a saját rajongóitok – szélesen elmosolyodtam

- tényleg divattervező vagy? –érdeklődve nézett rám

- valami olyasmi

- állati klassz. engem is érdekelt ez a szakma – térdét felhúzta, könyökeit rárakta majd állát a kézfején támasztotta meg és érdeklődve figyelt rám

- szia Bill, szórakoztatod a vendégemet? – ült le Tom 2 pohárral a kezében majd egyet az enyémbe nyomott

- naná – vigyorodott el majd felállt és felkapta az üvegasztalon lévő kulcsot – lépek a stúdióba. Örültem Lara, sziasztok – adott egy puszit majd sietve elrohant

- nah, miénk a lakás. mit szeretnél csinálni? – mosolyogva nézett rám