- nem akarom tudni, hogy mire gondolsz! – álltam fel majd alaposabban körülnéztem

- pedig semmi rosszra sem gondoltam – jött utánam

- látszik, hogy két különböző személy lakik itt

- Billel ikrek vagyunk, de a személyiségünk és az ízlésünk más. Ő kicsit művészibb – nézett pár festményre

- ezeket ő festette? – léptem közelebb a falhoz

- neeeem, anyukánk – mosolyodott el

- imádom őket….

- érdekel a művészet? – nézett rám

- igen. Bár divattervezőnek tanulok, festek is és a belsőépítészet és a lakberendezés is érdekel. Az írás is, több cikket írtam már a Voguenak. Hétvégén pedig lovagolok – egyszerű vállrántással letudtam a dolgot

- nem mondod?! Kicsit sokoldalú vagy – döntötte oldalra a fejét

- kicsit…. idegesítő,nem? – mosolyodtam el

- nekem határozottan tetszik! Mesélj még magadról- indult vissza a nappaliba majd hanyagul eldőlt

- már sok mindent meséltem – ültem le vele szembe

- nem volt elég – makacsul megrázta a fejét majd rágyújtott- kérsz?

- köszönöm – fogadtam el tőle egy szálat majd megvártam amíg felém nyújtja az öngyújtót

- mit akarsz,mit meséljek? – fújtam ki a füstöt

- a családodról, magadról, a terveidről….

- nos, testvérem az sajnos nincs. Apukám elég sok oldalú. Színházakban, operákban és filmstúdióknál dolgozik. Ő szervezi meg az előadásokat, a darabok előkészületeit ő tervezi meg. Volt, hogy ő maga írt meg 1-2 darabot. Anyukám francia származású. Balett táncos volt 23 évig most pedig színházakban lép fel.

- szóval az egész családod művészi beállítottságú – Tom elmosolyodott

- mondhatjuk – bólintottam

- tovább!

- nem tudom mit akarsz még hallani. 5 éves koromig Párizsban éltem, anyu addig ápolgatta a francia sikereit. Utána apu egy jobb állást kapott, Düsseldorfba így hát ideköltöztünk. Ide jártam gimibe is, végül a főiskolát Hamburgban kezdtem el. Szégyenkezve bár, de bevallom,hogy a lakást a szüleim vették. És a rezsit is őt akarták fizetni de mivel valamilyen szinten kapunk fizetést a tanulmányaink alatt, megegyeztem velük,hogy közösen fizetjük. És a BMW-t is a nagyszüleimtől és a szüleimtől kaptam. Közös ajándék a 18. születésnapomra. – nevettem fel

- és te erre mondod, hogy nem érdekes? – Tom megcsóválta a fejét

- attól tartok, te sokkal többet tudnál mesélni – nyomtam el a csikket

-ne beszéljünk a munkámról. És mik a terveid?

- rengeteg van, de az első számú az,hogy én mehessek Laurennel és Norahval Párizsba. Az egész próbaidő egy verseny. Aki a legjobb munkát végzi, aki a legjobb számot adja ki a keze közül az mehet a divathétre. Rengeteg fontos embert ismerhetek meg a szakmában, protekció szerzésre a legalkalmasabb esemény. Ha ez bekerül az önéletrajzomba, máris jobbak az esélyeim, hogy legyen egy saját divatcégem

- lenyűgözöl – nevetett fel Tom

- te voltál kíváncsi

- igaz – bólintott

- mást nem nagyon tudnék mesélni

Tom elmosolyodott majd felállt és leült mellém.

- imádom a szemeidet – hajolt közelebb és komoly arccal nézett rám

Éreztem,ahogy fülig elpirulok. Zavaromba a fülem mögé tűrtem pár hajszálat úgy néztem fel rá. Tom egyik keze a csípőmhöz, másik keze a nyakamhoz csúszott. Pár pillanatig még ingázott a tekintete a szemem és a szám között majd halvány elmosolyodott és ajkait az enyémre nyomta. Pár percig csak csókokat nyomtunk egymás ajkaira, Tom végül megunta a játszadozást és utat tört a nyelvével. Egyszerre rázott ki a hideg és éreztem 40 fokosnak a lakást. Karjaimat a nyaka köré csavartam, úgy húztam magamhoz. Tom megtámaszkodott egyik kezén és finoman a hátamra döntött. Felém hajolt és úgy csókolt tovább. Nem tudom mennyi ideig feküdhetünk a kanapén, csókolózva …. valahogy nem is érdekelt. A csókolózást egy hosszú szájra puszival szakítottuk meg.

Tom mosolyogva simogatta meg az arcom majd magához húzott és szorosan átölelt. Fejemet a vállára hajtottam, karjaimat pedig a derekán tartottam

- Tom…..

- hm? –szuszogott a nyakamba

- mégis…. mi történik velünk?