7.rész - Csók
- Nos... ez úgy kell megcsinálni, hogy megszorzod... - magyarázott a lány
- Sajnálom. - vágott közbe a fiú
- Sajnálkozással sose tanulod meg. - jegyezte meg Kay epésen
- Nem.. vagyis... Azt sajnálom, hogy közröhej tárgyává tettelek. - nézett a lány kék szemeibe, mely annyira érdeklődve tekintett az övébe
- Folytathatjuk? - kérdezte válaszra sem méltatva
Az érdeklődés alábbhagyott. Nem volt kíváncsi a fiú hazudozására. Nem beszélgetni ment, hanem matekozni.
- Nem akartam kihasználni az érzéseidet... - folytatta, a lány szavával nem is foglalkozva
- Nem érdekel. - mondta erőteljesen a lány, s közben egy másodpercre se nézett a fiú szemébe
A fekete hajú fiú egy pillanatra megdermedt, majd újra beszélni kezdett.
- Tudom, hogy érdekel! - hajolt közel a lányhoz - Hisz téged minden érdekel, ami az Én számat hagyja el. - mosolyodott el huncutul
A lány zihálva vette a levegőt, s megváltásként érte mikor meghallotta Michael Jackson hangját a telefonjából.
- Tessék?! - kapott azonnal utána elhajolva ezzel Bill közeléből
- Veronica vagyok. Ne tedd le. Kérlek! - szólalt meg a lány, s néhány másodperc csend után folytatta - Nem akartam, hogy Bill megtudja. Őszintén sajnálom. Annyira figyelmetlen vagyok. És... és megbízhatatlan. Igen. Csak ne haragudj, kérlek.
- Befejezted? - kérdezte unottan Kay
- Igen... Miért? - reménykedett Veronica
- Akkor szia Veronica. - nyomta ki a telefont, majd az ágyára dobta, térden találva ezzel Billt
- Hé. - kezdett nyafogni
- Bocsánat, hogy hozzá csapódott a törékeny testedhez a telefonom! - förmedt a fiúra Kay
- Nem értelek...
- Mégegy dolog amihez hülye vagy! Meglepő ez? - töprengett színpadiasan Kay
- Egyik percben szeretsz, a másikban már hülye vagyok? - kérdezett vissza Bill
Kissé dühösen csengett a hangja, de azért türtőztette magát. Nem akart kiabálni.
Kay felsóhajtott.
- Sajnálom. - sétált ágyához, majd leült
- Mit akart Veronica?
- Pont veled beszéljem meg? Veled, aki miatt összevesztünk? - vonta fel egyik szemöldökét
- Kérlek! - nézett a lány szemébe
- Utálom a szemeidet. - hajolt közelebb Billhez, úgy suttogott
Bill csak elmosolyodott.
- Viccesnek találod? - kérdezte Kay, a fiú szemeibe mélyedve
- Mond el mit akart. - kérte újra
- Csak a szokásosat. Ne haragudjak, nem akarta elmondani... Blabbla... - hajolt el
- Nem akarsz neki megbocsátani?
- Nem bízom már benne.
- Tényleg nem szándékosan mondta el. - védte Bill
- De Vickynek igen. És különben is... elleszek nélküle még hat hónapig... - rántotta meg a vállát
- Miért? Utána megbocsátasz neki? - értetlenkedett Bill
- Nem... De most menj el kérlek! - nézett az ajtóra Kay
- Akkor, mi lesz hat hónap múlva? - erősködött Bill
- Nyár... - mondta egyszerűen - Viszlát, Bill.
- Hát jó... Ha azt akarod, hogy elmenjek... - kezdett pakolni Bill
- Ha lehetne, sose engednélek el. - törölte könnyeit
Bill ráemelte tekintetét.
- Meg akarsz csókolni? - kérdezte végül
- Hogy megint rajtam röhögjenek? Köszi, kihagyom. - szipogta undokul
- Nem. - ült közelebb a lányhoz
- Persze... De miez a hirtelen jött, nagy Kay rajongás?
- Pszt. - tette ujjait a lány szájára
Kay szeme kitágult, pulzusa ismét az egekben, már attól, hogy hozzáért. A háta libabőrös lett, s alig kapott levegőt.
- Te félsz tőlem?! - suttogta Bill pár centire a lány ajkától
- Úgy... utállak.
A lány könnyei már patakokban folytak, s Ő kapott szerelme ajkai után.
Nevetséges lesz, Bill szereti-e... Kit érdekel? Pár pillanatig azzal van, aki teljes szívéből, őszintén szeret...