8.rész - Sose szeret beléd
- Frau Hauff. Megpróbálna a tananyagra koncentrálni? - jegyezte meg dühösen a kémia tanár
- Elnézést. - kapta fel fejét Kay - Elbambultam.
- Igen. Észrevettem. - mordult rá mégegyszer Herr Büchner, majd újra magyarázni kezdett valamit
A szőke lány próbálta legérdeklődőbb arcát felölteni, több-kevesebb sikerre.
A kicsengetés - mint oly sokszor - most is megváltásként érte. Rögtön felpattant a padból, könyveit bevágta a táskájába és elsők között távozott is a teremből.
A nagy sietésben persze nem vette észre, hogy már állnak az ajtóban, s telibe nekiment valakinek.
- Sajnálom. Nem láttalak! - kezdett gyors mentegetőzésbe
- Semmi baj.
Kay az ütközési pontjára tekintett, s meglátta azt a barna csillogó szempárt, ami mindig annyira elbűvölte.
- Frau Hauff. - szólította meg a lányt valaki
- Igen? - fordult a kopaszodó, pocakos férfi felé
- Nemtudom mi lelte önt, de szeretném, ha a jövőben nem fordulna elő ez az 'elbambultam' dolog. Nem bánnám, ha a jegyei nem romlanának.
- Nem fognak. - Kay hangja pár oktávval megint csak feljebb szaladt, de azért hevesen bólogatott is
- Jólvan. További szép napot! - hagyta Őt ott
Kay megfordult, s még mindig Bill állt előtte.
- Ugye nem a tegnapi miatt nem figyeltél? - húzta össze szemöldökét a fiú
- Mennem kell! - indult volna Kay, de Bill mindenki szeme láttára elkapta a karját
- Majd még beszélünk erről. Nem felejtem el. - lehelte a fiú, majd elengedte
Kay berohanta a teremben ahol órája lesz. Táskáját hanyagul levágta a padjába, majd kirohant a mosdóba.
A fal sarkában ült lehajtott fejjel, és közben várta a becsengetést. Pedig legszívesebben inkább hazament volna.
- Kay. Mi történt? - lépett mellé egy lány
Kék szemeit az illetőre emelte, s meglátta ki is kérdezősködik hogyléte felől.
- Semmi. - nézett töretlenül a lányra
Nem sírt, s valójában már nem is tudott. Nem is akart...
- Tudunk beszélgetni? - reménykedett a fekete hajú lány
- Tudjunk? - kérdezett vissza, de már tudta a választ
Veronica lecsúszott mellé a földre, s belekezdett.
- Tudod... nagyon hiányzol. Azt hittem, hogy nincs szükségem a barátságodra, mert veled csak a sok gond van. Aztán teltek a napok, s már nagyon hiányoztál. Rosszul esett, hogy nem vagy kíváncsi rám. - kérdően Kayre pillantott, vajon figyel e majd folytatta - Szeretném ha újra jóban lennénk.
Kay töretlenül bámulta a lányt. Gondolkodott... megint... Ha megbocsájt neki vajon nem beszéli majd ki Őt újra? S mivan ha fogadott Ő is valakivel, hogy jól lejárassa?
'Elég Kay! Nem lehetsz ennyire paranoiás!' - szidta magát fejben
- Jólvan. - suttogta végül maga elé
Veronica szeme felragyogott.
- Annyira hiányoztál! - ölelte meg fülig érő szájjal a lányt - Kimegyünk az udvarra? - engedte el
Kay csak bólintott.
Mindketten felálltak a földről, leporolták magukat, majd kisétáltak az udvarra.
Ott megintcsak a földre ültek le, az iskolát elkerítő kerítés tövébe.
- Elmeséled... - nyelt egy nagyot Nica - Elmeséled mi történt akkor este?
- Majdnem megerőszakoltak... - suttogta
- Úristen! - döbbent meg Nica - És...
- Nem akarok erről beszélni! - szakította félbe határozottan Kay
- Rendben.
- Hy! - ugrándozott eléjük Vicky - Mivan veletek lányok? - kérdezte nyávogva, majd leült Kay mellé
Kay látványosan fintorgott, s ezt Vicky meg is látta.
- Mi a baj Kay? - nézett rá
- Az, hogy itt vagy. - szaladt ki a száján
- Tudod... engem legalább szeretnek. - mondta öntelten
- Ez most, hogy jön ide? - vonta fel egyik szemöldökét a szőke lány
- Kit érdekel, hogy jön ide... Bill úgyse szeret beléd soha... Nem tudom régen nézted e a Ugly Betty című sorozatot... csak mert Te olyan vagy mint Betty. Ronda, hülye. Nem akarom tovább sorolni. Itt állnánk naphosszat! Anyádnak kész csapás lehetsz. - állt fel Vicky s közben nevetett
Kay hirtelen nagyon ideges lett. Tízig számolni is képtelen volt, hogy lenyugodjon. Felállt, s megütötte Vickyt. Telibe orron találta. A lány ettől hátrahőkölt, s vérző orrára tapasztotta kezeit.
- Te nem vagy normális! - kiabálta Vicky
- Lenne értelme? Engem ne idegesíts Vicky! Semmivel nem vagy jobb nálam! És tudod mit? Téged se szeretnek, elmondom neked! - kelt ki magából Kay
- Bill sose szeret beléd... - kezdett bele megint Vicky
- Már mondtad! Valami új? - sírta el magát a lány
- Utállak! - ordította Vicky
- Remek! Ez kölcsönös. - kiabálta Kay
- Mi folyik itt? - fúrta át magát a tömegen az aprócska termetű földrajz tanár
- Megütött. - nyafogott Vicky
- Frau Hauff. Az igazgatóiba! Most. - a tanárnő hangja dühösen csengett - Maga pedig menjen a portára. Majd ott megnézik az orrát. - váltott szelídebb hangnemre, mikor a vérző orrú lányra nézett
Kay már nem sírt. Az udvarról befele, egyenesen Bill szemébe nézett, aki értetlenül pislogott gyönyörű barna szemeivel. Kay viszont dühösen nézett felé, majd ugyan olyan dühvel fordította el róla tekintetét.