Tom felsóhajtott, még közelebb húzott magához, majd szólásra nyitotta a száját, de ekkor csapódott a bejárati ajtó.

- Tooooom, bocs, de itt hagytam a telómat és…… ó, megzavartam valamit? – torpant meg hirtelen, mikor beért a nappaliba

- Dehogy, Bill hazavinnél? – kimásztam Tom karjaiból és felálltam

- Öööö – zavartan nézett hol rám, hol Tomra

- Kérlek – léptem mellé

- Lara… – állt fel Tom is

- Majd hívlak vagy te… szóval majd beszélünk – adtam neki egy puszit, majd megvártam, míg Bill zsebre vágja a telóját. Felhúzott szemöldökkel Tomra nézett, de ő csak leintette és felcsoszogott a szobájába.

- Szép kocsid van – néztem elismerően a hatalmas Audira

- Tudom kicsilány – nevetett fel

- Megkaptad a felkérést? – néztem rá

- Te írtad? – indította el az autót

- Én javasoltalak – rántottam meg a vállam

- Elvállaltam – fordult ki a parkolóból egy egyszerű mozdulattal

- Ennek örülök

- És mi van Tommal? – vigyorodott el

- Mi lenne? – pontosan tudtam mire kíváncsi

- Eléggé közel voltatok egymáshoz, mikor hazamentem és nem viszünk csak úgy lányokat a lakásunkba

- Találkoztunk már jó párszor

- Laraa

- Most mi van? – felháborodva néztem rá

- Nem ismerlek. De tudom, hogy jelenleg hülyének nézel – nevetett fel

- Dehogyis – ráztam meg a fejem

Még jobban felnevetett.

- A vak is látja, hogy van köztetek valami

- Lehet…

- Biztos – nézett rám mosolyogva

Halványan elmosolyodtam, majd előre néztem.

- Bill! – kiáltottam fel

Hirtelen rántotta el oldalra a kormányt, majd beletaposott a fékbe. Zihálva vettük a levegőt. Bill kipattant a kocsiból és odafutott az útról feltápászkodó személyhez.

- Úristen, ne haragudj. Fáj valamid? – aggódva nézett a lányra

Kikapcsoltam a biztonsági övet, majd Bill után siettem.

- Norah! – rohantam oda hozzá

- Nyugi, semmi bajom – állt fel. Bill ijedten nézett rá még mindig és a karját fogta.

- Ismered? – nézett rám Bill

- Persze! A legjobb barátnőm és a munkatársam. Jól vagy? – aggódva néztem rá

- Jó ég, semmi bajom. Nem hiszem el, hogy ma már mindenkinek adnak jogsit – idegesen porolta le a nadrágját

- Bocsánat, esküszöm nem láttalak.

- Semmi baj. Hozzád igyekeztem csak a portás azt mondta, hogy nem vagy otthon – nézett rám

- Tomnál voltam, Bill pedig hazahozott – tettem hozzá – De most már feljöhetsz. 

- Oké, menjünk

- Köszönöm Bill a fuvart – adtam neki egy puszit

- Nincs mit. És tényleg sajnálom – kiáltott Norah után

Norah csak bólintott, majd mellém lépett és elindultunk hozzám.

- Tuti nem fáj semmid?

- Lara! Csak elestem, mert megijedtem és egy kis résbe beszorult a cipőm, de semmi bajom – rázta meg a fejét

- Oké – intettem Martinnak, majd megnyomtam a lift hívógombot

- És mit csináltál ma nagymenőnél? – vigyorodott el

- Hát beszélgettünk és a végén… jó ideig csókolóztunk – teljesen belepirultam. Beszálltunk a liftbe és benyomtam a 3-as gombot.

- Nem mondod?! Jártok? – csillogó szemekkel nézett rám

- Nem. Megkérdeztem, hogy mi van velünk, de megjött Bill. Észbe kaptam, mert… hülye kérdés volt. Lehet csak játszik velem, én meg egyből ilyeneket kérdezek. Nem hagytam, hogy válaszoljon. Hazajöttem.

- Miért vagy hülye? Szerintem simán lehetne valami komolyabb is!

- Hát persze. Egész helyes ez a Bill, nem gondolod? – húzogattam a szemöldökömet

- Laraaa!!!