Tehát péntek van, vagyis ma divatnap lesz, ami azt jelenti, hogy rengeteget kell készülődnöm, ebből kifolyólag már rég fel kellett volna kelnem. Szóval most, hogy ilyen hosszas eszmefuttatást végeztem a mai napomról, ideje lenne kikelni az ágyból. Oké, zűrös nap ez tény, de én megengedtem magamnak a délig való lustálkodást. Tegnap este elhoztam Ryantől a ruhámat és a cipőmet, a többit itthon is el tudom intézni. Megnéztem a telefonomat, 12 nem fogadott hívás és 3 sms. Az első kettő Norahtól: „Megőrülök, ha még 5 percig vele kell lennem…”, „Figyelj már a telódra! Kaulitz alkot”. Az utolsót nem igazán értettem, hiszen nekem le kellett lépnem az irodából, mire véget ért az ebédszünet. Na, majd ma mesél, hogy mit alkotott Bill. A 3. sms Tomtól jött. Felhúzott szemöldökkel néztem a kijelzőre: „Rég láttalak, hiányzol kislány ;)„. Oké, Tomtól egy ilyen kivitelű sms nagyszó. Próbálom értékelni, de hát ő nem keresett engem szóval…   Este 7 óra. A ruhám tökéletesebb, mint hittem. Királykék, mini ruha szép dekoltázzsal, fekete magas sarkúval és egy vastagabb nyaklánccal. A hajamat megcsináltam hatalmas loknikba, füstös szem, szájfény és már kész is vagyok. Elégedetten néztem a tükörbe, ma nem nyomsz le Sopfie. Lementem a mélygarázsba, beszálltam a kocsimba és elindultam a divatbemutató helyszínére. Szerencsére nem kerültem semmilyen dugóba. Mikor megérkeztem, egy pingvin pasas illedelmesen kinyitotta az ajtót, hogy kiszállhassak a kocsimból. Kezébe nyomtam a kulcsot, majd nem figyelve a rengeteg fotósra, besétáltam.   Unottan sétálgattam újságírók, modellek, tervezők és egyéb segédek között. Úgy láttam, hogy rám itt baromira nincs szükség, hiszen nem az én show-m. Sopfie Lauren oldalán állt és nagyképűen tette magát mindenkinek. Elhúztam a számat, majd megfordultam. Hatalmas vigyor terült el az arcomon. Norah és Bill együtt érkeztek a bemutatóra, egy kocsiból szálltak ki és még össze is öltöztek. Fantasztikusan néztek ki. Piros-fekete, szegecses beütésű kombinációban díszelegtek mindketten. Bill egyszerűen karon ragadta a lányt és elhúzta a fotósok elől. Szóval alkotott a kis Kaulitz. Nah Norah-t muszáj kifaggatnom, ha a fekete punk hercege elengedi 3 percre. Valaki hátulról simult hozzám, szorosan magához szorítva. Felismertem az illatáról. Kicsit elmosolyodtam és hagytam, hogy kedvére szorongasson.   - Hiányoztál kislány – suttogta a fülembe - Én sem láttalak mostanában a közelben nagymenő – simítottam végig kézfején - Szóval én is neked – mosolyra húzta ajkait - Én viszek színt sivár életedbe és gondoltam, hogy milyen unalmasan telhetett el az elmúlt pár napod. Szóval ez puszta jó fejség a részemről – vigyorodtam el - Én is lehetek jó fej? – fordított magával szembe - Attól függ, hogy nálad mi számít annak - Óó, nem lesz ellenedre – elvigyorodott, majd ajkaimnak esett   Oké aláírom, ha Tom nem fogott volna, akkor valószínűleg felnyaltam volna a padlót, miközben Sopfie tapsolva ugrált volna mellettem, hogy egy divattervező Lauren cégénél ilyet nem tehet meg szóval ő nyert. Nem szaggatott darabokra, inkább csak finoman vette birtokba ajkaimat. Amitől még jobban kikészültem.   - Tom figyelj…… - Hülyeség erről beszélni, csak élvezd – puszilta meg az arcomat, majd elkiabálta magát – Hé Bill!   Norah és Bill megfordultak, majd mellénk sétáltak.   - Szia Norah – mosolyodott el Tom - Szia – morogta az orra alatt - Milyen morcos vagy – nevetett fel - A szuper ügyes tesód elfelejtett szólni, hogyha vele megyek bárhová is, akkor minden 2. nő engem akar megtépni és 5 újságíró teszi fel egymás szavába vágva, hogy mióta vagyok a barátnője. – gyilkos szemekkel meredt Billre, aki aranyosan elmosolyodott - Bocsánat, gyere, igyunk valamit – ragadta meg Norah kezét, aki szem forgatva ment utána - Milyen jól elvannak – nevettem fel - Bill be van sózva. Imádja, hogy Norah úgy tesz, mintha leszarná őt. - Szerintem le is szarja… - Ugyan már Lara, a barátnőd odavan a tesómért. Hidd el, értek a nőkhöz – kacsintott rám - Aha, látom – néztem a sarokban nevetgélő modellekre, akik kacéran néztek Tomra - Vigyázz, nehogy besárguljon a ruhád – nézett rám komolyan - Azt hiszed, féltékeny vagyok azok közül bárkire is? – felhúzott szemöldökkel néztem rá - Őszintén? - Jaj Tom, ha többek lennének nálam, akkor most velem beszélgetnél? - Mindent fokozatosan kell csinálni - Akkor most az a következő fázis, hogy lelépek – kacsintottam rá, majd gyorsan a tömegbe vetettem magam   Tom Kaulitz pedig elképedve nézett a lány után. Nem is sejtették, hogy mi mindent rejteget még az este.