Norahval ismét kiboncolgattuk a nagymenő témát. Mikor már kezdett besötétedni, megfogadta Bill tanácsát és elindult haza.

- Biztos ne vigyelek haza? – kísértem ki az ajtóig

- Nyugi, taxizok. Mellesleg nem bírom, ha nálam béna sofőr vezet – angyali mosolyt küldött felém

- Héé, tökéletesen vezetek!

- Hát persze Lara, fő az optimizmus. Még pár év és az utak is arra mennek, amerre te – nevetve adott puszit az arcomra, majd elindult a lift felé

Bezártam az ajtót, majd unottan körbe néztem. Sütike a kanapén aludt, a tv-ben Szex és New York ment. Lefeküdtem a kanapéra, magamra húztam a pokrócot, és azon gondolkoztam, hogy milyen fürdősót használjak ma este. Fél órával később, miután már kellő energiát gyűjtöttem, hogy elinduljak a fürdőszobába, Sütike ugatni kezdett. Értetlenül néztem rá, miközben ő már rég leugrott a kanapéról és az ajtóhoz futott. Pillanatokkal később kopogtak. Rémülten néztem a nyüsszögő állatra, majd a konyhába settenkedtem, elvettem egy konyhakést, majd az ajtóhoz léptem és óvatosan kinyitottam. Sütike átpréselte magát a kis résen, majd Tom körül kezdett el ugrálni. Csodálkozva néztem a késői látogatómra.

-  Tudom, hogy a jó fiúk virággal és baromira romantikus idézetekkel szokták ezt csinálni, de mivel ilyenkor már egy virágboltos sincs nyitva és nem is vagyok romantikus személy, jó fiú meg főleg nem… Ezért pezsgővel és Tomosan kérdezem meg, hogy… lennél a barátnőm?

Teljesen leblokkoltam, hogy este 10-kor, a lakásom küszöbében, az ugráló Sütike mellett, Tom kicsit zavartan, de ugyanakkor macsósan feltette nekem azt a kérdést, amit ki tudja hány hónapja várok… Persze ezt inkább nem hangoztattam. Hatalmas mosoly terült szét arcomon. Szaporán bólogattam, mert megszólalni egyelőre nem tudtam. Tom elvigyorodott, közelebb lépett, majd olyan szenvedélyes csókkal esett nekem, hogy a kis pincsim is elhallgatott. Erős kezei tartották a hátamat, majd finoman jelezte, hogy lépjünk beljebb inkább. Percekkel később szakadt csak el ajkaimtól, hogy becsukja az ajtót.

- Nem akarok kötekedni, de minek az a… kenőkés? – láttam az arcán, hogy próbálja elfojtani a nevetést

- Sütike 1 perccel azelőtt kezdett el ugatni, mielőtt jöttél. És már 10 óra van. Megijedtem, jó? – durcásan raktam le a kést az asztalra

- Nem mintha nagy kárt tudnál vele okozni, de hát… – vigyorogva nézett rám ismét, majd aranyos mosolyba ment át

Lerakta a pezsgőt, oldalra döntötte a fejét, majd kitárta karjait. Ez ismét mosolyt csalt az arcomra. Baromi édesnek találtam, szó nélkül estem karjai közé. Lefeküdtünk a kanapéra, mögöttem feküdt, hátulról átölelt, miközben apró puszikkal lepte el a nyakamat.

- Hogyhogy este 10kor jutott eszedbe, hogy a barátom akarsz lenni? – tettem fel a kérdést, ami már egy ideje motoszkált

- Mindketten tisztában vagyunk azzal, hogy a kémia beindult közöttünk már pár hónapja… jól érzem magam veled, nem kell megjátszanom semmilyen szerepet, ha veled vagyok, akkor legszívesebben megcsókolnálak, és nem gondollak egyszeri alkalomnak. Nem volt még komoly kapcsolatom, illetve egy, de az régen volt és szinte még gyerek voltam szóval… Te vagy az első, akinél belemerek vágni. Egészen eddig vitatkoztam önmagammal. De feladom az elveimet és ajánlom, hogy jó kislány legyél – gyűrt maga alá

- Mindig az vagyok, lökött! – felemeltem a fejem és apró puszit nyomtam a szájára

Eleve késésben voltam, azt se tudtam merre vagyok arccal. Sütike csak unottan nézte, ahogy jobbra-balra ugrálok. Kopogtak. Hirtelen megálltam a magas sarkúm felhúzásában, majd ugrálva az ajtóhoz szökdécseltem.

- Jó reggelt – apró csókot kaptam a számra és egy pékséges zacskót, kávés poharat a kezembe

- Neked is – néztem rá csodálkozva

- Hoztam reggelit. Fánk, a kedvencem! És kávét, tejjel, 3 cukorral. Tudom, imádsz – darálta el egy szuszra Tom

- A te kedvencedet hoztad nekem?

- Aha, kapd össze magad – nézett az órájára

Gyorsan felvettem egy kabátot, felkaptam a táskám, majd elköszöntem Sütikétől, akit eddig Tom dögönyözött.

- Az nem kell – fogta meg Tom a kezemet, mikor a kocsi kulcsomért nyúltam

- Mától te leszel a sofőröm? – mosolyogva léptem ki a lakásból

- A napirendszerességtől eltekintve, igen – vigyorogva támaszkodott a lifthívó gomb mellé, majd egy kézzel magához húzott

- Héé… – nézett le rám

- Mondjad – simogattam meg az arcát

- Hol van a jó reggelt puszim? – kicsit durcás arcot vágott

Megcsavartam a szemeimet, majd hosszan csókolóztunk. Kinyílt a liftajtó, ahonnan a jól ismert, befolyásos, túl a negyvenen, arisztokrata nő szállt ki. Pókerarca van, de a látottak nem igazán nyerték el az ő kifinomult ízlését, így felháborodva ment el mellettünk.

- Tuti féltékeny rád – bólogatott Tom a liftben

- Frau Schmidt? Ugyanmár, nála szerintem ilyet csak házasság után lehet.

- Szerintem meg totál beindult rám és nem tetszik neki, hogy veled csókolóztam.

- Igen Tom, szerintem is – unottan néztem rá, majd vigyorogva bújtam karjai közé

Beszálltunk a kocsijába és egyenesen a céghez mentünk.

- Miért kelsz te fel ilyen korán, ha nincs semmi dolgod? – érdeklődve fordultam felé

- Egyrészt a csajom vagy és gondoltam megleplek, másrészt 9-re a stúdióba kell mennem, szóval lényegtelen azaz 1 óra – rántotta meg a vállait

Tűnődve néztem magam elé. „A csajom vagy…” Oké Tom nem egészen jártas a párkapcsolatokban, így nem veszem magamra ezt a nyers, diákszerelem kifejezést, főleg nem 48 óra után. Majd biztos belejön. Viszont baromira jól esett, hogy képes volt nekem reggel 8kor reggelit venni és elvinni a munkahelyemre.

- Amúgy most nem suliban kéne lenned? – vett be egy éles kanyart

- De, most nincs gyakorlat, viszont be kell mennem. Laurennek megígértem, hogy segítek neki. Lesz egy fotózás Berlinben és ott is kapok egy kis reklámot. Vagyis a ruháim és megmondtam neki, hogy akár tervezek pár új darabot arra a fotózásra. Kell egy kis plusz munka, különben biztos nem mehetek Párizsba – sóhajtozva dőltem hátra az ülésben

- Imádom, hogy maximalista vagy és ennyire komolyan veszed, de… elég befolyásosak vagyunk szóval, ha gondolod, akkor egy telefon és…

- Tom – néztem rá ledermedve – nem kell a protekció. Nem azért akarok ott lenni a divathéten, mert te lebeszélted, hanem mert kiérdemeltem. Különben el sem mennék, lehet Sopfie tényleg érdemesebb rá.

- Ugyanmár, ismerem azt a csajt. És nem jópofizásból mondom, de fele annyira se veszi komolyan, mint te. És halkan megsúgom, hogy ő bizony protekcióval került a céghez – kacsintott rám

- Nem meglepő. Tudtam, hogy valami nem stimmel vele – tűnődve néztem előre

- Te kis zseni – parkolt le

- Szerintem délre végzek. Benézek még a csajokhoz – fordultam felé

- Oké, én olyan délutántól a tiéd vagyok – mosolyogva hajolt hozzám közelebb

- Nem sajátítalak ki – kislányosan megráztam a fejem

- Attól én még téged igen – pimaszul játszadozni kezdett a piercingjével

- Majd hívjál. Köszi a reggelit – emeltem fel kicsit a zacskót, majd apró puszit nyomtam a szájára és szálltam volna ki a kocsiból

- Tévedsz, ha azt hiszed csak így elengedlek – óvatosan visszahúzott és kaptam egy sokkal hosszabb csókot. Elmosolyodtam, annyira aranyos volt.

- Délután találkozunk. Ügyes legyél – kacsintottam rá, majd becsuktam az ajtót.