24.rész - Válaszd Billt

Mire észbe kaptam meg is érkeztek a srácok. Mikor felcsöngettek hozzám igyekesztem össze szedni magam. Mire felértek nagyjából sikerült is normális állapotban lennem.
-Sziasztok. - köszöntem nekik
-Szia. - jött egyhangúan
-Gyertek be. - nyitottam ki előttük az ajtót
Nem voltak túl lelkesek de őszintén meg is értettem őket. Miközben leülltek a nappaliba vittem nekik innivalót majd én is leülltem velük szembe.
-Tom mondta h beszélni akartál velünk. - Bill
-Igen és fontos dologról amit jó lenne tisztázni szerintem mind hármunk részéről. - én
-Rendben. - Bill
-Teljesen tisztában vagyok mind kettőtök érzéseivel irántam. És mind a ketten tudjátok jól h én mennyire nem érzem magam kapcsolatba illőnek pláne most h ketten vagytok akik szeretnek. De mióta megváltoztam igenis vágyom egy társra aki szeret és vár itthon meleg öleléssel. És azt is tudnotok kell hogy ez sokkolni fog titeket de mindkettőtökbe bele estem és erre tegnap este jöttem rá mikor haza értem. - én
-Komoly gondott okoztunk neked megint. - Bill
-Bill! Ezt most fejezd be! Oké örültségnek hangzik de legszívesebben mindkettőtökkel el lennék de azt mind háman tudjuk h nem fog sehogy sem mükődni. - én
-Mért ne? Ki probálni ki lehetne. - Tom
-Ez nem így mükődik. Az egyik félnek biztos h rosszul esne. - én
-De hisz edig is volt viszonyod mindkettőnkel. - Tom
-Az igaz de az h egy komolyabbra forduljon egy nem fér bele. - én
-Akkor lemondasz valamelyikünkről? - nézett rám Bill szomorú szemeivel
-Így sokkal nehezebb h itt ültök velem szembe. Nincs szívem ki mondani. - mondtam miközben eltört nálam a mécses
-Egy szóval lemondasz mindkettőnkről. - mondta lehangolva Tom
-Fogalmam sincs mi tévő legyek. Annyira a szívembe dobtátok magatokat h ha úgy kéne kiverni titeket onnan akkor sem sikerülne. Ez egy olyan helyzet amit nem tudok megoldani. - én
-Akkor oldjuk meg együtt. És probáljuk meg együtt. Ha nem jön össze akkor szólunk. - guggolt le elém Tom
-De... - én
-Nincs de. Semelyikünk sem volt még ennyire szerelmes mint most és egyikünk sem tud döntésre jutni. Csak egy féle képpen tudjuk meg h ha kiprobálod mindkettőnkkel a dolgot. - Tom
-Most az egyszer egyet értek Tommal. - szólalt fel Bill
-Most bezzeg könnyen dülőre tudtok jutni. - néztem rájuk könnyes szemmekkel
-Mert olyan emberről van szó aki mindkettőnknek fontos. - jött oda Bill
-Nem akarom egyikötöket sem elveszíteni. - én
-Nem fogsz. - Bill
-Igen nem fogsz. Mi mindig itt leszünk akár mi is lesz velünk és akárkit választasz. Nekünk akkor is fontos leszel. És ki tudja lehet valamelyikünk érzései megváltozik és ott marad a másik. - Tom
-De meg kell igérnetek ha valakinek gondja van az rögtön szól. - én
-Megigérjük. - mondták egyszerre
A fiúk az estét ott töltötték nálam hisz holnap délelőtt utaznak New Yorkba és csak két hét múlva jönnek vissza. Természetesen én nem tartok velük hisz sok dolog van ami vissza tart h velük tartsak.
Reggel mikor felébredtem már egyik srác sem aludt mellettem. Ki keltem az ágyból majd kimentem a nappaliba ahol megcsapot egy finom illatt így elindultam az illat irányában. Ahogy beléptem a konyhába Billt láttam meg ahogy sürőg forog a konyhában.
Mikor észre vett édesen elmosolyodott és oda lépett hozzám.
-Jó reggelt. - mondta mosolyogva miközben egy puszit nyomott a számra
-Ennél jobb reggelem nem is lehetne. - húztam közelebb magamhoz és egy csókot nyomtam szájára - Tom merre van? - kérdeztem mikor ellengedtem
-Haza ment. - Bill
-Hogy hogy? - ültem le az egyik székre
-Úgy gondolta kettesben hagy minket mert ő már töltött veled egy reggelt de én nem és ezért magunkra hagyott. De üdvözöl és mondta h majd hív. - Bill
-Jól van. - én
-Am tényleg nem gondoltad meg magad h velünk jössz? - Bill
-Tudod jól milyen szívesen mennék de nem lehet. Sok dolgom halmozodott fel és nem hallaszthatom őket tovább. - én
-Jó tudom csak jó lett volna ha ott lennél hisz edig még is te voltál velünk a studióban. - Bill
-David is úgyan olyan jól seggbe tud rúgni mint én. - mondtam nevetve
-Edig még nem kellett nálunk ilyesmit alkalmaznia. - vigyorgott rám
-Hát akkor komolyan elbeszélgetek vele. - én
-Úgy sem mered. - Bill
-Nem-e. Akkor nem ismersz eléggé. - öltöttem rá a nyelvem
-Most komolyan képes lennél befenyíteni minket? - Bill
-Hát persze nem engedhetem meg h elszaladjon veletek a ló. Attól h én itthon maradok az nem azt jelenti h nem tudok semmi olyanról ami ott történik New York-ban. - én
-Akkor végig követed a munkánkat? - Bill
-Persze. Mért azt hitted h hanyagolni foglak titeket? - én
-Nem dehogy.- Bill
-Ajánlom is mert én nem hagyok félbe semmit sem. - én
-Ezt már párszor tapasztaltam. - mosolygott rám
-Na igen neked több mindenben részed volt közületek. - én
-Mondhatjuk. - Bill
-Nem csak mondhatjuk ez így is van. - én
-Akkor neked adok igazat. - Bill
Miután kitárgyaltuk ezt a dolgot leülltünk és megreggeliztünk. De hamar eljött az az idő mikor muszáj volt Billnek azt mondanom h ideje mennie hisz rövid időn belül indulnak a reptérre és nem akartam h miattam elkéssen. Így hát miután össze készültünk mind a ketten össze pakoltam a szükséges holmimat majd lementem a földszintre Billel ahol beülltünk az autóba és haza vittem Billt.
A házuk előtt hosszas búcsúzás után kiszállt az autómból és adig nem ment be a házba míg teljesen látó téren kivül voltam már.
Miután Billtől eljöttem a kávézóba mentem hisz az állásom még mindig ott volt mióta vissza kéreckedtem magam és jól is jött mert legalább eltereli a gondolataimat. Ahogy beléptem a kávézó ajtaján Lilli egyből oda jött hozzám.
-Szia. Hát te? - puszilt meg
-Szia. Én jöttem dolgozni. - vigyorogtam rá
-Hogy hogy? Végeztél a srácokkal? - Lilli
-Nem csak egy időre elutaznak New Yorkba felvenni az albumot én meg itthon maradok mert én meg elvagyok havazva melóval. - én
-És h h vissza jöttél ide dolgozni? - Lilli
-Kell valami ami eltereli a gondolataimat. - én
-Jah igen sejtem mire gondolsz. - mosolygott rám
-Mimi nem járt itt? - én
-Nem. - rázta meg a fejét
-Fura otthon sem volt még. - pakoltam le a pultba
-Majd jelentkezik. - Lilli
-Biztos. - én
-Am mesélj történt valami érdekes? - Lilli
-Hát szó szó. - én
-Ne kelljen már úgy kihúzni belőled. - Lilli
-Tegnap elhívtam magamhoz az ikreket h rendezük a hármunk dolgát. Kivételes dolgot tettem kitárulkoztam nekik. Elmondtam h mit érzek irántuk. Mielőtt oda nem jöttek volna hozzám eldöntöttem h eléjük állok és elmondom h lemondok mindkettőjükről csak h az ő kapcsolatuk rendben legyen de mire oda jutottam elszállt minden bátorságom és ahelyett h elmondtam volna nekik elsírtam magam. Természetesen Tomnak támadt az a találó ötlete h akkor probáljuk ki h milyen ha együtt vagyunk mind hárman, de eléggé ockodtam ettől és ezt el is mondtam de aztán Bill is akarta és hát a végén belementem. Tegnap estét ott töltötték nálam, reggel pedig Bill várt reggelivel. - én
-És Tom? - Lilli
-Ő haza ment. Billnek azt mondta h kettesben hagy vele mert vele már volt egy reggelink és akkor most Billen a sor egy reggelivel. - én
-Bírni fogod te ezt? - Lilli
-Ez az amit nem tudok. - én
-És elviekbe döntést kéne hoznod? Hogy melyiket választod? - Lilli
-Igen valami olyasmi. - én
-Hát akkor ez a külön dolog jót fog nektek tenni hisz mind a hárman el gondolkodtok kicsit és te is meg tudod figyelni melyik srác érdeklődik irántad a legjobban. - Lilli
-Igen ebben igazad van ha egyébként most kéne választanom azt hiszem Billt választanám. - én
-Miért? - Lilli
-Ő volt az első aki felkeltette a figyelmemet és ha eszedbe jutt őt már nem is akartam megszívatni. Ő az aki hihetetlen gyorsasságal dobta be magát a szívembe és kedveltem meg h azt hiszem miatta volt az a nagy átváltozásom is. - én
-De ha tudod már melyiket választod akkor mért nem mondod meg neki? - Lilli
-Mert félek h csak plátói érzelmek ezzek és a végén Tomnál kötnék ki. - én
-És? Ez az ő eseteükben is előfordulna. És ha hiszel nekem szerintem Billel jobban járnál mert az agyatok egy húron pendül és ez nem csak az én véleményem hanem mindenkié aki csak ismer téged és Billt. - Lilli
-Talán igazad van de várok vele míg vissza jönnek adig ki tudom deríteni h mindketten komolyan gondoljáke a dolgot. - én
-Ez lesz a leghelyesebb. - Lilli
-Sziasztok. - lépett be Mimi az ajtón
-Jéh te is előkerültél. - vigyorogtam rá
-Igen téged kerestelek egyébként. - ült le mellém
-Engem? - néztem rá
-Aham mert mondani szerettem volna valamit. - Mimi
-Hát akkor halljam. - én
-Ki költözöm a lakásunkból. - Mimi
-Tényleg? - kérdeztem meglepődve
-Nem miattad ne hogy azt hidd. Csak azt hiszem itt az ideje saját lábamra állni és állást is kaptam ami túl mesze lenne a mostani lakhelyemhez. - Mimi
-Gondolom akkor már lakást is találtál. - én
-Igen holnap költözöm át. - Mimi
-Nagyon fogsz nekem hiányzoni. - öleltem meg
-De nem fogsz megszabadulni tőlem minden napos találkozásunk azért meg lesz. - vigyorgott rám
-Én is így gondoltam. - mosolyogtam rá - De fura lesz h nem fog otthon lenni senki sem.
-Majd oda költöztetted Billt. - vihogott Lilli
-Persze már is hívom h repüljön vissza egyenesen a lakásomba. - én
-Bolond. - bökött oldalba Mimi
-Most mért? - én
-Hihetetlen vagy. - forgatta meg szemeit
Egy ideig még elhülyültünk egymással majd jött pár vendég azokat kiszolgáltuk Lillivel és utána beállt a szokásos üresség így hát tudtam némileg a srácok turnéjával és fan partyján dolgozni. A nap folyamán Bill pár üzenetett küldött némelyikben csak annyi volt h hiányzom neki meg h jó lenne velem lenni. Csak mosolyogni tudtam az üzenetein de persze én is sorba írkáltam vissza. Tom nem írt és nem is hívott de úgy voltam vele h biztos akkor akar hívni ha már csak egyedül lesz.
Már este volt mikor haza értem és amint megvacsoráztam bebújtam a takaróm allá és pár perc alatt sikerült el is aludnom....