25.rész - Imádunk

Nem aludtam sokàig mert a telefonom csörgèse megzavarta àlmomat. Elövadàsztam ès felvettem.
-Tessèk. - szòltam bele
-Felèbresztettelek? -hallotam meg Bill hangjàt
-Semmi gond. Mi ùjsàg? - èn
-Unatkoztam ès gondoltam fel hìvlak. - Bill
-Helyes. Am voltatok màr bent a studiòban? - èn
-Majd holnap megyünk de màr ìnterjunk is lesz ahol beszèlünk kicsit az albumròl. - Bill
-Az jò. Aztàn csak ügyesen. - èn
-Igyekszünk. - Bill
-És a sràcok? - èn
-Georg ès Tom elmentek vàrost nèzni. Gustav a szobàjàba ahogy èn is. - Bill
-És te h h nem mentèl velük? - èn
-Nem igazàn volt most hangulatom hozzà. - Bill
-Nem kellene beguboznod. New Yorkba vagy. Én a helyedben àllandòan a vàrosban lennèk nem pedig a hotel szobàban gubasztanèk ès egy hülye tyùkkal beszèlnèk aki mèg mindig fèl àlomban van. - èn
-Mondtàk màr h milyen bolond vagy? - kèrdezte nevetve
-Hallotam màr pàrszor. - èn
-Akor tölem is hallodtad most màr. - Bill
-Bòknak veszem. - èn
-És neked milyen napod volt? - Bill
-Mint mindig csak avval a különbsèggel h nem veletek voltam hanem a kàvèzòban dolgoztam. - èn
-H h vissza mentèl dolgozni? - Bill
-Kell valami ami leköti figyelmemet. - èn
-Szòval th mentes heteket tartasz? - Bill
-Inkàbb Kaulitz mentes heteket. - èn
-Tudtam èn h nyüg vagyok a hàtadon. - mondta szomorùan
-Bill te olyan hülye vagy. Nem esett le h csak viceltem? H gondolhatod azt h nyüg vagy? - èn
-Hàt elèg sok gondot okoztam màr neked. - Bill
-És ez szerinted nekem gondot okozott? - èn
-Nem. - Bill
-Na làttod ùgy h verd ki a fejedböl ezt. - èn
-Jòl van megèrtettem. - Bill
-Ajànlom is. - èn
-Na de leteszlek hagylak aludni. - Bill
-Csak nem le akarsz ràzni? - èn
-Szò sincs ròla csak nem szeretnèm ha kimerült lennèl. - Bill
-Ugyan èn nem szoktam kimerült lenni. - èn
-Majd holnap beszèlünk. - Bill
-Rendben. Te pedig ne merj a szobàdba maradni nyomàs ki a vàrosba ès vàsàrolgass azt ùgy is szereted. - èn
-Jòl van. -Bill
-Meg tudom àm ha nem fogadtàl szòt. - èn
-Ne kèmkedj utànam. - Bill
-Szia Bill. - köszöntem el töle ès leraktam a telefont.
Nem telt el sok idö ès jött egy üzenetem. Termèszetesen Billtöl. Csak egy mosolygós fej volt benne ami engem is mosolygásra kényszerített és szinte le se lehetett vakarni az arcomról így hát mosolyogva aludtam vissza rövid időn belül.
Reggel mikor felébredtem rohanva kapkodtam össze magam mivel sikerült elaludnom és fél óra múlva Susan-nal kell találkoznom és avval a szervezővel aki a srácok partiját intézi. Ki ugrottam az ágyból berohantam a fürdőbe és gyors zuhany után magamra kaptam az első ruhát amit kikaptam a szekrényemből majd felkaptam a táskám és a kocsi kulcsom és rohantam is le a kocsimhoz miután bezártam a lakást.
Negyed óra alatt sikerült és időben oda is értem. Megkerestem Susanékat és amint rájuk leltem oda mentem hozzájuk.
-Sziasztok! - én
-Szia. - puszilt meg Susan - Gondolom Dorotit nem kell bemutatnom neked.
-Nem. Szia. - köszöntem Dorotinak
-Szia. - mosolygott rám
-Na és mi hír van? Tegnap azt mondtad sürgős h találkozzunk. - ültem le
-meg találtuk a tökéletes helyet ahol tarthatnánk a bulit, már kész vannak a plakátok amiket már szét is küldtünk sőt én arra gondoltam h a fanok között tarthatnánk egy nyeremény játékot VIP-es belépő jegyekért ahol személyesen válthatnak pár szót a fiúkkal. Természetesen azért meg marad az a filling a partyn h minden rajongó találkozhat vleük személyesen csak lenne egy pár személy akik még jobban megismerkednének velük. - Susan
-Rendben benne vagyok. És am tudjuk tartani a decemberi időpontott?- én
-Persze szinte a jővő héten is megtarhatnánk. - nevetett
-Már rendeltek jegyet is. - szólalt meg Doroti
-Tényleg? - néztem rá meglepődve
-Igen, pedig csak reggel kezdődött meg a rendelés és már több száz jegy el kellt. - Doroti
-Elég lesz egyáltalán az a hely amit lefoglaltatok? - én
-Az a hely biztos. - Susan
-Akkor jól van. - én
-És a srácok tudják már? - Susan
-Nem de szerintem a mai nap folyamán meg fogják tudni hisz lesz egy interjújuk és szerintem megfogják kérdezni tőlük h mit szólnak hozzá. - én
-Az biztos. És h h eddig nem mondtad el nekik? - Susan
-A vacsoránál akartam közölni velük amit David szervezet de annyi meglepetést hoztak nekem h szinte kiment a fejemből utána meg már utaztak is el. - én
-Oh így már értem. És mikor jönnek vissza? - Susan
-Nem lehet tudni pontosan. Lehet két hét de lehet belőle egy hónap is. - én
-Adig lesz bőven időnk megszervezni mindent. - Susan
-Igen. - én
Sokáig elbeszélgetünk erről közben pedig megreggeliztünk. Kicsit ideges voltam amiatt h a fiúk mit fognak szólni mikor megtudják h mit is szerveztem nekik. Már kicsit bántam h akkor nem közöltem velük mert így nem látthatom az arcukat.
Mikor elköszöntem Susantól és Dorotitól beülltem az autómba és a táskámért nyúltam h előhalászam a telefonom de miután feltúrtam érte az egész mindenséget rájöttem h otthon hagytam a párnám alatt miután oda raktam az éjszaka amint elolvastam Bill üzenetétt.
Nem mentem haza érte mert már nem volt rá időm így aki keresni akar az nem fog elérni de úgy voltam vele majd vissza hívom ha haza értem. Össze szedtem a kidobált holmimat majd beindítottam az autót és elindultam a kávézóba.
A kávézóban töltött idő eléggé lehervasztott. Mivel egyedül voltam bent és még vendég sem volt igazán így eléggé eluntam magam. Szívesebben ugrottam volna haza a telefonomért h megkeresem beszélgető társam és szerettem volna tudni h úgyan mit szoltak az én kis meglepetésemhez.
Már épp azzon voltam h elfekszem a pulton és úgy várom ki a hat órát h mehessek haza mikor valaki belépett az ajtón. Lustán emeltem fel a fejem de mikor megláttam az illetőt nem igen akartam hinni a szememnek és egyből elöntött a düh a látványtól.
-Szia. - lépett közelebb Rick
-Miben segíthetek? - kérdeztem közönyösen mintha nem is ismerném
-A szokásosat szeretném. - mosolygott rám
-Máris hozom. - indultam meg és elkezdtem csinálni a rendelését
Nem néztem feléje de éreztem h ő le nem veszi rólam a tekintetétt és ez nagyon zavart. Valahogy sejtetem h van valami alapja annak h ő itt van és nem csak a kevenc kávéját jött meginni konkrét céllal jött ide és volt egy olyan halvány sejtésem h hamarosan a tudatomra is adja.
-Tudod mindig is jól állt neked ez a szerelés. - nézett rám ismét mosolyogva mikor letettem elé a kávéját
Nem szóltam semmit csak probáltam tenni a dolgom h ne kelljen vele beszélgetnem.
-Ugyan meddig fogod játccani a sértödötett? - Rick
-Mért úgy nézzek ki mint aki sértödött? - én
-Igen akkor szoktál így viselkedni. Mért nem lehet normális viszonyunk olyan mint régen mielőtt az a négy pupák nem került bele az életünkbe. - Rick
-Ezt már egyszer megbeszéltük! A srácok már az életemhez tartoznak és jó ha tudod h nem csak erre a kis időszakra hanem sok sok évre előre láthatólag. - én
-Ó mi az csak nem benyaltad magad? - nevetett gúnyosan mire én lekevertem neki egyet de úgy h még a kávéját is magára öntötte
-Jobb ha elmész mi előtt a fejedre nem boritom az újabb adagot és nem csak a ruhád lesz megjelőlve. - mondtam dühősen
Szó nélkül állt fel és sétált ki a kávézóból miközben lehajította a pultra a kiborult kávéjának az árrát.
Megnyugtató sóhaj hagyta el a számat miután már nem láttam sehol sem. Fel takarítottam utána és újabb unalmas percek teltek el. A zárás előtt egy órával szinte megrohamozták a kávézót így semmi unatkozós percem se maradt.
Mikor bezártam rohantam a kocsimhoz és sietve vezettem haza h végre megnézhessem h keresett e valamelyik töki. Leparkoltam a mélygarázsba és rohanva mentem fel a lakásomba még az volt a szerencse h nem találkoztam senkivel sem mert biztos h amekkora sebbeséggel mentem fel löktem volna.
Egy ideig elbabráltam még a zárral mert annyira siettem h nem találtam bele a kulcs jukba ilyen szerencsétlen is csak én lehetek. Miután végre sikerült kinyítnom úgy döntöttem lehiggadok de amint beléptem a lakásba meghallotam telefonom csörgését és azt a dalt ami tegnap éjszaka is szólt. Berohantam a szobámba és szó szeirnt rá ugrottam az ágyamra és betúrtam a párnám alá keresve a telefonomat ami egyből meg is találtam.
-Szia. - szóltam bele szapora lélegzettel a futás miatt
-Szia. Futottál? - Bill
-Igen. Mi újság? - én
-Semmi különös. Már hívtalak csak nem vetted fel. - Bill
-Oh igen mert sikerült reggel elaludnom és itthon hagytam. - én
-Akkor már így érthető. - Bill
-És voltatok már az interjún? - én
-Nem egy fél óra múlva megyünk. - Bill
-Értem. - én
Még negyed órán keresztül beszélgetünk. Elmondta h tegnap miután leraktuk ki ment a városba és egy rakás cuccot vett magának és nekem is vett valamit de az istenért sem volt hajlandó elmondani h mi az. Csak az volt a válasza h megtudom ha haza mennek. Én meg nyafogosan érzékeltettem vele h az még nagyon messze van és h nem fogom kibírni, de őt ez sem hatotta meg mindenáron akkor hajlandó csak elmondani ha haza jön.
Miután leraktuk észre vettem h kaptam üzenetett is és nem csak Billtől hanem Tomtól is. Tomnak vissza írtam és míg vártam válaszára úgy döntöttem össze dobok valami vacsora félét.
Már épp készültem vacsorázni már frankón elhelyezkedtem a kanapén bekapcsolva a dvd egy jó kis filmmel mikor megszólalt a telefonom. Fáradtan és morcosan felsóhajtottam és felvettem a telefonom.
-Szia. - én
-Imádunk nagyon nagyon nagyon. - ordított bele a telefonba Bill ami miatt a füllemtől el kellett tennem mert másképp megsüketültem volna
-Nagyon szépen köszönjük az ajándékod. El se hiszük h ennyire töröd magad miattunk. - hallottam meg Tom hangját
-Egy szóval megtudtátok a meglepetésemet? - kérdeztem vigyorogva
-Igen és tényleg nagyon hálásak vagyunk. Nem hittük h ennyire törödsz velünk és a rajongóinkkal. - Bill
-Ugyan hisz hozzátok tartoznak a rajongók akiknek muszáj megköszöni h veletek tartanak és h annyian támogatnak titeket. - én
-Bár elmondhattad volna korábban is mert elég hülyén néztünk ki mikor megkérdezte a riporter és mi meg leesett állal néztünk rá mint a hülye. - Tom
-Annyi bele fért nem lehet mindent az orrotokra kötni. - én
-Hé. - mondták egyszerre
-Most meg mit héztek ez van foggadjátok el. Nem kell mindent tudnotok csak mert ti vagytok a Kaulitzok. - én
-Ez nem volt szép. - mondta Bill
-Ugyan csak vicc volt, te bolond. - nevettem
-Egyébként David üdvözöl. - Bill
-Én is őt. - én
Vagy egy órán keresztül le sem lehetett löni az ikreket. Nem igazán számított nekik h a vacsorám már hat soron ki hült és h kopog a szemem az éhségtől de ők csak folyamatosan rángatták egymás kezéből ki a telefont h velem beszélhessenek így hát kénytelen voltam gyors iramban elköszöni tőlük és letenni a telefont mielőtt újra harcba nem kezdenek a telefonért.
Miután leraktam megmelegítettem a vacsorámat és nyugalomban elfogyasztottam. Az este folyamán nem kerestek már de nem is volt baj mert így nyugalomban hajthattam álomra fejemet...