27.rész - Sok sikert

Nem időztem sokat külön a srácoktól de így is szemet szúrt Davidnek h nem velük vagyok hanem állandóan izgek mozgók a lakásban.
-Nyky! Hagyd azt amit csinálsz és gyere ide hozzánk. - David
-Pillanat. - szóltam ki a konyhából
-Hajthatatlan vagy. - David
Gyors elrendeztem a dolgokat majd bementem a srácokhoz h David megnyugodjon végre.
-Na végre előkerültél. - David
-Te se maradtál a seggeden mikor nálad voltunk. - ültem le Bill mellé
-Az más. - David
-Dehogy csak te hiszed h más. - én
-De am mondtad h van valami közlendőd nekünk. - David
-Ne siess ennyire hosszú az éjszaka. - öltöttem rá a nyelvem játékosan
-Hát jó. - David
-Meséljetek milyen volt New York? - én
-Nagyon jó volt. Szívesen maradtunk volna még egy kicsit. - Tom
-Én nem. - vágta rá egyből Bill
-Jó te már am úgy is nyavajogtál h mikor megyünk már haza. - Tom
-Az csak egy dolog. - Bill
-Fiúk. - nézett rájuk David
-Abba hagytuk. - mondták egyszerre
-Am nem vagytok éhesek? Mert ha igen elkezdhetünk enni kész vagyok mindennel. - én
-Hát akkor ez esetben essünk neki. - csapta össze kezeit David mire mindanyian rá néztünk - Mi az? Edig soha nem ettem a föztödből és kíváncsi vagyok mi félét ütöttél össze.
-Tényleg nem föztél még? - nézett rám Georg
-Nem igazán tartozott a minden napjaimba. - én
-Hát már engem is kíváncsivá tett. - Georg
-Akkor ne várrasuk tovább korgó gyomrotokat üljünk az asztalhoz és együnk. - én
-Rendben. - mondták egyszerre
Majd felkeltünk a helyünkről és bementünk a konyhába ahol leüllt mindenki a helyére én pedig tálaltam a vacsorát.
Nyugalomban és csöndben evett mindenki. Néha néha felnéztem rájuk és figyeltem milyen arcot vágnak de egyiköjük arcáról sem voltam képes leolvasni mit szólnak hozzá. Vagy nagyon jól tudták titkolni vagy én voltam olyan balga h nem vettem észre.
Csak akkor adtak hangot a vacsorának mikor hátra dőlve ültek a székben miközben én elkezdtem össze szedni az üres tányérokat.
-Hu ez nagyon finom volt. Attól h nem vagy jártas a konyhában istenien fözzöl. - David
-Köszi. - mosolyogtam rá
Miután elpakoltam az asztalról úgy döntöttem itt az ideje a fiúkat meglepni.
-Egy pillanat és jövök. - fordultam feléjük majd berobogtam a szobámba ahol felkaptam a dobozokat és kimentem velük a konyhába és az egyiket Bill elé a másikat Tom elé tettem mire ők kíváncsi szemekkel néztek fel rám.
-Bontsátok ki és rá jöttök mi rejlik benne. - néztem rájuk mosolyogva miközben össze néztem Daviddel
Bill és Tom egyszerre vágott neki a doboznak és amint lemelték a tetjét tátott szájjal néztek fel rám.
-Boldog születésnapot. - pusziltam arcon őket
-Igen mi is boldog születésnapot kívánunk nektek. - mondták egyszerre Davidék
-Ti tudtatok erről? - makkogta Bill meglepődve
-Persze ők voltak a segítségemre. - válaszoltam a srácok helyet
-Mindig meg tudsz lepni minket. - mosolygott rám Bill
-Oh ugyan. - legyintettem miközben elő kerestem egy kést és a behütött pezsgőt amit rábiztam Davidra
-Erre aztán nem számítottunk egyáltalán. - Tom
-És még mi minden vár rátok az este folyamán. - mosolyogtam sejtelmesen
-Nem árulod el most már? - kérdezte Georg kíváncsian
-Hát... - mondta
-Na. - nézett rám könyörgő szemmel a négy srác, David csak nevetett miközben jelezte h mondjam már el vagy ő fogja
-Jól van legyen. Először is mint megtudtátok a fanpartyt tudnotok kell h szinte minden jegy el kellt és készen áll rá h megszervezzük úgy h még előnyben is vagyunk. A másik már egyszer sikerült ki kotyognom h világ körüli turnét szervezek nektek nos ezzel kapcsolatban annyit január közepétől indul a turnétok mindössze 150 állomása lesz és egészen október közepéig fogtok koncertezni. Jegyeket már lehet rá rendelni de ez titeket igazából nem érint. És még valami a fanparty után és a turné előtt David és én elküldünk egy nagy vakációra ahol rá pihenhettek a turnéra és ezt az évet is kipihenhetitek. - fejeztem be mosolyogva mondokámat
A négy srác csak tátott szájjal figyelt rám. Kicsit már zavart h ennyire meglepődnek azzon amit mondok nekik. Aztán hirtelen felálltak mindannyian oda jöttek hozzám és olyan erővvel szoritottak össze h szinte alig kaptam levegőt de csak nevetni tudtam rajtuk annyira aranyosak voltak mindanyian
-De van még valami. - paszíroztam ki magam a szorításukból
-Mi? - ordítottak fel
-Úgy emlékszem tettetek nekem egy ajánlatatott mikor Davidnél voltunk. - én
-Igen, mikor megkértünk vedd át David helyét a menedzserkedésben. - Bill
-Igen és döntöttem. - én
-És? - csillant fel a négy srác szeme
-Elfogadom h jövő évtől én legyek az új menedzseretek. - mondtam mosolyogva
-Most komoly? - nézett rám meglepődve David
-Igen de csak abban az esetben ha átveszed a cégem irányítását. - mosolyogtam
-Ezer örömmel. - vigyorodott el miközben oda jött hozzám és imár mind az ötten öleltek át még jobban ki paszírozva belőlem a levegőt
Miután hajlandóak voltak ellengedni leülltünk az asztalhoz és elfogyasztottuk a tortát és koncintottunk arra a sok mindenre amit az előbb felsoroltam nekik ami miatt majdnem nem marad benne egy szikra levegő sem.
Rengeteget nevettünk az este folyamán és egy percre sem állt le a locsogás. Mindenkinek járt a szája szinte be nem állt egyikönknek sem. Néha Bill és Tom egymás szavába vágva locsogtak, néha néha megspékelve egy egy oldalba lökéssel h az egyik elhallgason. Én csak nevetni tudtam ezzen de már hozzá szoktam h ők állandóan civakodnak valami idiótaságon.
11 fele David és a két G úgy döntött h ideje mennie. Már Tom és Bill is készült menni de én mondtam h maradjanak mert még valamit meg akarok velük beszélni. David egyből rám nézett mosolyogva, Tom és Bill pedig vissza ültek a helyükre és Bill szemeibe némi idegesség ült ki.
-Köszönjük ezt a szép estét. - puszilt meg Georg és Gustav
-Szívesen máskor is. - én
-Hát akkor majd találkozunk. Szia. - Georg
-Sziasztok. - én
-Akkor én is elköszönök. - lépett mellém David
-Jól van majd beszélünk. - öleltem meg
-Aztán sok sikert a két jó madárral. - nézett rám mosolyogva
-Igyekszem. - én
-Jó legyél. És szép álmokat. - puszilt homlokon majd elindult
-Szia. - kiáltottam utána mire intett egyet
Miután eltűnt bementem a lakásba.
-Itt is vagyok. - ültem le velük szembe
-Miről akartál beszélni? - Tom
-Hármunkról. - én
-Az jó mert én is akartam erről beszélni. - Tom
-Tényleg. Akkor kezd te. - mosolyogtam rá
-Nem tiéd az elsőbbség. - Tom
-Kezd te. - én
-Hát ha ennyire akarod. - Tom
-Halljuk. - néztem rá Billre aki idegessen tördelte ujjait
-Rá jöttem valamire ebben a kis időben míg nem találkoztunk és tudom jól milyen sokat beszéltél Billel. Te voltál az aki tartotta benne a lelkett h ki bírja azt az időt míg távol vagyunk. És hát eldöntöttem h kiszállok a képből. Fontos vagy nekem és szeretlek de nem úgy mint Bill. Bill teljesen oda van érted már hosszú hosszú idők óta és nem akarok az útatokba állni és én biztos találok mást akit olyan nagyon szerethettek mint Bill téged. - mondta mosolyogva
-Tényleg lemondanál a testvéred miatt rólam? - néztem rá meglepetten
-Persze. Nekem Bill a legfontosabb személy az egész világon és mindig az ő érzéseit veszem figyelembe és h mi a jó neki és most az lenne a legjobb neki ha őt választanád és nem engem. - Tom
-Hát ha már szóba került én is döntésre jutottam és választottam közületek. - én
-És?- Tom
-Tom én is nagyon kedvellek de még is Bill az akihez a szívem jobban húz. Jó srác vagy és nagyra becsülöm h ennyire szeretted a testvéredet h képes lennél lemondani egy lányról csak h a testvérednek jó legyen de még is én úgy érzem mi nem illenénk össze benned egy testvért találtam meg akit nehezen tudnák eltaszítani magamtól. - mosolyogtam rá miközben könnyeim lepték be az arcomat
-Akkor ezzen nincs mit tovább firtatni. Legyetek nagyon boldogok és aztán nagyon sokáig bírjátok ki egymás mellett. - ölelt meg Tom
-Te pedig találd meg azt a lányt akiben hihetelenül bele tudsz szeretni. - mosolyogtam rá
-Igyekszem. - mosolygott rám - De most magatokra hagylak sok mindent meg kell beszélnetek, majd beszélünk.
Egy puszit nyomott az arcomra és kisétált az ajtón. Én meg mint egy kis gyerek sírva fakadtam de nem azért mert szomorú voltam hanem annyira meghatott Tom beszéde és h ennyire önfeláldozó az öcsével és ez volt az amire én is mindig vágytam, egy ilyen testvére mint Tom.
Bill még mindig nem igazán hitte el h én őt választottam de mikor Tom távozott fel kellt a helyéről és leguggolt elém kezébe vette a kezeimet és rám nézett.
-Tényleg engem választasz? - nézett rám
-Persze. Már megint túl sok minden jár a fejedben. - mosolyogtam rá
-Nehéz felfognom h tényleg engem választottál. Ez olyan hihetetlen pedig azt hittem h Tomot fogod. - Bill
-Rosszul hitted. - mondtam
Nem szólt semmit csak közelebb hajolt és megcsókolt.
-Tommal a hétvégét a szüleinknél töljük nem jössz velünk? - Bill
-Nem is tudom. - én
-Na légyszi. Anyu már úgy is nyagatott h vigyelek magunkkal mert nagyon megkedvelt téged. - Bill
-Hát jól van legyen. - mosolyogtam rá
-Ez az. - csókolt meg - Ez volt a legjobb születésnapom edig és én kaptam a legjobb ajándékot. - vigyorgott rám
-És pedig? - én
-Téged. - Bill
-Már csak a masni kéne a fejemre. - mondtam nevetve
-Az nem szükséges így is tökéletesen megfelelsz. - Bill
-Akkor jó. - pusziltam meg
-És am a kapcsolatunk titok lesz? - Bill
-A közelebbi barátainknak elmondhatjuk sőt szerintem már mind tudják de nyilvánosság előtt nem. Szerinted h jönne az ki h a menedzseretek leszek és már is össze szűröm a levet az egyik banda taggal. Ezt inkább még kicsit hanyagoljuk. - én
-Jól van én is így gondoltam egyébként. - Bill
-Akkor jó. - én
Már elég késő volt mikor Billel el vonultunk a szobámba és egy újabb hosszú idő után valamikor sikerült elaludnunk immár mind ketten jobb kedvvel h egyikönk sincs egyedül...