28.rész - Bill nem Tom

Reggel amikor felébredtem Bill már fent volt és azzon kaptam h engem nézz. Mikor meglátta h felébredtem elmosolyodott majd közel hajolt hozzám és adott egy puszit a számra.

-Mióta vagy fent? – kérdeztem miközben közelebb húzodtam hozzá

-Egy ideje. Am csörgött a telefonod. – Bill

-Nem hallottam. – néztem fel rá

-Mert felvettem h ne keltsen fel. – Bill

-igy már érthető. És ki kereset? – én

-Apud. Eléggé meg ijjedt mikor bele szóltam. – kuncogott

-Na hát akkor kapom majd az ivet az biztos. – szálltam ki az ágyból

-Azért mert én vettem fel a telefont? – Bill

-Többek között. – én

-És ha éppen más hogy lesz hisz David vacsoráján is normális volt. – jött utánam

-Az csak egy dolog h akkor normális volt. Apámat sosem lehetett kiszámolni, egyszer normális egyszer nem. De ezt inkább hadjuk. – álltam meg előtte

-Én szeretnélek jobban megismerni. Rólam már mindent tudsz de én te rólad alig. – Bill

-Rólam is tudsz mindent nincs olyan dolog amit eltitkolnák előled. – mosolyogtam rá

-Akkor jól van.- puszilt meg

-Miért kereset apám? – én

-Jah h menj el hozzájuk délután. – Bill

-Jól van majd munka után benézzek. – én

-Munka? – nézett rám felhúzott szemöldökkel

-Persze a kávézóban. A héten a délutános müszak az enyém. – én

-Én azt hittem h avval h elfogadtad az ajánlatunkat felmondtál. – Bill

-Fel is mondtam de ezt a hetett végig csinálom mert igy egyeztem meg Matt-el. – én

-Igy már értem. – mosolygott rám – És meddig dolgozol mert akkor hozzád igazodom.

-Mért kéne hozzám igazodnod? – én

-Hát h mikor kereshetlek meg a hétvégén h mikor menjünk a szüleimhez. – Bill

-Keresni bármikor kereshetsz. Számodra a nap 24 órájában elérhető vagyok. A hétvége meg rátok van bizva. A hétvégére nem én vagyok beosztva. Nekem péntek délután lesz az utolsó napom a kávézóban. - én

-Akkor ki is használom azt 24 órát. – húzott magához majd megcsókolt

Miután ellengedett neki fogtam reggelit csinálni. Mikor kész lett megreggeliztünk közben Bill arról mesélt h mennyire várja a hétvégét h mehessünk a szüleihez és elmondjuk nekik h együtt vagyunk. Én ettől egy kicsit paráztam mert volt bennem némileg olyan érzés h Simone azt fogja hinni h másért akarok Billel lennie nem azért ami valójában. És ki tudja mit fognak arról gondolni h jövöre én veszem át David helyét közben Billel járok, De ha nettán szóba kerül biztos vagyok abban h Billel külön tudjuk választani a magán életett és a munkát.

-Min ggondolkoztál el ennyire? – karolt belém Bill a fürdőben ahol épp a hajammat vasaltam

-Minden félén. Szokásom h minden apró bolondságon jár az agyam. – mosolyogtam rá

-Nem baj az. – puszilt a meg fejem búbját

-Siessek? – én

-Miért? – ült le mellém az egyik bambusz pufra

-Hát úgy hallottam Tom nagyon szeretné ha már haza mennél. – én

-Tom csak szokásosan szórakozott nem kell komolyan venni. – vigyorgott rám

-Ha te mondod. – mosolyogtam rá

Adtam egy puszit a szájára és folytattam a hajam vasalását. Mikor elkészültem összepakoltam a dolgaimat majd Billel lementünk a mélygarázsba ahol beülltünk az autóba és haza vittem Billt. A házuk előtt elköszöntünk egymástól majd miután Bill bement a házba beinditottam az autót majd elindultam a kávézóba h minél hamarább leteljen a munka időm. Ahogy oda értem és beléptem megláttam Mimit és Lillit a pultnál ülve.

-Sziasztok. Hát ti? – pusziltam meg őket

-Azt hitted h ilyen könnyen meguszod a faggatást? – vigyorgott rám Mimi

-Tudhattam volna. – forgattam meg a szemeim miközben lepakoltam a cuccaimat

-Tudod is te h miért vagyunk mi itt. Úgy h hallgatunk. – Mimi

-Egyébként mióta vártok? – kérdeztem miközben átöltöztem

-Nem olyan rég jöttünk. Tudtuk h délutános vagy, ha akartad volna akkor sem usztad volna meg h ide jöjjünk. – Mimi

-Nem is szándékoztam megszabadulni tőletek csak megfeledkeztem róla h nektek beszámolóval tartozom. – vigyorogtam rájuk

-Nagyon ajánljuk. – Lilli

-Na de mesélj már. – Mimi

-Jó jó nyugi már. – nevettem

-Halljuk ki volt a szerencsés? – Mimi

-Bill. – én

-Bill? – néztek rám meglepődve

-Tudhattátok volna h őt választom. – mosolyogtam rájuk

-Én úgy is gondoltam h őt fogod választani csak ahogy ismerünk azt hittem lemondasz mindkettőjükről. – Mimi

-Az még az előtt lett volna mielőtt el nem utaztak volna. De azóta sok olyan dolgot fedeztem fel bennünk ami választásra késztetett h melyikkel tudnám elképzelni azt h együtt legyek. És ez Bill volt. De nem csak én voltam az egyedüli aki tegnap választott. – én

-Ha nem ki? Bill nem akart veled lenni? – Lilli

-Szó sincs róla. Tom elém állt és őszintén elmondta h neki is megváltoztak az érzései irántam és h átadja a terepett az öcsének. – én

-Képes lett volna lemondani rólad? Ezt sem gondoltam volna. – Mimi

-Én sem. Nagyon meglepett a kijelentése de egyben örültem neki mert nincs olyan amit nem tudnánk ezek után megbszélni. És attól h én az öcsével vagyok jó barátok lehetünk elfeledve azt a sok dolgot ami az elején volt. – én

-Én am azt hittem h Tomot fogod választani. – Lilli

-Ha nem hozta volna meg ezt a döntést akkor sem döntöttem volna másképp.Nekem Bill az aki kell. Ő volt az első olyan srác az életembe aki ilyen húzamosabb ideig ennyire elcsavarta volna fejemet. Tom se rossz srác sőt de nekem ő olyan mintha egy testvér lenne és emiatt nem férnénk össze egymás mellett. – én

-És szerinted azért változott valamit Tom? – Mimi

-Persze. Már nem az a nagy nő csábász aki volt. Egy valakit keres aki elrabolja végre a szivét. De ha hisztek nekem szerintem már meg van a következő áldozata. – mososlyogtam

-Miből hiszed? – Lilli

-Ugyan szerintem mindnekinek megfordul a fejében aki ismeri Tomot h egy dolog miatt nem mond le egy lánnyról. Szerintem tetszik neki valaki és nekem van is egy tippem h ki az. – én

-Ki? – kérdezték egyszerre

-Nem árulóm el majd kibontakozik a mi fiúcskánk megtudjátok. – vigyorogtam rájuk

-Akkor ismerjük mi? – Lilli

-Persze de nem árulók el semmit. – én

-Megértettük. – Mimi

Sokáig ott voltak és szórakoztattak de miután meg indult a forgalom magamra hagytak. Bill kereset egy párszor és amikor csak birtam vissza irtam neki. Szerencsémre a mai napom elég hamar eltelt és még unatkozni sem unatkoztam hisz mikor üresség volt csak felhivtam Billt akivel elbeszélgettem és azt is megbeszéltük h a hét további napjaiban ott leszek náluk, igy amint haza érek a szüleimtől össze pakolok és utam hozzájuk vezet. Mikor bezártam kocsiba ültem és elvezettem a szüleimhez. Oda érve szokásomhoz hiven meglepetés szerüen lépek be a házba.

-Sziasztok. – léptem be a nappaliba ahol a szüleim voltak

-Szia. – örült meg anyu nekem

-Szia. – köszönt apu

-Mi újság veled? – kérdezte anyu miközben leülltünk a nappaliba

-Úgy hallottam apu kereset reggel. – néztem rá az illetőre

-Igen csak épp nem te vetted fel hanem Tom. – apu

-Bill nem Tom. – javitottam ki

-Mindegy. – rántotta meg a vállát

-Tessék enged ki magadból. – én

-Mit? – nézett rám értetlenül

-Ugyan ne játsz. Ismerlek. Szid le a fejem h Bill a munka adóm és h mi a fenét kereset reggel nálam. – én

-Nem az én dolgom h mit csinálsz a magán életedbe. Én kedvelem Billt már az elején is mondtam. Csak meglepett h ő vette fel a telefont mert mikor rá kérdeztem nálad h nem e képzelnél el többet vele kapcsolatba nagyon hevesen tiltakoztál. – apu

-Az régen volt azóta változtak a dolgok. – mosolyogtam rá

-És akkor tulajdon képpen együtt vagytok vagy csak egy kaland volt az egész? – apu

-Természetesen együtt vagyunk. A kalandozásból már ki nöttem. – én

-Úgy láttom tényleg felnöttél, most már nem csak kivülről hanem belülről is. – mosolygott rám büszkén

-És h lásd milyen lányod van. Januártól átveszem Davidtől a srácok menedzselését. – én

-És a céged? – anyu

-David fog rá vigyázni míg én a srácok körül sürgök forgok. De emellett én is komolyan részt fogok venni a vezetésbe hisz még is csak én alapitottam. – én

-Ez az én kis lányom. – ölelt meg apu

-Most már elhiszed h többre viszem mint egy pincérlány? – én

-Már rég elhiszem. – mosolygott rám

-Ennek örülök. – én

-Valamikor elhozhatnád Billt. – anyu

-Persze majd keritünk rá sort valamikor. – én

-Rendben. Maradsz vacsorára? – anyu

-Most kihagynám mert még haza kell mennem összepakolni mert Bill vár rám. – én

-Akkor menj nem tartunk fel. Majd megbeszéljük h mikor jöttök. – apu

-Jól van. Meg beszélem Billel és majd szólok. – én

-Oké. – apu

-Akkor sziasztok. – pusziltam meg őket

-Szia. És üdv Billnek. – apu

-Átadom. – én

Miután elköszöntem tőlük kocsiba ültem és haza mentem. Haza érve összepakoltam a legfontosabb dolgokat majd bezártam a lakást de mielőtt elindultam volna az ikrekhez irtam Billnek h útban vagyok és hamarosan érkezem. Majd beinditottam az autót és hozzájuk vezettem…