31.rész - Nykyért csináltam

Rám nézett és meg probált beszélni de egy hang sem jött ki a torkán.
-Tegnap este láttam a szobádat és valahogy helyre akartam hozni. Úgy h elterveltem h megleplek és hát így sikerült. - mosolyogtam rá
-Kicsim. Nem kellett volna ennyit fáradoznod miatta pláne szinte az egész napot végig dolgoztad.- Bill
-Nekem nem volt fáradtság. meg szerettelek volna lepni és egy nyugodt estét eltölteni veled. - én
-Sikerült is meglepned vele ezt elhihetted. - támasztotta homlokát az enyémnek
-Örülök h sikerült. - csókoltam meg
-Am Tom is benne volt? - Bill
-Csak annyi volt a dolga h elvigyen itthonról de nem én mondtam neki h hadjon ott. - én
-Csak neki van ennyi esze. És nem tudod h hol lehet? - Bill
-Randija van. - én
-Kit szedett fel? - Bill
-Ne foglalkozzunk Tommal. - húztam be a szobájába
-Meg sem említtem többet. - vigyorodott el
Leülltünk a földre ahol megterítettem a vacsoránkat, majd Bill töltött kettőnknek bort és miután koccintottunk kettőnkre bele kezdtünk a vacsoránkba. Az este további részében egy percet sem hanyagoltunk másra csak kettőnkkel foglalkoztuunk.
Reggel a telefonomra keltem fel. Leszedegettem Bill szét tett végtagjait magamról majd miután előhalásztam a telefonom fel vettem.
-Tessék? - én
-Felébresztettelek? - apu
-Igen de mindegy. Mond. - én
-Csak azért hívlak mert ha gondoljátok ma meg tarthatnánk azt a vacsorát. - apu
-Felőlem oké. - én
-Rendben akkor 8ra várunk titeket. - apu
-Jó, szia. - mondtam majd kinyomtam a telefont és vissza döltem az ágyba
-Ki volt az? - húzott magához Bill
-Apám, ma este náluk vacsorázunk. - én
-Mi ketten? - nézett rám ijjedt szemekkel
-Igen. Minden képpen szeretnék ha együtt vacsoráznánk és h megismerhessen téged. - én
-Akkor ezek szerint tudják már h mi együtt vagyunk? - Bill
-Persze. - én
-És mit szóltak hozzá? - Bill
-Kivételesen semmit. Apámnak sem volt semmi megjegyzése de lehet h ma este probára tesz téged. - mosolyogtam rá
-Én tartok az apádtól. - valotta be rám nézve
-Valahogy sejtettem, de nyugi nem hagylak vele kettesben ha meg bántó dolgot fog mondani majd leugattom. - én
-Ma meddig dolgozol? - Bill
-6ig. Haza jövök elkészülünk és mehetünk is. - én
-Jól van. - Bill
-Ne streszelj a találkozás miatt. - simítottam végig a kezem az arcán
-Azért még is a szüleiddel találkozom. - Bill
-De már találkoztál velük vagy is apámmal de anyámmal nem lesz gond ő nagyon jó fej. Apám a nehéz eset de ő is szokott normális lenni. - én
-Az csak egy dolog h már találkoztam az apáddal de akkor mint munkatárssad és nem mint a barátod. - Bill
-Ez igaz. De ezt én is elmondhatom rólad. Én is aggódhatnék h mit szól majd hozzám az anyukád így h nem a munkatársadként hanem a barátnődként megyek oda. - én
-Ebben egyet értek de anyu nagyon megkedvelt téged. Szerintem ő azt várja h te összejöjj valamelyikünkkel. - mosolygott rám
-Nem mondtad még el neki? - néztem rá meglepődve
-Nem. Úgy gondoltam majd együtt közöljük vele. - Bill
-Rendben. - mosolyogtam rá
Még egy ideig feküdtünk az ágyban majd elmentünk és együtt megfürődtünk. Miután mindketten elkészültünk lementünk a konyhába ahol meglepően Tom már lent ült és a kávéját itta.
-Jó reggelt. - mondtam Billel egyszerre
-Nektek is. - mosolygott ránk
-Szépen ott hagytál tegnap. - nézett rá szúrosan Bill
-Bocsi Nykyért csináltam. - vigyorgott rám
-Most az egyszer el van nézve. - Bill
-És neked h sikerült a randid? - ültem le Bill mellé miközben leraktam elé a kávéját
-Köszi. - puszilt meg Bill
-Remekül de a barátnőd majd biztos mesél róla. - Tom
-Az biztos. - én
-Te Nyky barátnőjével randiztál tegnap, - Bill
-Igen. Nyky is tudott róla. Mondjuk engedélyt nem kértem tőle de szerintem nem bánta. - mosolygott rám Tom
-Nem mint mondtam tegnap is nem szólok bele a barátnőim pasis dolgaiba. De ha hallgatsz rám szerintem jól járnál Lillivel és azért remélem nem ez volt az első találkozásotok. - én
-Ma is találkozzunk és h őszinte legyek veled nagy akarat erő kellett tegnap h ne probálkozzak meg vele tegnap több dologra. - Tom
-Tudtam én h jó ruhát választok. - nevettem
-Te választottad? - nézett rám Tom
-Naná. - én
-Fogadjunk azért választottad h meg tudd leteperem e a barátnőd? - sandított rám
-Ilyenek képzelsz engem? - én
-Igen. - Tom
-Nem ez volt a szándékom vele első sorban de benne volt ez is. - én
-Bill neked ördögi barátnőd van. - nézett rá Tom Billre
-Tudom. - Bill
-Hé. - löktem meg Billt - Nem éri ellenem fordulni.
-Nem teszek ilyet. - Bill
-Most is azt csináltad. - én
-Én csak egyet értettem Tommal az nem ugyan az. - Bill
-De igen. - én
-Na jó akkor legyen úgy ahogy te mondod. - Bill
-Így már mindjárt jobb. - pusziltam meg
-Gyenge vagy Bill. - mondta Tom miközben magunkra hagyott
Miután Tom kiment a konyhából Bill egyből megcsókolt és adig el se eresztett míg én el nem toltam magamtól. Össze dobtam valami ebédet nekik majd fogtam a cuccom és indultam melózni miután elköszöntem a srácoktól.
A délután elég hamar eltelt szinte elrepült mondjuk nem volt alkalmam unatkozni mert elég sokan jöttek. Bill is benézett egyszer Tommal. Ittak egy egy kávét és folytatták az útjukat én meg folytattam a munkát.
Lilli épp akkor jött meg mikor készültem bezárni.
-Szia. Még időben vagyok egy kis trécselésre? - Lilli
-Persze gyere csak. Csücsenj le mindjárt jövök csak átöltözöm. - én
-Oké. - Lilli
Majd magára hagytam és elmentem átöltözni. Mikor elkészültem össze pakoltam a cuccomat és kimentem Lillihez.
-Na itt is vagyok. - tettem le elé egy adag sütit - Egy kis nyalángság.
-Köszi. - mosolygott rám
-Na hallgatlak. - vigyorogtam rá
-Kezdjük veled. - Lilli
-Most ne kezdjünk el azzon vitatkozni melyikünk kezdje. - én
-Oké akkor kezdem. - Lilli
-Én is így gondoltam. - én
-Hé. - nézett rám össze húzott szemöldökkel Lilli
-Halljam. Tom nem mondott semmit mondjuk nem is faggattam mert tőled akartam hallani. - én
-Nem tudok arra szót mondani milyen volt tegnap este. Én nem hittem volna h ez a srác ilyen romantikus tud lenni mint tegnap este volt. Kedvesen bókolt nekem és még virágot is kaptam tőle. - Lilli
-Tom és a virág? Ez nekem új. Szerintem teljesen elcsavartad a fejét. - nevettem
-Jó mert ő is az enyémet. - Lilli
-Ne már. Bele szerettél? - én
-Már régóta tetszett Tom de nem akartam bele kavarni a döntésedbe így ki vártam h mit döntesz. - Lilli
-Jaj Lilli. Elmondhattad volna mert akkor bele sem mentem volna. - én
-Tudod h milyen vagyok én némán türöm a dolgokat. - Lilli
-Olyan buta vagy. Szólnod kellett volna én meg hülyén szólnokoltam neked h mennyire megszerettem Tomot. - én
-Kibírtam. - rántotta meg a vállát mosolyogva
-Na jó tudod mit ezentúl ha bármi segítség kell Tommal kapcsolatba csak szólj. - én
-Épp erre akartalak kérni. - Lilli
-Helyes. - én
-És most te jössz? Hogy sikerült a meglepetés? - Lilli
-Jobban mint hittem volna volna. Bill annyira meglepődött h fél óra után se tért észhez. - mondtam nevetve
-És mivel lepted meg? - Lilli
-Ugyan úgy meg csináltam a szobáját mint elöző este ő csak még pár extrával fel dobtam. Meg hozattam kaját Roliéktól. Szépen megterítettem a szobájában a szönyegen, behütött bor és már meg is volt a kényelmes meghitt esténk. - én
-Nem csodálom h Bill annyira szét csúszot. - nevetett
-De most nagy aggódásban van. - én
-Miért?- Lilli
-A szüleimnél vacsorázunk ma és fél attól h mit szólnak ahhoz h mi együtt vagyunk. - én
-De hisz tudnak rólatok. - Lilli
-Igen és mondtam is neki de ő hajthatatlan volt. De am némi félelem bennem is van. - én
-Mert? - Lilli
-Félek h apám olyat kotyog ki amit nem kéne. - én
-Pl? - Lilli
-Bill nem tud a régi dolgaimról, pl h terhes voltam. - én
-Azt hittem el mondtad neki. - Lilli
-Nem volt bátorságom de még nagyon a kapcsolatunk elején vagyunk és ki tudja lehet el se juttunk odáig h arra gondoljunk h babát vállajunk. - én
-És ha igen? Mit csinálsz? - Lilli
-Nem tudom. - én
-El kell valahogy mondanod neki h nem tudsz gyereket szülni a baleseted miatt. - Lilli
-És ha nettán az orvosok tévedtek? - én
-Az is benne van a pakliban de Billnek akkor is elkéne mondanod. - Lilli
-És mi lesz ha megutál? - én
-Mért utálna? Nem önszántadból vesztetted el a babát véletlen sikeredett. A balesetről se te tehetsz. Nem hiszem h elhagyna Bill azért mert egyszer már terhes voltál és elvetéltél. - Lilli
-Átgondolom de egy ideig nem akarom még elmondani neki. Majd talán akkor ha kicsit komolyabbra fordul ez a dolog kettőnk közt. - én
-Jól van.- mosolygott rám
Még egy ideig beszélgettünk majd bezártam a kávézót elköszöntünk egymástól és elindultam a lakásomra h elkészüljek. Épp h beléptem az ajtón a telefonom kezdett elcsörögni. Ki szedtem a táskámból és felvettem.
-mond. - én
-Merre vagy? Már készen vagyok és csak téged várlak. - Bill
-Akkor még egy ideig várhatsz mert még csak most léptem be a lakásomba. - én
-Mindegy akkor kapsz egy fél órát. Érted megyek és onnan megyünk a szüleidhez. - Bill
-Rakd magad lükvercbe Bill. Ennyire ne legyél már izgatott. - én
-Nem vagyok izgatott. - Bill
-Dehogy nem. Pörögsz mint a ringlispil. Nyugodj meg végre. - én
-Oké igyekszem. - Bill
-Ne csak igyekezz csináld is meg. - én
-Jól van. Akkor fél óra. - Bill
-Oks. Szia. - én
-Szia. - Bill
Majd letettük. Nem igazán láttam még ennyire izgatottnak Billt mint most de majd csak lenyukszik mire ide ér. Leraktam a telefonom és bementem a szobámba ahol elővadásztam valami ruhát majd bevonultam a fürdőbe ahol gyors zuhany után, magamra kaptam a ruhámat, megcsináltam a hajam és mire Bill megjött készen is voltam.
Lementem hozzá beülltem mellé a kocsiba és célba vettük a szüleim házát. Bill még mindig nem volt nyugodt és mikor megjöttünk a szüleimhez még jobban rá jött az idegesség. Ezért úgy döntöttem adig nem megyünk be míg nem nyugszik le.
Mikor leállította a kocsit kikapcsoltam az övemet és bele ültem az ölébe vele szembe fordulva majd megcsókoltam. Ez valamenyire elterelte figyelmét valamenyire? Szinte már el is felejtette h hol vagyunk és ez is volt a célom.
Mikor teljesen nyugodt volt kiszálltam az öléből és rá mosolyogtam majd kiszálltam az autóból. Ő is kiszállt lezárta az autót majd kézzen fogott és bementünk a házba.
-Ügyes leszel és nem lesz semmi gond. - csókoltam meg utoljára mielőtt be nem mentünk volna
Rám mosolygott majd bementünk a házba.
-Megjöttünk. - ordítottam el magam szokásomhoz híven
-Sziasztok. - jött ki anyu a nappaliból
Le mertem fogadni h lestek már minket.
-Anyu. Ő itt Bill, Bill itt az édesanyám. - mutattam be őket egymásnak
-Jó estét. - köszönt Bill
-Teggez csak nyugodtan. Lisa vagyok Nyky édesanyja. - mosolygott anyu Billre miközben adott neki két puszit és mellékesen még meg is ölelte ami láthatólag Billt meg is lepte ahogy az arcáról leolvastam
Miután meg ismerkedtek egymással és apuval is lekezelt Bill leülltünk az étkezőbe és neki fogtunk a vacsorának.Bill már egész jól feloldódott már nem volt idegess bele jött a dologba és ennek nagyon örültem annak még jobban h apám normális volt.
Jót elbeszélgetett Billel közben iszogattak. A vacsi után apuék bevonultak a nappaliba én meg anyunak segítettem elpakolni.
-Nagyon helyes ez a srác. - mosolygott rám anyu
-Apuval is nagyon jól el van. - én
-Igen ami nem szokása. - anyu
-Oh igen ebben egyet értek de azért ne igyunk a medve börére még nincs vége az estének még elszúrhatja. - én
-Ugyan nem fogja. Befenyítettem. - nevetett anyu
-Azért én még mindig kételkedem. - én
-Nyugi. Vidd be ezt nekik. - adott a kezembe egy tálcát amire sütit és poharakat tett
Ott hagytam anyut és bevittem a srácoknak a tálcát.
Eközben náluk:
-Tudod nagyon szimpatikus vagy nekem. Jó srácnak látszol és passzolsz is a lányomhoz csak azt az egyet remélem h nem vagy annyira felelőtlen mint a volt barátja Rick aki az első hónap után teherbe ejtette őt. - mondta apu Billre nézve
Ahogy apu kiejtette a szavakat a száján Bill szája tátva maradt az én kezemből meg kiesett a tálca. A süti a szönyegen landolt ahogy az összes pohár pici darabokra tört ahogy leestek.
Anyu riadtan jött ki a konyhából és ahogy ránk nézett egyből apura nézett dühösen. Én meg fogtam magam és kirohantam. Nem bírtam tovább elviselni a bent látotakat ennyi elég volt az estére. Apám elszúrta a Billel való kapcsolatomat...