Haza�rve els� dolgom, hogy fogmos�s ut�n r�gt�n beessek az �gyamba. �pphogy ler�gom magamr�l a ruh�imat, csak a bugyi meg a p�l� marad rajtam. A fels�r�szt viszont ereklyek�nt szor�tom magamhoz a takar� alatt. Arcomat hozz�nyomom, m�lyen magamba sz�vom a rajta maradt illatot, �s hamar �lomba mer�l�k.

***

A reggel k�s�n, �s j�kedvvel �r – eg�szen addig, am�g ki nem nyitom a szemeimet. R�m�lten h�k�l�k h�tra, amikor G�nther vizslat� malacszemeivel tal�lom szemben magam. �that� tekintet�vel, �s – jelenleg csimb�kokhoz hasonl�t� valamikben cs�ng� – sesz�n� haj�val � a legr�miszt�bb �s –visszatasz�t�bb k�lsej� ember, akit valaha l�ttam.

Els� gondolat a fels�r�szem, de az szerencs�re csak �tlagos k�zels�gben hever a fejem mellett, mintha csak otthagytam volna.

A m�sodik meg az, hogy sosem fogom megszokni, hogy �lland� bej�r�sa van a lak�somba.

- J� reggelt! – vigyorog r�m.

- Eddig j� volt – morgom, mire csak egy grimaszt kapok v�laszul. Fel�l�k, �s kiny�jt�zom. – Na, mi t�rt�nt?

- Van egy j� h�rem. �gy t�nt, ma egy hirtelen felk�r�s miatt dolgoznod k�ne, de v�g�l is megoldottam a dolgot. Tudom, hogy szabadh�tv�g�s vagy most. �gy ma is elmehetsz egy kicsit sz�kni – teszi hozz� gonoszan.

Szerencs�re siker�l elrejtenem, hogy megr�zk�dom a gondolatra, miszerint lehet, hogy nem mehettem volna ma el. Tal�n m�g a munk�b�l is megsz�ktem volna… nem tehetem meg, hogy nem megyek el. Ott lesz. Nekem is ott kell lennem.

� a f�ny az �letemben.

- Nos, rendben – vigyorodom el sz�lesen. – Eszerint egy �jszak�ra m�g mindig n�lk�l�zn�d kell.

- Sajnos…

Pillant�sa a takar�mra �s a p�l�mra szegez�dik, mintha r�ntgenszemei lenn�nek �s bel�thatna al�.

- Kopj le, G�nther! �n nem vagyok a kurv�d – fintorgok.

Szemei gonoszul villannak meg, ajka undor�t� mosolyra h�z�dik.

- Egyszer az volt�l.

M�r lend�ln�k is fel�, de az egyik gorill�ja egy pillanat alatt mellettem terem, �s visszal�k az �gyra, majd a v�llaimn�l fogva leszor�t.

- Csak nyugalom.

- Engedd el, Matthias! – harsan G�nther hangja. – Menj�nk.

Az izomhegy elenged, de �n m�g r�vicsorgok.

- Holnap pontban 6-kor k�ldetek �rted! – kacsint r�m G�nther.

K�t test�r�vel a nyom�ban kis�t�l az ajt�n. Egy ideig csak b�mulom a bej�rati ajt�t, azt�n f�lpattanok. Az ajt�hoz rohanok, �tsz�r elford�tom a kulcsot, r�h�zom a biztons�gi z�rat, �s egy j� er�set beler�gok.

A l�bujjaim v�gigroppannak, elfojtok egy ki�lt�st �s f�ll�bon visszaugr�lok az �gyamhoz. Hason vet�d�m el rajta, de miel�tt az eml�kek hat�s�ra f�lzokogn�k, az arcomhoz szor�tom a pul�vert.

Tom illata k�rbe�lel, mire m�g keservesebben kezdek s�rni.

***

A nap tot�l esem�nytelen�l telik. Vagy a TV el�tt gubbasztok �s az idi�ta Top Shopot, esetleg ny�las, cs�p�g�s sorozatokat b�mulok; vagy az �gyamon fekszem �s az iPodommal a f�lemben b�mulom a plafont.

A reggelit �sszevonom az eb�ddel, �s egy k�s�i vacsit is megengedek magamnak – el�tte egy szigor�, k�t �r�s edz�ssel �s fut�ssal. Senki nem �rintheti a testem, de a l�tv�nyra sz�ks�g van.

�gy h�t m�r este 9 �rakor frissen zuhanyozva �l�k az �gyon �s az �ll��r�t b�mulom meredten. M�g k�t �ra… m�g k�t teljes �ra. Meg fogok �r�lni.

***

F�lig �r� vigyorral pattanok f�l az �gyamr�l a m�sodik kong�sra. V�gre!

M�r minden n�lam van, �gy csak ki kell mennem a lak�sb�l. M�r akkor elkezdek rohanni, mikor m�g csak gy�m�sz�l�m a zsebembe a kulcsokat. Min�l hamarabb l�tni akarom… ijeszt� ez a hirtelen �rz�s, de nagyon intenz�v. Csak rohanok �s rohanok, meg sem �llok a park tiszt�s�ig.

Azt�n nem tudom, melyik�nk lep�dik meg jobban. �n, hogy � m�r ott v�r, vagy �, hogy rohanva ugrom a nyak�ba.

- H�, szia… – sz�lal meg.

Hallom a hangj�n, hogy mosolyog, a gyeng�d hangnem pedig megdobogtatja a sz�vemet.

- Szia – mormolom a nyak�nak.

- Valami baj van? – k�rdezi halkan, mik�zben egyik kez�t elv�ve a derekamr�l finoman simogatni kezdi a fejem.

Ez�ttal meg sem pr�b�lja leh�zni a kapucnit. Ezt szeretem benne… ha nem is �rti, mi�rt, akkor is megteszi, amit k�rek. �s ijeszt�, hogy ennyire l�tja, hogy baj van.

- Igen… de nem besz�lhetek r�la. – Nem tudom nem �szrevenni lemond� s�haj�t. – Tudom, hogy rossz… de hidd el, rengeteget seg�tesz azzal is, ha csak velem vagy.

H�trabillenti a fejem, �s lehunyt szemekkel cs�kol homlokon. El�sz�r nem �rtem, de azt�n leesik. �gy nem l�t. Im�dom.

- Gyere! – s�gja, �s leh�z mag�val a f�ldre.

Most k�zelebb vagyunk a f�khoz, �gy � a h�t�t az egyik t�rzs�nek t�masztja, engem pedig az �l�be h�z. Oldalasan �lve t�k�letesen hozz� tudok b�jni, fejemet izmos mellkas�ra hajtom, � pedig �t�lel.

- K�sz�n�m.

- Ha meggondolod magad, tudnod kell, hogy �n mindig itt leszek, hogy meghallgassalak.

- Tudom, �s ezt is k�sz�n�m – mosolyodom el.

Rutinosan ny�l a zsebembe, �s kiveszi a f�ves cigiket.

- Mi lenne, ha ezeket most hanyagoln�nk?

Meglepve n�zek r�. Azt�n elmosolyodva b�lintok. Vele m�g erre is k�pes vagyok.

- Rendben.

A bokrok k�z� s�llyeszti �ket, de nem haragszom r�. Jobb nekem is k�ros, torok�get� szenved�lyek n�lk�l.

***

M�g k�zel sem vagyunk az id�korl�t v�g�hez, de valami megmagyar�zhatatlanul rossz el��rzetem t�mad. Nyugtalan mocorg�somra � is felfigyel.

- Mi a baj? – k�rdezi agg�dva.

- Nem… nem tudom – n�zek k�rbe.

F�lelek, � pedig nem firtatja a dolgot, hagy k�mlelni. Azt�n megdermedek.

Kocsi f�kez, ajt�k ny�lnak, besz�lget�s. Nem ritka, hogy emberek j�rnak erre… De ezt az irre�lisan magas f�rfihangot, meg a m�sik h�rom monoton, m�ly f�rfihangot ezer k�z�l is felismern�m.

Megtal�ltak! K�vettek, �s pontosan tudj�k, hol vagyok. Adja az �g, hogy Tomr�l ne tudjanak…

Felpattanok.

- Svenja! Mi t�rt�nt? – �ll f�l � is, �rtetlen tekintettel.

- Azonnal el kell t�nn�d innen! – fordulok vele szembe hirtelen.

- Mi? De…

- Nincs semmi de! Ut�nam j�ttek, �rtem j�ttek… el kell t�nn�d!

- Nem hagylak magadra – v�lt komorra a tekintete.

- K�rlek sz�pen! Ha r�j�nnek, hogy nem egyed�l vagyok itt, azonnal v�geznek velem!

Valahogy hatnom kell r�… �s bev�lik. Utols� mondatomra megdermed, de bizonytalan marad.

- De…

- Tom, k�rlek! – n�zek r� k�ny�r�gve.

- J�…

Bizonytalanul v�laszol, �n pedig meggondolatlanul cselekszem. K�t kezem k�z� fogom arc�t, �s hat�rozottan sz�jon cs�kolom. Megragadja a derekam, kezei a pulcsimba markolnak, �s visszacs�kol.

Miel�tt m�g elvesz�ten�m marad�k eszemet is, elengedem. Az sem �rdekel, hogy leesik a fejemr�l a kapucni, �s megl�t. M�r mindegy. Soha t�bb� nem l�thatom…

- Menj! – utas�tom, �s szinte bel�k�m a f�k k�z�.

Le sem veszi r�lam a szem�t, mik�zben elh�tr�l, �s lassan elnyeli a s�t�ts�g.

Kapkodva el�kapom az egyik cigit a bokor rejtek�b�l, ler�zom r�la a f�ldet, �s r�gy�jtok. Leheveredek a fa t�v�be, mintha eg�sz eddig �gy lettem volna itt… �ppen az utols� pillanatban. A tiszt�s t�ls� fel�n ugyanis G�nther bukkan f�l h�rom gorill�j�val.