32.rész - Költözz ide

Kint ültem a teraszon a lépcsőn és átkoztam apámat h kinyította a nagy száját. Nem tudtam h ezek után mi lesz velem és Billel. Azt is elnéztem volna ha most fogja magát és elmegy haza szerintem én is ezt tenném a helyében. Anyám jelenleg apám fejét veszi. Kiabálnak mint általában szoktak. Megint be mutatkozott az én drága családom.
Valaki kijött és leüllt mellém de nem tudtam ki az. De nem is igazán érdekelt amíg meg nem szólalt.
-Jól vagy? - karolt át Bill
-Hogy jól? Szerinted milyen érzés lehet h a saját apám elrontja a kapcsolatomat? - néztem rá ki sírt szemekkel
-Szerinted elrontotta? - nézett rám kedvesen
-Mérgesnek és undorodnod kéne tőlem. - én
-És az jó lenne nekünk? Figyelj engem nem zavar h milyen voltál azelőtt mielőtt megismertelek. Nekem az a fontos h itt vagy és velem vagy. - fogta meg a kezem
-Tényleg így gondolod? - én
-Persze. Szeretlek és fontos vagy nekem. - mosolygott rám - De azt már nem szerettem ha szomorú vagy és ha sírsz. - törölte meg az arcom
-Jaj Bill. - öleltem magamhoz miközben még jobban zokogni kezdtem - Sajnálom h nem mondtam el h terhes voltam de nem voltam még felkészülve rá. - motyogtam a nyakába
-Kicsim. Meg értem egy ilyen dolgot nem könnyü elmondani. Tudtam volna várni míg te mondod el nekem, akkor sem haragudtam volna meg ha később tudom meg. Nem számít az h terhes voltál de valamiért elvetéltél. Az sem zavarna ha kiderülne van egy gyereked nekem csak te számítasz és ezt ha kell mindig elmondom hogy tudd nekem vagy a legfontosabb. - emelte fel az arcomat h a szemembe tudjon nézni
-Nagyon szeretlek. - többet nem tudtam kinyögni a sírás meggátolt a beszédben
-Tudom. - mosolygott rám majd megcsókolt
Miután sikerült végre megnyuggodnom hála Billnek kint maradtunk a kertbe mivel egyikünknek sem volt kedve vissza menni a szüleimhez. Ültünk a verandán egymáshoz bújva és néztük a csillagokat.
De a mi kis nyugalmas együtt léttünket hamar megzavarták.
-Minden rendbe? - halottuk meg anyum hangját
-Igen most már minden rendbe. - válaszolt helyetettem Bill
-Apád nagyon bánja a dolgot. - néztem rám anyu
-Sose tudja tartani a száját. Ha Bill nem lenne ilyen drága és megértő már tuti h faképnél hagyott volna. - néztem rá Billre
-Apád már csak ilyen kotnyeles. Nem jöttök be? - anyu
-Én inkább haza mennék. Elfáradtam. - néztem Billre
-Jól van.- anyu
Majd Bill felsegített a földről és anyu után mentünk. Ahogy beléptünk a nappaliba apu egyből felkelt és jött oda hozzám.
-Én nagyon sajnálom. Ordíthatsz velem megérdemlem. Nem akartam nektek bekavarni. - nézett rám bünbánóan
-Semmi baj. - öleltem meg ami jobban meglepte mint ha mást csináltam volna
-Semmi ordíbálás? Semmi pofon? Semmi? - nézett rám meglepett szemekkel
-Mérges vagyok nem tagadom de nincs erőm már semmihez és am se ordítanák veled meg pofoználak meg bármennyire is megérdemelnéd de nem fogom meg tenni. - én
-Tényleg nagyon sajnálom. - ölelt magához
-Tudom. De mi most megyünk. - bújtam ki az öleléséből
-Mikor jöttök legközelebb. - apu
-Nem tudom, majd valamikor. - én
-Jól van. - apu
Miután elköszöntünk a szüleimtől beülltünk az autóba.
Rosszabbul is végzödhetett volna az esténk mint ahogy sikerült. Ha Bill tényleg nem lenne ennyire megértő velem biztos h ott hagyott volna. Most már tudom mért is szeretem őt ennyire.
Haza fele menet a kocsiban egyikünk se szólalt meg de nem volt zavaró a csend. Mikor oda értünk a házukhoz és Bill beállt az autóval rám nézett mielőtt kiszálltunk volna.
-Jól vagy? - Bill
-Persze csak fáradt vagyok. - mososlyogtam rá
-Akkor ma csak szigórú alvás lesz mindkettőnk számára. - mosolygott rám
-Benne vagyok most az egyszer. - adtam puszit a szájára
Tőle is kaptam egy puszit majd bementünk a házba. Ha puszinál többet adtam volna tuti h nem alszunk az éjszaka folyamán hisz már a szüleim előtti találkozásnál is túl fütöttem a hangulatott közöttünk.
Tom láthatólag haza jött már, mert bent állt a kocsija és már több mint valószínű h tényleg otthon volt már mert a szobájában égett a villany. Nem volt olyan késő ezért nem értettem h Tom hogy hogy már itthon van valami történt Lilli és közte. Meg akartam tudni de mikor elindultam h megnézzem Bill megragadta a kezem és vissza húzott.
-Hova mész? - Bill
-Meg akarom kérdezni Tomot h h itthon van már. - én
-Rá ér reggel is. Ki kell pihenned magad. - Bill
-De... - kezdtem bele de ahogy Bill rám nézett nem folytattam tovább inkább neki engedelmeskedtem
Miután lefürődtünk és áthúztuk az alvós cuccunkat bebújtunk az ágyba és rövid időn belül Bill már el is aludt. De nekem még nem jött álom a szememre. Aggódtam amiatt h mi lehetett Lilli és Tom között. De annyira bele merültem a gondolkodásba h el is aludtam.
Reggel Bill probált kelteni előbb utóbb sikerült neki.
-Kicsim. Ideje kelni. - puszilt bele a nyakamba
-Mennyi az idő? - néztem rá álmosan
-11 óra. - Bill
-Mennyi? - ültem fel ijedten
-Vicceltem csak. 9 múlt. - vigyorgott rám
-Oh menj a fenébe. - löktem el magamtól és fejemre húztam a takarót
-Ne legyél morcos. - probálta le húzni rólam a takarót de én nem engedtem neki - Kicsim. Hát jó. - húzodott el tőlem majd kiszállt az ágyból
Miután úgy éreztem h már nincs bent a szobában levettem a fejemről a takarót és felülltem de nem vettem észre Billt aki idő közben rám ugrott és csikizni kezdett.
-Engedj. - mondtam fulladozva a nevetéstől
-Amíg azt nem mondod h nem fogsz többet morcos lenni. - Bill
-Nem leszek csak hagyd abba mert itt fogok meghalni. - én
Abba hagyta de leszállni nem szállt le rólam. Magamhoz húztam a pólójánál fogva és megcsókoltam. Mikor meguntam megfordítotam a helyzetett és ő volt már alul. Egy utolsó puszit adtam a szájára majdd leszálltam róla és kirohantam a szobájából. Rövid idő után ő is loholt utánam.
Nevetve szaladtam le a konyhába néha néha hátra nézve Billt lesve de igen le volt maradva tőlem. Mikor beléptem vagyis berohantam a konyhába vagy inkább akartam mert mikor megláttam a bent lévő személyeket megtántorodtam és tátott szájjal néztem rájuk.
-Meg vagy. - éreztem ahogy Bill nekem csapódik és átkarol a derekamnál fogva de látva arc kifejezésem benézett a konyhába ahol Tom épp Lillivel csókolozott.
De olyan szinten h még minket sem vettek észre. Bill megfogta a kezem és ki huzott onnan. Tátogtam neki h hagyon de ő makacsan rám öltötte a nyelvét és vissza cippelt a szobájába még az ajtót is rá zárta h ne menjek vissza.
-Mért csinálod ezt? - ültem le sértödötten az ágyra
-Nyugi kicsim hadjuk őket kicsit kettesben. - guggolt le elém
-Én nem zavartam volna meg őket. - én
-Akkor sem engedlek ki. - puszilt meg
-Gonosz vagy. - löktem meg mire elborult a szönyegen
És jött az újabb ellen támadás ellenem egy újabb adag csíkizéssel. De most egyáltalán nem volt olyan egyszerű Billt leszerelnem már ismerte a taktikámat és ez nem volt jó. Soha nem örültem ennyire a telefonom csörgésének mint most.
-A telefonom. - én
-Majd visszahív. - Bill
-Bill! - szóltam rá vihogva
-Na jó. Most az egyszer. - szállt le rólam
-Kösz. - mondtam majd felkaptam a telefonom és felvettem.
-Szia. Mond. - én
-Szia. Zavarlak? - Matt
-Nem dehogy. Mond csak. - én
-Csak azért kereslek mert nem kell már tovább jönnöd. Felkerestek a hirdetés miatt és találtam a helyedre valakit. - Matt
-Jó rendben. - én
-De ugye nem baj? - Matt
-Nem dehogy. Így is egyeztünk meg ha találsz valakit a helyemre akkor leváltasz. - én
-Be tudsz valamikor jönni azért ma? - Matt
-Persze, mikor leszel bent? - én
-Ma egész nap bent vagyok. - Matt
-Oké akkor kb egy óra múlva oda megyek. - én
-Rendben várni foglak. - Matt
-Szia. - én
-Szia és köszi. - Matt
Majd letettük.
-Baj van? - nézett rám Bill
-Nem dehogy. nincs semmi baj. - mosolyogtam rá
-És hova kell menned egy óra múlva? - Bill
-A kávézóba. - én
-Dolgozni? - Bill
-Nem már nem dolgozom ott. A fizumért és a papírokért megyek be. - én
-Ki rúgott? - Bill
-Nem dehogy. - nevettem arc kifejezésén
-Hát akkor? - Bill
-Talált valakit a helyemre és úgy szólt a megállapodásunk ha talál valakit a hét folyamán a helyemre akkor tovább nem kell mennem. - én
-Jah értem. Akarod h elvigyelek? - Bill
-Eljöhetsz utána elmegyünk és bevásárolunk mert itthon nálatok szinte semmi nincs és a lakásomat is megkéne nézni. - én
-Költözz ide. - Bill
-Mi? - néztem vissza rá mivel idő közben felkeltem mellőle
-A héten úgy is itt voltál minden nap. És Tom sincs ellene a dolognak. - Bill
-Ez egy kicsit korai. - néztem rá
-Legalább gondold át. - Bill
-Na jó átgondolom. De most készüljünk ha tényleg velem akarsz jönni. - én
-Persze már is. - szállt ki az ágyból
Majd elmentünk és lezuhanyoztunk.
Bill tényleg ennyire komolyan gondolta a kettőnk dolgát? Nem akartam elhinni h még egy hete sem vagyunk együtt de már költözni akar. Evvel nagyon meglepett és nem tudom h mit is csináljak. Muszáj beszélnem a lányokkal. Ha ezt meg hallják biztos h ugyan úgy reagálnak mint én.
Miután elkészültünk lementünk a földszintre. Tom és Lilli sehol sem voltak már, gondoltam vissza bújtak a szobába. Bár azért arra kíváncsi leszek Lilli ezt meg említi e nekem. Bill kézzen fogott és kihúzott a kocsijához beülltünk és elmentünk a kávézóba...