Amikor már biztos távolságban vagyunk a klubtól, Tom lelassít. Felém fordul, egyik kezét a kézfejemre helyezi.

- Hova szeretnél menni? – kérdezi.

- Mindegy. Akárhova… De hozzám nem mehetünk. A lakásom be van kamerázva.

Tom erősebben kezdi szorítani a kormányt.

- Gondolhattam volna, hogy az a gazember minden határon túl megy… Nem baj, akkor megyünk hozzám.

- De te nem az öcséddel laksz?

- De igen.

- Én… nem szeretném, hogy így találkozzak vele – suttogom végignézve magamon. – Ki tudja, mit gondolna rólam.

- Ne aggódj, Svenja – simít végig a kezemen. – Billel van egy kisebb lakásunk is a külvárosban, amit nem használunk rendszeresen. Most oda megyünk.

- Köszönöm – fogom meg a kezét.

***

Egy egyszerű, egyszintes ház előtt állunk meg. Kicsi, takaros, otthonos. Kiszállunk, Tom pedig bevezet a lakásba. A nappaliban ülünk le a kanapéra, egymás mellé. Leveszi a kabátját is, de csak nézünk előre és egyikünk sem szólal meg.

Furcsán érzem magam. Most még távolabb érzem magamtól. Megmentett egy éjszakára, de talán csak felébredt benne a lovagi ösztön. Látott, amint alig takaró ruhadarabokban vonaglok azért, hogy felizgassak vadidegen férfiakat. Már tisztában van a foglalkozásommal, és talán azt kívánja, bár soha ne találkoztunk volna. Vagy azt, hogy inkább maradt volna titok.

Ő nem tudja, hogy a szex nem az én hatásköröm.

- Szóval? – zökkent ki kérdése a gondolataimból.

- Mi szóval?

- Hogy kerültél oda?

- Ez a munkám.

- Nem úgy értettem. Nézd, ismerem Günthert még a… rossz korszakomból, tisztában vagyok vele, hogy az ő alkalmazottai nem önszántukból vannak ott.

- Megzsarolt. A testvéremmel.

Ezzel felkeltem a kíváncsiságát. Valamelyik este éppen ez került szóba, így gondolom érdekli, miért „tagadtam le” őt.

- Tudod, nálunk mindig is fordítva mentek a dolgok – kezdek bele a történetbe. – A szüleink autóbalesetben haltak meg. Én 16 éves voltam, Lotte 18, így nem kaptunk gyámokat sem. Vállalta, hogy gondoskodik rólam, de végül én maradtam az erősebb. Összetört mindkettőnket a szüleink halála, de ő látványosan szenvedett, én pedig elrejtettem. De nem tudtam rá mindig vigyázni. Először csak cigarettához nyúlt, és én nem vettem időben észre, amikor sokkal komolyabb szerek váltották föl ezt. Amikor rájöttem, már nem tudtam megfékezni. Szinte bujkált előlem, egy teljes évig. 19 éves voltam, amikor bejött a szobámba, és közölte, hogy terhes.

Egy kissé elcsuklik a hangom, mire Tom közelebb húz magához, és megfogja a kezem. Mély lélegzetet veszek, és folytatom.

- Azt mondta, tudja, ki az apa, de nagyon gonosz ember. Aztán közölte, hogy csak én segíthetek neki, el kell mennem a férfihoz „tárgyalni”. Nem gondolkodtam. Elvakított az aggodalom. Az összes megtakarított pénzemet és vagyontárgyamat eltettem, gondoltam azzal kiválthatom majd valahogy. Aztán elmentünk, és amint megláttam a férfit, tudtam, hogy életem legnagyobb hibáját követtem el azzal, hogy odamentem. Günther volt az – mondom keserű mosollyal, mire Tom megdermed. – Megpróbálkoztam a pénzzel, de nem kellett neki. Azt mondta, ha nem akarom, hogy megölje a nővéremet, neki kell dolgoznom. Tudtam, hogy nem jók a kilátásaim, de azért rákérdeztem, mi is lenne a munka. Három választásom volt. Pincérnő, táncos vagy prostituált a klubban. Gondolkodás nélkül rávágtam, hogy pincérnő, az tűnt a legelfogadhatóbbnak.

Tom értetlenül néz rám.

- De hát táncoltál.

- Igen. Gondolom láttad, hogy a pincérnőknek is elég kihívó öltözékük van. Még csak az első műszakom volt, de miután Günther meglátott a ruhában, közölte, hogy táncos leszek. És három éve az is vagyok…

- Az a féreg – morogja Tom.

- De – egyenesedek ki, és felé fordulva egyenesen a szemébe nézek. Egyik tenyeremet puha arcára simítom. – Szeretném ha tudnád, hogy semmilyen szexuális kötelezettségem nincs sem Günther, sem a vendégek felé. Csak látvány vagyok. Nem érhetnek hozzám.

Ajkain megjelenik az a mosoly, amit mindennél jobban imádok. Aztán derekamnál fogva magához húz, és puhán megcsókol. Meglep a hirtelen gesztus, de végtelen megnyugvást érzek szétáradni a lelkemben. Hihetetlen, milyen hatással van rám…

Egy apró sóhajjal átengedem magam neki és az általa kiváltott érzéseimnek. Mindkét kezemet a nyaka köré fonom, egyik lábamat átvetem a csípőjén, és kényelmesen szemből az ölébe ülök. Erős kezeivel átöleli a derekamat, miközben ajkaim maguktól nyílnak szét, utat engedve Tom nyelvének.

Szenvedélyes csókolózásunk közben ujjaival finoman cirógatja meztelen hátamat, én pedig nyakának hátsó ívét.

Az idő mintha megállt volna, a világ pedig teljesen megszűnik körülöttünk. Amikor Tom ajkai arcomat végigsimítva a nyakamra vándorolnak, halk sóhajjal döntöm hátra a fejem. Érzékeny bőrömre halmozott csókjaitól jóleső bizsergés fut végig a testemen. A lelkemen úgyszintén, mert tudatosan kerüli el a fájdalmas területeket.

Egyértelműen érzem magam alatt kemény vágyát, de amikor ujjaim pólója aljához vándorolnak, hogy megszabadítsam tőle, megállít.

- Nem akarlak kihasználni – suttogja rekedtes, vágytól fűtött hangon.

- De nem…

- Css! – Ajkaival tapasztja be az enyémeket. – El sem hiszem, hogy ezt pont én mondom, de ne siessük el. Annyi időnk van még…

Szemeim felcsillannak.

- Máskor is eljössz?

- Nem csak elmegyek, újra és újra kisajátítalak – mosolyodik el.

- Kisemmizlek.

Édes nevetése engem is mosolyra fakaszt.

- Hidd el, minden pénzt megérsz.

- Köszönöm – fúrom a fejem jó illatú nyakába.

Ujjait hajamba fúrja és finoman simogatni kezdi. Ezúttal rajtam a sor, hogy fellelkesülve kikérdezzem eddigi életéről. Kezdve sikerük előzményeivel. Amikor látom, milyen boldogan és felszabadultan beszél a múltjáról, akaratlanul is mosolyognom kell. Mélyen megérint, amikor szóba kerül, milyen szoros kapcsolatban áll a testvérével. Eszembe juttatja, mi is mennyire elválaszthatatlanok voltunk Lotte-vel a baleset előtt, de most Tomra koncentrálok. Iszom minden szavát, és érzem, hogy egyre nagyobb rajongás ébred bennem iránta.

***

Az éjszaka ismét túl hamar telik el. Déjà vu érzésem támad, amikor látjuk, hogy ideje menni. Indulás előtt még bevetem magam a fürdőszobába, hogy „álcázzam” magam. De amikor belenézek a tükörbe, elkeseredek. Egy hazugot látok benne. Hazudtam neki. Hazudtam Tomnak, az egyetlen embernek, aki törődik velem, aki fontos. Nem mondtam el neki a teljes igazságot, és ez még csúnyán visszaüthet.

Felsóhajtok, és félreteszem a gondolatokat – ráérek akkor aggodalmaskodni rajtuk, amikor felmerülnek a problémák. Egy kicsit összekócolom a hajam, a sminkemet pedig úgy kenem el, mintha megizzadtam volna. Nem nagyon, csak éppen egy kicsit.

- Készen vagy? – szólal meg Tom mellőlem.

Az ajtófélfának dőlve figyel mosolyogva. Észre sem vettem, hogy itt van.

- Még nem – lépek oda hozzá.

Átölelem a nyakát, és csókért hajolok hozzá. Csábos félmosollyal viszonozza az ölelést, és rögvest ajkaimra támad. Édes, forró, vad. Tökéletes. Mámorító csókjai hatására egyre inkább úgy érzem, hogy itt helyben leteperem a padlóra, ezért kelletlenül, de elengedem.

Hüvelykujjával végigsimítja ajkaimat.

- Menjünk, mielőtt még meggondolom magam, és nem engedlek el innen. – Már éppen húznám magam után kezénél fogva, mikor megszólal. – Várj. Meggondoltam magam.

Elnevetem magam. Boldogan és őszintén. Fogalmam sincs, mikor sikerült ilyesmi utoljára. Felkap az ölébe, mire felsikkantok.

- Tom! Tegyél le! – szólok rá nevetve.

- Nemsokára, kisasszony – vigyorog.

A karjaiban tart, míg bezárja a lakást, meglepően nagy ereje van. Nem mintha a bő ruháktól sokat lehetne látni… de egyszer még megnézem magamnak. Betesz a Cadillac anyósülésére, és gyors, hosszú csókot nyom ajkaimra. Jutalma egy boldog mosoly. Megkerüli az autót, és beül a vezetőülésre, majd beindítja a motort, de nem teszi sebességbe az autót. Egyszerre mozdulunk egymás felé.

- Csak még egy utolsót – suttogom ajkaira.

Hosszú, szenvedélyes csókot váltunk, de utána már muszáj elindulnunk.

***

A klubhoz érve kiszállunk, és Tom újra felölti csábító fiatal sztár alakját. Tenyere a fenekemre simul – bár korábban nagy vigyorral biztosított, hogy ezt kitörő örömmel teszi – és így sétálunk be. Günther malacszemei rögvest ránk szegeződnek, és bájvigyorral közeledik felénk.

- Hé, haver! – fog vele kezet Tom. – Nem is mondtad, hogy ennyire jó bigéid vannak. Bőven  megéri a pénzét, remélem biztosítasz róla, hogy holnap is az enyém lehet.

- Ezek szerint megfelelt?

- Mi az hogy! A lehető legjobb volt – paskolja meg a fenekem.

- Ebben igazat kell adnom, magam is tapasztaltam már – szélesedik Günther vigyora.

Erre a mondatra érzem úgy, mintha arcon vágott volna. Günther nem láthatja, de érzem, hogy Tom is megdermed mellettem.

Hazudtam neki… és máris kiderült.