Na jó, a megtorpanás azt hiszem a rosszabbik megoldás. Úgy teszek, mint aki meg sem hallotta, és felgyorsítva lépteimet megyek tovább. De ő nem adja fel. Hallom, ahogy utánam siet.

- Svenja!

Amikor eldöntöm, hogy inkább nézzenek hülyének, de rohanni fogok, utolér. Elkapja a karom, és megállít. Megállok, de nem fordulok felé, ezért ő fordít szembe magával.

- Miért rejtegeted magad? – kérdezi.

A szívemet nem tudom irányítani, a hangja és a közelsége az egekbe emeli a pulzusomat, de igyekszem nyugodt maradni. Nem válaszolok, de amikor az állam alá nyúlva fölemeli a fejem, egyenesen a szemébe nézek. Gyönyörű barna szemei tágra nyílnak, amikor meglátja az arcomat. Már egyik sem fáj, de a halvány foltok és sebek is egyértelműek.

- Nem csinál semmit, ugye? – kérdezem keserű mosollyal.

Arca megrándul vádló mondatomra, de ekkor Carla fut be. Tökéletes. Tom végre megtudhatja, mekkorát tévedett.

- Hahó, fiatalok! – köszön ránk Carla.

Furcsán méregeti Tomot, nem tudja hova tenni. Nem véletlen, nem mondtam el neki, ki is volt az a bizonyos pontosan.

- Carla, megtennéd, hogy válaszolsz néhány kérdésemre? Őszintén, nyugodtan mondd meg, ha hazudok.

- Ööö… persze – néz rám értetlenül.

- Igaz, hogy Günther megerőszakolt?

- Édesem, hányszor mondjam még el, hogy ha állandóan felemlegeted nem…

- Carla.

- Igen, igaz – feleli.

- Mit dolgozol Günthernél?

- Táncos vagyok.

- Van bármiféle szexuális kötelezettséged a vendégek vagy Günther felé?

- Még csak az kéne! – horkan fel.

- És nekem van?

- Úristen, dehogy!

Egész idő alatt Tom szemébe nézek, hogy lássa, nem irányított és rávezetett a beszélgetés.

- Köszönöm. Most már a fiatalember is fel lett világosítva.

Carla oda-vissza jártatja a szemét köztünk, aztán Tomon állapodik meg a pillantása. Összehúzza a szemét, úgy néz rá.

- Te voltál az, igaz? – Tom zavartan néz rá, mire Carla felém fordul. – Ő volt az? Hát persze, hogy ő volt az! Miatta…

- Carla, elég lesz – nézek rá.

- Nem! Nem lesz elég! Hadd tudja meg ő is! – Igazi anyatigris módjára fordul Tomhoz és vádlón, dühösen mered rá. – Remélem elégedett vagy magaddal! Gondolom nem értetted, miért engedte el veled mégis Svenjat, ha nem kötelessége. Tudod miért? Azért mert Günther egy pénzéhes undorító gazember, aki benned is csak egy idióta pénzeszsákot lát, bennünk meg a pénz forrását. Elengedte veled, mert nem érdekli Svenja élete, elengedte, mert rengeteg pénzt hoz a házhoz. De tudod mit? Tényleg csak egy idióta pénzeszsák vagy! Svenja egyszer már megszenvedett miattad, amikor Günther kis híján megfojtotta, kizárólag azért, mert nem mondta el neki a nevedet. A te szánalmas seggedet mentette, és a saját életét tette kockára! És mi a hála? Az első akadálynál megfutamodsz, és éhes oroszlánok közé dobod őt újra. Kíváncsi lettem volna az arcodra, amikor azt kellett volna látnod, amit nekem, hogy két héttel ezelőtt mit tett vele az a disznó. Hálás lehetnél a sorsnak, hogy pont egy ilyen fantasztikus lányt sodort az utadba, mint Svenja! Büszke lehetsz magadra, hogy sikerült tönkretenned. Gyere, szívem, mi most elmegyünk innen.

Carla belém karol, és sietve elvonszol onnan. Távolabb megállunk, és én visszapillantok a még mindig bénultan álló Tomra. Akármit is tett, a szívem megtelik aggodalommal iránta.

- Nem voltál egy kicsit durva? – kérdezem bizonytalanul.

- Ugyan már! A férfiakkal így kell bánni. Vagy keményen kiosztod őket, vagy soha nem leszel rájuk hatással. Maguktól nem tudják felfogni az ilyesmit, rá kell őket vezetni, erőteljesen. Ha ma nem jön el a klubba és nem kér el Günthertől minimum dupla áron, akkor vagy szívtelen, vagy buzi.

A feltevés, miszerint ma lehet, hogy eljön értem, reménykedéssel és melegséggel önti el a szívem. Annál nagyobb pofára esés lesz, amikor nem lesz ott.

- Hát… jó – vonok vállat.

- Na, gyere! Még nem végeztünk a vásárlással.

***

Aznap délután Eric átjön hozzám, és hármasban ebédelünk meg. A konyhában Carlaval próbálunk bűvészkedni valamit, aminek köszönhetően az egész konyha egy csatatérhez hasonlít leginkább. Nevetve igyekszünk eltakarítani a romokat, de végül – Eric segítségével – sikerül megállapítanunk, hogy megérte a rendetlenség, mert egész finomat főztünk.

Rám is fér a jókedv, legalább egy kicsit eltereli a gondolataimat Tomról. Ez a mai találkozás felkavaró volt, már éppen kezdtem elhitetni magammal, hogy nem érdekel, hogy jobb nekem nélküle. De most, hogy újra láttam az arcát, hallottam a hangját, éreztem az illatát és a közelségét, az érintését…

Az őrületbe kerget.

A késői ebéd után Ericet a nappaliban hagyjuk a TV előtt, mi pedig a fürdőszobába vonulunk Carlaval. Újra segít eltűntetni magamról a csúnyaságokat, de ezúttal fehérneműre kell vetkőznöm, mert Günther ezúttal a testem minden részén otthagyta a nyomát. Ezután kölcsönösen elkészítünk egymásnak egy-egy vadító, fekete sminket.

Mikor mindennel elkészülünk, kimegyünk Erichez, aki nagylelkűen ismét elvisz mindkettőnket. Bezárom a lakást, mindhárman beszállunk a tűzpiros Hummer H3-asba, és elindulunk. Odaérve – Carla külön kérésére – Eric egészen az öltözőig kísér minket. Hálás vagyok neki, amiért ennyire félt, és hálás vagyok Ericnek, amiért megteszi ezt értem.

- Köszönöm – mosolygok fel rá, mielőtt bemennénk Carlaval.

- Ez csak természetes, Svenja. Carla barátai az én barátaim is, és amúgy sem szeretem, amikor nőket bántalmaznak. Ha segítség kell, csak szólj – borzolja össze a hajam a fejem tetején.

Carla szerelmesen megcsókolja, majd bemegyünk az öltözőbe.

- Olyan szerencsés vagy – ölelem át barátnőm vállát.

- Tudom – vigyorog beképzelten. – De ne aggódj, neked is kijut majd még a jóból! Igazából tetszik nekem ez a Tom gyerek, csak egy kicsit faragni kell rajta.

Nem szeretnék róla beszélni, biztos vagyok benne, hogy nem érdeklem többé, ezért inkább a mai beosztáshoz lépek.

- Mi a… – vonom föl a szemöldököm. – Páros fellépések?

- Akkor valami nagy kutya jön. De legalább mi együtt vagyunk beosztva. – A kezem remegni kezd, és valami megmagyarázhatatlan félelem uralkodik el rajtam. – Mi a baj?

- Mi van ha… mi van ha Günther elad neki? – suttogom.

- Ugyan már! Biztosan nem tenne ilyet – feleli, de látom a szemén, hogy beleültettem a bogarat a fülébe.

Akármi is lesz, öltöznünk kell. A mai napra még a ruhánk is különlegesebb, elegánsan szexi. Mély kivágású, két széles pánt fut fel a vállon át a nyakba. Mell alatt övszerű megoldással van összehúzva, egy fém csattal díszítve középtájon. Ez alatt lazán hullik alá, de a combtőnél szorosan simul a testre egy szélesebb részen. Az egész fekete, csak a pántok és a legalsó szoros rész készült ezüst, műanyagszerű anyagból. ( http://img.alibaba.com/photo/256892733/Free-shipping-wholesale-sexy-clubwear-Black-VIP-Dance-Party-Club-wear.jpg ) És persze ott díszeleg a hozzá szánt fekete-ezüst tűsarkú is. ( http://ep.yimg.com/ca/I/yhst-50958542405417_2104_886056797  ) Gyorsan felöltözünk, majd kilépünk az öltözőből. Éppen akkor érkezik a többi táncos. Köszönünk egymásnak, majd mi tovább megyünk, a többiek pedig bemennek az öltözőbe.

- Ügyesek legyetek, szépségeim – hallom meg Günther hangját.

Összerezzenek, de igyekszem nem törődni vele. Inkább megyek tovább a tánctér felé Carla mellett.

- Oké, szivi, dobjuk be magunkat! – vigyorog rám Carla, mielőtt bemennénk. – Összehangolt tánc, nagggyon szexisen.

- Öt mozdulatsoronként váltás – csapok a tenyerébe.

***

Carla és én hatalmasat alakítunk. Óriási ovációt kapunk jutalmul, de nem tudom nem észrevenni a vizslató pillantásokat, amiket kapunk. De sajnos nem is akárkiktől… A mai különleges vendégek egyenesen a színpad előtt ülnek, elkülönítve, így nem lehet őket nem észrevenni. Hárman vannak, de szerintem csak a középső fontos, a másik kettő csak kísérőnek tűnik.

Mikor megérkezik a váltás páros, szinte menekülök a tánctérről. Nagyon rossz érzésem van.

- Hé, hé, Svenja! Mi a baj? – állít meg Carla.

- Nem láttad hogy nézett az a f…

- Á, hát itt vagy, kiscicám! – szakít félbe Günther.

A félelem görcsbe rántja a gyomromat.

- Mit akarsz? – fordulok meg.

Érzem, hogy Carla megszorítja a kezem, nekem pedig döbbenet párosul a rémület mellé. A középen ülő fickó… itt van Güntherrel. És nagyon vigyorog.

- Az urat haza fogod kísérni ma éjszakára.