35.rész - A mi rejtek helyünk

Reggel mikor felébredtem Bill már nem volt mellettem. Megijjedtem h csak álom volt az egész vagy a másik h itt hagyott. Ki keltem az ágyból de nem találtam sehol a kocsija se állt kint a ház előtt. Elszomorodva ültem le a kanapéra és letudtam magamban Bill itt hagyott.
Elfeküdtem a kanapén és néztem ki a fejemből mikor hirtelen kattant a zárban a kulcs és nyítottod az ajtó. Felugrottam a kanapéról és a legközelebbi tárgyat magamhoz vettem és oda léptem a bejárathoz. Az illető léptei egyre közeledtek majd mikor úgy hallottam épp fordul be meglendítettem a tárgyat ami a kezemben volt.
-Hé. - kerülte ki támadásom Bill
-Bocsi. Azt hittem betörő. - raktam le egyből
-Az nem jöne be szerintem kulcsal. - Bill
-Ki tudja. - rántottam meg a vállam
-Ez igaz. De én nem vagyok betörő mondjuk a párnával nem hiszem h sokra mentél volna. - nevetett
-Le tudlak ütni evvel. - vettem kezembe a párnát
-Ütött él már le párnával és nem kérek többet belőle. - Bill
-Akkor meg maradj csendben. - dobtam vissza helyére a párnát
-Na. - Bill
-Azt hittem h itt hagytál. - mentem be a konyhába
-Dehogy csak elugrottam h meglepjelek reggelivel de te nem bírtál magaddal és fel keltél mielőtt vissza értem volna. - Bill
-Ha annyira akarod vissza bújhatok az ágyba. - én
-Ez egy remek ötlet. Úgy h spuri az ágyba. - Bill
-Máris uram. - álltam fel katonásan és elindultam
-Bolond vagy. - kiabálta utánam nevetve
-Tudom uram. - kiáltottam a szobából
Nem szólt semmit a továbbiakban. El terültem az ágyon és míg vártam Billre megnéztem a telefonom. Mimi írt üzenetett h feltétlen írjam meg h élek e még. Úgy döntöttem fel hívom, Bill úgy is elidözz a konyhában. Így hát felhívtam.
-Szia. - vette fel éberen a telefonját
-Mi az csak nem vártad a hívásom? - kérdeztem nevetve
-Aggódtam h mi van veled.- Mimi
-Nyugi nem lettem öngyilkos. - én
-Hülye. - Mimi
-Jól van má na. - én
-De ha már bolondozol akkor rossz már nem lehet. Hallgatlak. - Mimi
-El mondtam neki mindent és teljesen meg értett és most minden a legnagyobb rendben van. - én
-Na ennek örülök de majd részletes beszámolót kérünk. - Mimi
-Meg lesz nyugi. És am milyen volt az estétek? - én
-Nélküled nem volt az igazi. Lilli mesélt a Tommal való viszonyáról. Hallod szerintem Lilli füllig szerelmes Tomba. - Mimi
-Ettől féltem. - én
-Tudtál róla? - Mimi
-Igen. Mind ketten meg osztották velem érzéseiket de Tom egyenlőre nem úgy áll h ő mással akar kapcsolatba lenni. Ő most olyan lányt keres aki segít neki elfelejteni engem. - én
-De várj nem úgy volt h csak barátként szeret? - Mimi
-Az csak álca volt de én átt láttam az álcán. - én
-Igen te mindig olyan könnyen észre veszel mindent. - Mimi
-De egyébként annyit mondott nekem Tom h tetszik neki Lilli de kis időt kért tőle. - én
-Ebből azért akármi lehet. - Mimi
-Végülis csak lehetőleg ne sokáig hallogassa a dolgot Tom. - én
-Hát igen Lilli nem tud sokáig várni pláne nem egy srácra. - Mimi
-Pontosan, de most leteszlek mert Bill áll az ajtóban és szúros szemekkel nézz rám. - vigyorogtam az illetőre
-Jól van ne hogy nekemki kapj a hercegtől. - nevetett
-Ki tudja mire készül fejben. - én
-Na szia. - köszönt el Mimi
-Szia. - én
Majd letettem.
-Magadra hagylak és már is telefonálsz. - jött közelebb a reggelinkkel
-Bocsi de muszáj volt hívnom mert még a végén megbolondult volna a várakozástól. - én
-Na jó most az egyszer elnézzem. - puszilt meg
-Köszönöm uram a megtiszteltetést h nem büntett meg rosszaságom miatt. - néztem rá komolyan
Épp h lebírta rakni a tálcát mert biztos elejtette volna a mondattom után. Úgy nevetett h szinte alig kapott levegőt.
Miután helyre jött és a nevetést is sikerült abba hagynia megreggeliztünk.
-A lányok nagyon megharagudtak h ott hagytad a csaj bulit? - Bill
-Mimi küldött el, szinte ki dobott a házból. - nevettem
-És akkor utána küldted Tomnak az üzenetett az én telefonomról. - vigyorgott rám
-Igen mivel az közelebb volt. - én
-Ahogy Tom mondta h írtál rohanam is ide. Tom meg minden áron meg akarta tudni h mi az a hely ahol vagy. - Bill
-Elmondtad neki? - én
-Nem. Maradjon ez a te rejtek helyed. - Bill
-A mi rejtek helyünk. - mondtam miközben oda hajoltam az ágy melletti kis szekrényhez és kivettem egy kis dobozt és oda adtam Billnek
­-­Ez mi? - nézett rám
­-Nézd meg. - mosolyogtam rá
-Oké. - mondta
Majd leemelte a doboz tetejét és kivette belőle ami benne volt Mikor meglátta meglepődve rám nézett.
-Múltok mikor megkérdezted h mért nem költözöm oda hozzátok elgondolkodtam rajta de nagyon korainak tartottam azt h egy hét együtt lét után össze költözzünk. Ezért úgy döntöttem h kapsz egy kulcs csomót amin rajta van a lakásom és ennek a háznak a kulcsa. Így akkor jársz hozzám amikor csak akarsz. De erről a házról nem kéne tudni senkinek sem. - mondtam de még elkezdtem valamit mondani de Bill belém folytotta a szót egy csókkal
Elmosolyodtam és visszacsókoltam. Mikor elengedett rám mosolygott.
-Remélem megérted h korainak tartom a költözést. - én
-Igen persze h megértem. Kicsit el kapott a hév. - Bill
-És ugye nem fogsz hisztizni ha nekeem dolgom van? Mert ha átveszem David posztját több dolgom lesz mint eddig volt. - én
-De többet is leszel velem. - vigyorgott rám
-Ez tény és való de sok olyan dolog lesz amit nehéz lesz majd megszoknod neked és a többieknek. - én
-Szerintem nem lesz semmi gond. Azt már ki ismertük benned h ha nem azt csináljuk amit mondasz akkor kapunk de am nagyon jól fogod viselni a velünk való munkát. Nem híába vagy David keresztlánya. - Bill
-Csak én nem David vagyok ne keverj vele össze. El tudom képzelni mennyire el voltatok engedve de nálam nem lesz olyan. Erről jutt eszembe Davidet még ki kell faggatnom h valójában h is viselkedett veletek. - én
-Nem fog minket elárulni. - Bill
-Nem-e? Ki tudok én belőle szedni bármit is. - vigyorogtam rá
Már nyította a száját mikor megszólalt a telefonja. Levette a szekrényről és felvette.
Gyorsan lezavarta és rám nézett.
-Ki volt?- én
-Tom h merre vagyunk már? És egyáltalán jössz e velünk? - Bill
-Hát nem is tudom. - vágtam gondolkozós képet
-Ha nincs kedved nem muszáj jönnöd. - szomorodott el Bill arca
-Bolond vagy? Persze h megyek csak vártam milyen arcot vágsz. - én
-Inkább nem füzzök hozzá semmit. - vigyorgott rám
-Szerencséd. - én
Majd ki kelltünk az ágyból, felöltöztünk beülltünk az autóinkoz. Billel megbeszéltük h átöltözöm meg össze pakolok pár holmit és majd elmegyek hozzájuk és onnan mehetünk majd a szüleihez.
Miután el is készültem kocsiba ültem és Billékhez mentem. Ahogy oda értem már nyílt is a kapu. Beálltam szokásos helyemre és kiszálltam a kocsiból ahol Tomba ütköztem rám hozva a szívbajt.
-Oh baszus. - én
-Mi az csak nem meg ijesztettelek? - vigyorgott rám
-Áh csak kicsit hoztad rám a szívbajt ne törödj vele. - legyintettem miközben elindultam
-Nyugi már. - rohant utánam és megfogott a vállaimnál
-Bill? - én
-Mi az már ennyire nem bírsz ki nélküle sok időt? - vigyorgott rám
-Idióta. - vágtam hasba
-Am épp anyuval cseverészik telefonon így még egy óra mire végre elindulunk. - forgatta meg a szemeit
-Láttom már kezded unni a dolgot. - mosolyogtam rá
-Csak azt h mindig Billre kell várni. Szerintemjobban el totojáza az időt mint te. - adott a kezembe egy zacskó gumi cukrot
-Köszi. Am meg Bill már csak ilyen. - bontottam fel a zacskót
-Na ja. - markolt fel egy csomó cukrot.
Míg Billre vártunk adig el eszegettük a cukrot közben meg Tom arról faggatott h hol van az én kis rejtek helyem de híába is probálkozott belőlem nem tudta kiszedni.
-Már itt vagy? - jelent meg Bill
-Igen és jelenleg téged várunk. - mosolyogtam rá miközben kaptam tőle egy csókot
-Jah az más. Am anyu vár már minket. - Bill
-Akkor esetleg induljunk mert soha nem fogunk oda érni. - morgott Tom
-Hozom a cuccom és mehetünk. - mondta majd felszaladt az emeletre
-Újabb fél óra. - kelt fel mellőlem
Csak nevettem rajta mást nem tudtam csinálni. Kivételesen Bill hamar le ért a cuccaival és készen álltunk az indulásra.
-Nyky mellém ült. - ragadta meg a kezem Tom és húzni kezdett
-Ő az én barátnőm. - ragadta meg a másik kezem Bill
-Ki bírod ezt a kis időt nélküle. - Tom
-Fiúk hagyátok abba. - húztam ki magam a kezeikből - Nincs vita, mind ketten előre ültök én meg egyedül hátra és téma lezárva.
-De.. - kezdett bele Bill
-Nincs de bele fele az autóba és induljunk. - mondtam miközben beülltem
Beülltek mindketten igaz h az orrukat fen hordták de csak mosolyogtam rajtuk. Tom beindítottan az autót és elindultunk a szüleikhez...