Korán keltem, 9 óra lehetett. Vasárnap volt, szóval suliba se kellett mennem. Megfordultam Tom felé és egyből elmosolyodtam. Békésen aludt, egyik keze a derekamon volt, a másik pedig a feje alatt. Mikor ébren van akkor nagymenő, mikor alszik akkor pedig angyalka. Óvatosan kikeltem az ágyból, majd halkan kiosontam a szobából. Sütike egyből jött utánam. Gondoltam jó barátnő leszek és összedobok valami reggelit. Bekapcsoltam a tv-t, hogy legyen valami halk alapzaj. Csináltam pirítóst, tojást, előkaptam pár fánkot, kávé, narancslé… túl sok amerikai filmet néztem.

- Na mit gondolsz Süti, tetszeni fog Tomnak? – hajoltam le a tálcával a kutyámhoz

Nyüszítve próbált meg valami ételdarabot leszedni, de idejében felálltam.

- Gyere nagylány, kapsz reggelit – kiszórtam az ő táljába is a kutyaételt, majd visszamentem a szobába

Leraktam az éjjeliszekrényre a tálcát és hozzábújtam Tomhoz.

- Tom, kelj fel – pusziltam meg a fülét, a nyakát majd a száját

Nyűgösen morgott, majd forgolódott kicsit, megdörzsölte a szemét és lassan kinyitotta a szemét.

- Cicaaaa – nyüszögte fáradtan

- Kelj fel – simultam hozzá

- Még neeee – bújt a nyakamhoz, mocorgott egy darabig, majd miután kényelmesen feküdt, készült visszaaludni

- Hoztam reggelit is – pusziltam meg a fejét

Lassan felemelte a fejét és rám nézett. Annyira álmos volt, hogy a szemeit is összehúzta.

- Hát jó – bólintott

Elmosolyodtam, majd az ölébe raktam a tálcát.

- Lara, te istennő vagy – nézett rám kerek szemekkel

- Tudom. Mondd még egyszer – kérlelve néztem rá

- Najó ne élj vele vissza. Jó reggelt puszim? – sértődötten nézett rám

Megcsavartam a szemem, majd adtam egy puszit a szájára. 20 percig szórakoztunk a reggelivel.

- Haza kéne mennem – még mindig az ágyban feküdtünk. Fejemet Tom mellkasán pihentettem, a hasán táncoltattam az ujjaimat.

- Nem kéne – ráztam meg a fejem

- Cica, nekem dolgoznom kell

- De még neee – bújtam hozzá közelebb

- Ilyeneket ne csinálj – komolyodott meg a hangja

- Milyeneket? – ültem rá a csípőjére

- Aahh. Például ilyet ne. És ne kérj meg arra, hogy itt legyek a stúdió helyett – kezeit végig csúsztatta a csípőmön

- Miért nem? – lebiggyesztettem az ajkaimat és közel hajoltam hozzá

- Mert akkor tuti itt maradok – mohón kapott az ajkaim után

- Telhetetlen vagy – vigyorogva borultam a mellkasára

- És te ezen csodálkozol? Már majd lesorvad szegényke – nézett le a boxere tájékára

Érdekes mosolyra húzódott a szám. Tom jó pár hónapig próbált befűzni. És ez alatt volt pár gyenge pillanatunk, mikor átadtuk magunkat a vonzalomnak. Mondhatjuk, hogy előkészítettük a terepet a járáshoz. És bennem egyre jobban erősödött a vonzalom Tom felé. De vajon amíg én azon gondolkoztam, hogy mi lesz velünk, addig ő mit csinált és kivel?

- Tom – legurultam mellé

- Mondjad – húzott magához

- Mikor voltál utoljára valakivel? – felkönyököltem és úgy néztem le rá

Tom némán nézett rám.

- Lara – sóhajtott fel

- Nem, nem kell a körülírás. Amúgy se gond, csak szeretném tudni, ez minden.

- Nem tudom. Úgy 2 hete – feszengve érezte magát. És most én is. 2 hete… jó, oké akkor semmi közöm nem volt hozzá szóval…

- Értem. Kiviszem a tálcát. Kérsz még valamit enni vagy – felálltam az ágyról és elkezdtem összepakolni a tányérokat meg a poharakat

- Lara – a kezem után nyúlt és visszahúzott magához – nem akarom ezzel elcseszni, oké? Egyáltalán nem számított, csak egy hülye ribanc volt. Naa… – maga felé fordította az állam – nem akarlak megbántani cica.

- Tom, akkor még nem is volt közünk egymáshoz, vagyis ennyire biztos nem. Nem foglak rövid pórázra, nem ellenőrizgetlek. Nem vagyok se hülye, se naiv, egyszerűen csak bízok benned – megsimogattam az arcát

- Sokat jelentesz, baromi sokat – megcsókolt. Úgy csókolt, mintha bizonyítani akarná.

- Laraaaaaaaaa, igyekezz – nyüszögte Tom a fürdőszoba ajtónak dőlve

- Mindjárt – kiabáltam ki

Amint megreggeliztünk és összekaptunk magunkat, átmentünk Tomékhoz. Én otthon lefürödtem már indulás előtt, összekaptam a cuccaimat és elindultunk hozzájuk. Ugyanis volt számomra egy ebéd meghívása és egy meglepetése. Miután Tom elkészült Bill fürdőjében, én befoglaltam az övét. Nos fogalmam se volt, hogy milyen étterembe megyünk. Így hát felkaptam egy fekete koktélruhát, magassarkút, a hajamat kiengedtem és lazán felfogtam 2 oldalt pár tincset. Szolid smink, nagyobb méretű ezüst fülbevaló, finom parfüm és egy laptáska. Most már csak azt remélem, hogy nem egy McDonald’s –ba visz ebédelni.

- Te meg mit beszélsz az ajtóval? – Bill értetlenül állt meg Tom mellett

- Mi? Larával nem az ajtóval.

- Ááá itt van? – csillantak fel a szemei

- Igen Bill itt, de nem, nem lopod el. Most nem lesz kíváncsi az új ötleteidre, hogy milyen ruhákat terveztél az album fotózásához – Tom fenyegetően nézett rá

- Miért nem? – szomorodott el

- Mert ebédelni viszem – húzta ki magát büszkén

- Komolyan? – sűrűn pislogva nézett bátyjára

- Tom – löktem meg az ajtót – ha neki dőlsz nem tudok kimenni

- Ja – állt arrébb – jöhetsz!

Elhúztam a számat, majd kiléptem a fürdőből. Nem csak Tom, de Bill is velem szemben állt.

- Áh szia Bill – öleltem meg, majd adtam neki 2 puszit

- Szia. Csini vagy – mosolyodott el

- Köszönöm. Te viszont álmos – céloztam a szűk szemeire és álmos arcára

- Úgy ahogy – megrántotta a vállát

- Najó mi megyünk Bill. Vigyázz a házra meg magadra is. Majd találkozunk. Szia – megveregette a vállát, majd maga elé engedett

- Szia Bill – intettem neki és elindultam az ajtó felé

- Sziaszt – ásítás lett a vége, de azért lelkesen integetett nekünk

- És melyik étterembe megyünk? – kíváncsian néztem rá

- Majd meglátod

- Aahj – dőltem hátra az ülésbe

- Ne hisztizz – csúsztatta át a kezét a combomra

- Ne tapizz – vágtam vissza

- Ó, ezt te határozottan élvezed – jelentette ki magabiztos mosollyal

- Hülye gyerek – csóváltam meg a fejem, de tény, hogy a kezét nem löktem el

Nagyjából negyed órás volt az út az étteremig és határozottan jó benyomást keltett már csak a bejárata is. Tom nem keltett feltűnést, hogy átadta a kocsit a személyzetnek. Leparkolt pár méterre a bejárattól.

- Első benyomásra 10 pontos – szálltam ki a kocsiból

- És ez még csak az épület külseje – fogta meg a kezem és elindultunk a bejárat felé

Hát mondanom sem kell, hogy belül abszolút toplistás étterem. Gyönyörű volt, hatalmas üvegablakokkal, ami remek rálátást biztosított az Elbára. Ahova a mi helyünk szólt ott üvegből volt a padló, egy alig fél méteres akváriummal alatta, amiben apró kis halak úszkáltak, vízi növények voltak és kisebb kövek. Kényelmes bőrszékek, márványozott asztallap és hangulatos dekorációs kellékek.

- Milyen italt hozhatok önöknek? – állt meg az asztalunk mellett egy pincér

- Én egy ásványvizet kérek – vágtam rá egyből

- Nekem is jó lesz az

A pincér bólintott, majd elment, miután elénk rakta az étlapot.

- Na, tetszik? – átnyúlt az asztalon és megfogta a kezem

- Igen, baromira – elmosolyodtam, majd kicsit lejjebb húztam a ruhám

- Mi a baj?

- Semmi csak olyan mintha…. – kínosan elhúztam a számat

- Mintha mi?

- Mintha a halak belátnának a ruhám alá – suttogtam Tom felé

- Mi? Nem értem – rázta meg a fejét

- Mintha a halak… belátnának a bugyimig – sziszegtem hangosabban

Tom komoly arccal nézett rám, majd szép lassan elkezdett rángatózni az arca a visszatartott nevetéstől.

- Nehogy elkezdj nevetni – finoman megrúgtam a lábát az asztal alatt

- Ne rugdoss, a halak meglátják! – vigyorogva nézett rám

- Mekkora egy köcsög vagy – nevetve csaptam meg a kezét

Megkaptuk az italokat, majd leadtuk a rendelést.

- Tegnap említettél valami ebéd utáni meglepetést – izgatottan néztem rá

- Lara, rosszabb vagy a kislányoknál. Várd ki – nyugodtan hátra dőlt a székében

Morogva kerestem a táskámba a cigimet, de amint kivettem, Tom kikapta a kezemből.

- Csak nekem tűnt fel, hogy dohányzó részlegben ülünk? – felhúzott szemöldökkel néztem rá

- Nekem is, de nem gyújtasz rá – rakta a zsebébe a dobozt

- Miért nem? – felháborodva néztem rá

- Mert leszoksz.

- Nem vagyok függő.

- Lényegtelen. Alkalmi dohányos se leszel. Nem engedem – megrázta a fejét

- De te meg már láncdohányos vagy! Tom!

- Nem baj, az én vagyok. Nem te. Nem cigizel és pont – mosolyodott el

- Most már nem vagy jó party – sértődötten néztem rá

- Ne durcázz. Gyere, adj egy puszit – áthajolt az asztalon, magához húzott a nyakamnál fogva és apró puszit nyomott a számra

- Szeretnéd csak ennyivel elintézni – összeszűkített szemekkel néztem rá

- Kiengesztellek még ma, hidd el!

Alig 1,5 órával később elhagytuk az éttermet. Jóllakva vártam már a mai nap folytatását.