36.rész - Rá tartozik

Az út nagy része csendben telt. Az ikrek szóba se egyeledtek egymással Tom az útra figyelt Bill meg a telefonját birizgálta. Én meg bealudtam mondjuk sokáig nem aludtam mert a telefonom rezgése felriasztott. Elő halásztam és felvettem.
-Szia. - szóltam bele
-Szia, csak nem aludtál? - David
-De igen, mindegy. Mond. - én
-Voltam bent a cégnél és már csomóan kérdezték h mikor nyítunk. - David
-Előtte még én is látni akarom. - én
-Nem voltál még itt? - David
-Közbe jött pár dolog és nem volt időm rá megnézni de hétfőn az lesz az első dolgom. Am meg úgy gondoltam h a nyítást mindenkép úgy kéne össze hozni h egybe legyen a srácok cdjének megjelenésével. - én
-És akarsz valami nagy bulit csinálni? - David
-Nem tudom kéne? - én
-Ha nem is egy nagy bulit csak össze hívnánk a családott és a barátokat. - David
-Az mondjuk jöhet. Majd megszervezem. - én
-Meg csinálom én. - David
-Na jó ha ennyire akarod. - én
-Oké akkor majd még beszélünk. Szia. - tette is le
-Szia. - mondtam már a süket telefonba egy kedvűen
El rontotta a kedvem mert kezd beigazolódni az amit még magamnak sem akartam bevallani. Davidnek van egy olyan tulajdonsága h képes nagyon bele jönni a dolgokba de úgy h nem veszi észre azt h valójában nem is ő kezdte. És most is ugyan ezt teszi. Nem gondol bele h ez az én cégem és teljesen úgy éli bele magát mintha az övé lenne és aggodom h ebből még bajok lesznek.
Annyira lekötötte a figyelmem David h szinte észre sem vettem h megjöttünk csak akkor eszméltem fel mikor Bill hátra fordult hozzám.
-Minden rendbe? - Bill
-Persze. - eröltettem magamra mosolyt
-Csak mert nagyon elgondolkodtál. - Bill
-Előfordul. - én
-Jöttök? - Tom
-Persze. - válaszolt Bill
Kiszállttunk az autóból majd Bill mellém állt és megfogta a kezem és bementünk a házba. Nem igazán voltam ideges amiatt h Simone még nem tudja h együtt vagyunk mert valahogy sejtem h ő már várta h közöttünk lesz valami hisz mikor először voltam itt már akkor is látszott rajta h kettőnktől sok mindent el tud képzelni.
Tom ment be előttünk először de előtte rám vigyorgott majd elkiáltotta magát a bejáratban Bill meg nyakon csapta.
Elnevettem magam ahogy Tom hátra fordult Billhez és szúrós szemekkel nézett rá.
Nem sokra rá Simone lépett ki az egyik helységből mosolyogova.
-Sziasztok. - Simone
-Szia anyu. - ölelték meg a fiúk egyszerre anyjukat
-Jó h itt vagytok mindketten. - puszilta meg őket Simone
-Hoztunk vendéget is. -bújt ki Bill anyja karjaiból és oda lépett hozzám és megfogta a kezem
-Örülök h újra látlak. - jött oda hozzám Simone és szorosan megölelt ami nagyon meglepett
-Én is örülök. - nyögtem ki meglepetten
-Nagyon hálás vagyok h ennyire törödsz a fiúkkal. El se hiszed mennyit áradoztak a fiúk rólad. - mosolygott rám
-Én csak azt tettem ami a dolgom volt és rájuk fért némileg a ráncba szedés. - vigyorogtam az ikrekre
-Nem lehetett könnyű velük bírni. - Simone
-Anya. - szólaltak meg az ikrek
-Hát elég önfejűek. - öltötem rájuk a nyelvem
-Ezért még kapsz. - néztek rám sértödötten
-Rendben. - nevettem
-Na de gyertek be ne itt ácsorogjunk az ajtóban. - karolt belém Simone és bekisért a nappaliba a fiúk meg jöttek utánunk miközben Tom megbökte Billt
Mikor leülltünk és Simone is helyett foglalt közöttünk a fiúkra nézett kiváncsi szemekkel.
-Azt mondtátok a telefonba h van számomra híretek. - Simone
-Igen van egy pár. - Tom
-Akkor halljam. - Simone
-Elsőt Bill mondja. - bökte meg Billt Tom
-Mért nem te mondod? - Simone
-Mert rá tartozik. - Tom
-Oké akkor? - nézett Simone Billre
Bill rám nézett és megragadta kezemet és anyjára nézett.
-Nyky és én együtt vagyunk. - Bill
-Tényleg? - nézett Simone elkerekedett szemekkel ránk
Kicsit megijjedten mikor ki ült az arcára az a fura érzelem de nem tudtam rájönni h mi az. Bill megszorította a kezem mikor megérezte h idegeségemben megrándultam. Aztán hirtelen felkelt a helyéről és odalépett hozzánk és megölelt ami újabb meglepődésre keltetett.
-Tudtam én h ti együtt lesztek. - búgta fülembe boldogan
-Nem is kellett volna ennyire aggódnotok. - dölt hátra Tom
-Nem. - nézett rám Simone
-Evvel az erővel azt is bejelenthettétek volna h gyereket vártok. - mondta Tom mire nekem össze szorult a gyomrom
-Tom. - szólt rá dühősen Bill
-Most mi van csak vicceltem. - nézett rá értetlenül
-Ez nem vicces. Az ilyen nem vicc tárgya mikor valakinek komoly dolgai vannak evvel kapcsolatba. - Bill
-Terhes voltál? - nézett rám Tom meglepődve
-Mit érdekel az téged? - Bill
-Bill hagyd. - nyugtattam meg egy mosolyal Billt - Igen az voltam de túl fiatal voltam és bolond. Nem igazán szerettek arról a korszakomról beszélni.
-Ez érthető is. - Simone
-Sajnálom. - nézett rám Tom megbánóan
-Semmi baj nem tudhattad. - én
-Jobban kéne tartanod a szádat. - Bill
-Bill. - szóltunk rá mire karba tett kézzel és sértödötten dölt hátra a kanapén
-És mi a másik híretek? - kérdezett rá Simone
-Az azt hiszem az én dolgom. - mondtam - A fiúk felkértek h legyek az új menedzserük mivel David más utakon szeretne járni és átadta nekem a terepet, de ő is részese lesz a fiúk életében csak a 90%-ban én fogok mindent csinálni velük kapcsolatba. - én
-Szerintem nagyon jól meg fogod állni a helyed. És biztos h jobban ki tudod őket okítani mint David. - nevetett
-Mért akar mindenki minket seggbe rúgni? - Tom
-Mert néha megérdemlitek. - mondtam nevetve
-Oké ezt megjegyeztük. - mondta Tom
-Sokat fogjátok még szerintem Davidot vissza sírni. - én
-Nem hiszem. - Bill
-Higgyétek csak el nekem. - én
-Igaza van Nykynek.- Simone
-Össze fogtok ellenünk? - Bill
-Csak az igazat mondjuk. - Simone
-Jól van. - mondták
-Kis morcosak. - böktem oldalba Billt aki ugrott egyet ahogy Tom szokott
-Még jó h nem én ülök melletted. - vigyorgott rám Tom
-Kaphatsz te is. - néztem rá angyalian
-Inkább nem szóltam. - Tom
-Én is így gondoltam. - öltöttem rá nyelvem mire hozzám vágott egy párnát csak h nem engem talált el hanem Billt
Ezután jól elszórakoztak a fiúk. Simone pedig a fejét rázva ment ki a konyhába h vacsit csináljon. Úgy döntöttem h ki megyek hozzá és segítek hisz sokat fejlődtem a legútóbbi konyhai incidens óta. Örömmel fogadta segítségemet és miközben készítettük a vacsorát kellemesen elbeszélgettünk.
A fiúk leléptek kutyát sétáltatni h mi nyugodtan tudjunk beszélgetni.
Egyszerre érkezett meg az ikrek nevelőapja és maga az ikrek is. Nagy öleléssel üdvözölték Gordont. Mosolyogva néztem h mennyire kedvelik a srácok Gordont, ki ül az arcukra h mennyire hálásak is neki. Miután ellengedték oda jött hozzám és ő is ugyan úgy megölelt akár csak Simone. Bill neki is elmondta h együtt vagyunk és ő is olyan örömmel fogadta akárcsak Simone. És ez nagyon jól esett szinte család tagnak éreztem magam és észre sem lehetett venni h csak másodszorra járok itt de ők már is úgy viselkdenek velem mintha már több éve ismernénk egymást.
Egy rövid beszélgetés után leülltünk vacsorázni ahol Gordon és Simone egy meglepő dolgot jelentettek ami a fiúkat eléggé sokkolta...