- És most? – türelmetlenül néztem rá a kocsiba

- Nyugi már – nevetett fel

- Nem vagyok türelmes ember – csóváltam meg a fejem

- Igen, tudom – sóhajtott fel

Hamar beértünk Hamburg belvárosába. Nem túl hosszú kocsikázás után Tom leparkolt egy hátsó bejáratnál.

- Elhoztál, hogy megtanuljam a dillerkedés legfontosabb dolgait? – gyanakvóan néztem rá miután kiszálltunk az autóból

- Nem – nevetett fel – de nem szeretnék rajongókkal összefutni – ismét megfogta a kezem, kinyitotta az épület hátsó ajtaját, előre engedett, majd a hosszabb folyosón végig vezetve elértünk egy hatalmas teremhez

- Teljesen lenyűgöztél – bólogatva néztem körbe a fehér terembe

- Kivárnád a végét? – vigyorogva csóválta meg fejét

- Húzod az agyam. Gyerünk már – dörzsöltem össze a tenyereimet

Tom kinyitott még egy ajtót és elém tárult az, amire egyáltalán nem számítottam.

- Ez… – motyogtam kikerekedett szemekkel és közelebb léptem a 4 állófogashoz

- Ryantől elkértem az összes tervedet, amit eddig csináltál. Kiválasztottam azokat, amik nekem rohadtul tetszenek és megcsináltattam őket – hátulról ölelte át a derekam

- Tom… – azt se tudtam, hogy mit mondjak. Előttem 4 fogason sorakoztak azok a ruhák, táskák, kiegészítők, kabátok, cipők, amiket aprólékosan kidolgoztam. Jó tudom, hogy már jó pár tervemet megvalósították, de azok kizárólag azok a ruhák és egyéb hozzájáruló dolgok voltak, amiket fotózásokra és divatbemutatókra kellett gyártanom. Ezek, amik itt sorakoztak csak spontán ötletek, de mindegyiket imádtam, egytől egyig. És Tom a kedvenceit kiválasztva megcsináltatta őket. Nem fogtam fel, hogy ennyit törődik a munkámmal és azzal, hogy engem meglepjen.

- Szívesen – olvasott a gondolataimba. Nekem nem volt elég egy „Köszönöm”, ez sokkal többet jelentett annál, hogy egy szóval megháláljam.

- Meg sem érdemlem – fordultam vele szembe és felnéztem rá

- Nem szeretem, ha hülyeségeket beszélsz. Megérdemled és kész – simogatta meg a hátam

- Imádlak – lehúztam a nyakánál fogva és újra meg újra megcsókoltam

- Azért itt mutattam meg, mert ez a tervező terem. Az egyik ismerősünké, akivel Bill varratta a saját tervezésű cuccait. Szóval ezeket becsomagolják, és holnap kiszállítják a címedre

- Nekem az ebéd is bőven elég volt – pusziltam meg a száját

- Ne akadékoskodj – lehajolt, megcsókolt, majd elindultunk a kijárat felé

- Akkor most hozzátok? – kapcsoltam be a biztonsági övemet

- Igen. Nálunk hagytad a kocsidat.

- Nem, én nem hagytam ott. Te kényszerítettél rá, hogy hazahozzál!

- Lara – sandított, miközben kikanyarodott – ne komplikáld túl.

- Nem teljesen mindegy, hogy hogyan fejezed ki magad – váltottam rádiósávot

- Esküszöm, hogy túl sokat lógsz Billel – ásítva dőlt hátra az ülésébe

- Hát igen, az öcséd sokat tanult tőlem – húztam ki magam büszkélkedve

- Úristen – sötétült el a tekintete

Tom leparkolt a lakásuk előtt, majd hosszas győzködés után rávett, hogy menjek fel hozzájuk.

- Fáradt vagyok – dőltem a mellkasának, miután kiszálltunk a kocsiból

- Cica, van ágyam – finoman végigsimított a gerincemen, majd megfogta a kezem és elindultunk a bejárat felé

- De neeeem. Nem alszok nálad – ráztam meg a fejem

- Nem erőszakollak meg álmodban

- Akkor sem.

- Lara, felnőttek vagyunk és járunk. Nincs ebbe semmi megvetnivaló – tárta szét karjait

- Mivan? – néztem rá értetlenül

- Hát az alvás. Hogy nálam aludj. Nincs benne semmi etikátlan és…

- Jó ég Tom, én csak Norahval akarok találkozni – nevettem fel

- Uhh most megnyugtattál. Kezdtem azt hinni, hogy nálad mindent csak házasság után lehet – nyitotta ki a lakása ajtaját

- Csak én emlékszem arra, hogy nálam aludtál előző este?

- Jó, ne szívd a vérem – elvigyorodott, majd kinyitotta előttem az ajtót

A bejárat mellett egy piros magas sarkú volt. Értetlenül néztem fel Tomra.

- Biiill – kiáltotta el magát, majd egy üvegtálba dobta a kulcsát

- Mondjad – szólt vissza a nappaliból

Átsétáltunk a nappaliba, ahol Bill egy kisebb társasággal üldögélt, iszogatott.

- Ejha, itt van mindenki?! – Tom elmosolyodott, majd a kanapén helyet foglaló lánynak adott 2 puszit és a másik két fiút kézfogással köszöntötte

- Bill mondta, hogy nem leszel itthon. Kihasználtuk az alkalmat – nevetett fel a barna hajú fiú

- Hát ma nincs szerencséd Georg – kacsintott rá, majd maga mellé húzott

- Srácok, ő Lara. Lara, ő itt Georg, Gustav és Sarah, Georg barátnője – mutatott végig mindenkin egyesével. Elővettem a legszebb mosolyomat és egyenként kezet fogtam velük.

- Igen igen, ő Lara. Meséltem, hogy ő tervezte nekem azokat a ruhákat, amiket felvettem mikor volt a Vogue fotózás. És akiről Tom non stop beszél és... – Bill szokásához híven nagy lendülettel beszélt és beszélt, más emberekhez képest rohadt gyorsan, de Tom leintette

- Igen ő az a Lara – csavarta meg a szemeit

- Nos kedves non stop téma, Lara, örülök, hogy megismerhettelek – Gustav mosolyogva adott egy puszit

- Én is – viszonoztam a mosolyát

- Hát minden elismerésem, hogy kibírod Tomot. Általában nagyon rossz társaság – Georg teljesen komoly arccal beszélt, majd lassan elvigyorodott

- Elég lesz – ült le Tom, majd maga mellé húzott

- Merre voltatok Tom? – Sarah első ránézésre szimpatikus lány volt. Fehér egybe ruhája volt. Egyszerű, de nagyon aranyos. Piros karkötők voltak a csuklóján, így érthető volt a bejárat melletti cipő is.

- Elmentünk ebédelni. Aztán megmutattam Larának a meglepetésemet, amit mondtam már nektek 2 napja.

- Óó, így már kicsit kellemetlen – pirult el Sarah – úgy értem, hogy te divattervező vagy én pedig…

- Ugyan, nekem tetszik a ruhád és remekül megy hozzá a cipőd – nyugtattam meg

- Hogy őszinte legyek, én mondtam neki, hogy ilyet vegyen – büszkélkedett Georg. Kicsit olyan volt, mint Tom. Oltogatós, vicces, kellően beképzelt, de ugyanakkor ez mind jól állt neki.

- Ugyan már Georg – intette le Gustav

- Beszélhetek? – Bill türelmetlenül forgolódott a foteljében

- Mondjad Bill – sóhajtott fel Tom

- Elfelejtettem, hogy mit akartam mondani – fájdalmas arcot vágott, majd 1 másodperc alatt váltott át sugárzó mosollyá – Na mindegy! Úúú képzeljétek el, hogy holnap be kell mennem a stúdióba, mert jönnek Los Angelesből megint a producerek és mondtam Davidnak, hogy szerintem korai lenne megmutatni nekik a múlt héten felvett számokat, mert…

- Igen Bill, tudjuk. Ezt már elmondtad tegnap délelőtt – Georg leintette az eddig hevesen magyarázó barátját

- Tuti, hogy nem – csavarta meg a fejét elmélkedve

- De Bill, én is ott voltam – bólogatott Sarah

- Pedig biztos, hogy nem mondtam!

- Bill, tudjuk és kész – Gustav ütemesen dobolt a térdén, pedig én személy szerint sehol sem hallottam zenét

- Mi a baj? – hajolt Tom közelebb hozzám, miközben Bill a többiekkel veszekedett, hogy nem vonható kétségbe a memóriája

- Semmi – elmosolyodtam – csak figyelem, hogy miről beszélnek a barátaid – simogattam meg az arcát

- Feszengve érzed magad? Felmehetünk a szobámba – simogatta meg a combom

- Dehogy, maradjunk csak – dőltem a vállának, ő pedig reflexszerűen átölelt

- Igazam van és kész!! – pattant fel Bill, majd elindult a konyha felé

- Rendben – sóhajtott fel Gustav. Valószínűleg megelégelte, hogy Bill ennyire erősködött

- Mit kértek inni? – kíváncsian nézett fel a hűtőből

- Red Bullt – kapcsolta be az Xboxot Georg

- Én vizet, de megyek segítek neked – pattant fel Sarah

- Red Bull

- Red Bull – felelte Tom és Gustav szinkronba

- És te Lara? – nézett rám Bill

- Öö, teljesen mindegy. Amit te iszol – rántottam meg a vállam

- Helyes, nagyon helyes. Ha mindig úgy teszel, ahogy én, akkor hibátlan ember lesz belőled – bólogatott hevesen

- Bill – nyögött fel Tom – megtennéd, hogy fél óráig nem beszélsz magadról?

- Hát ha egyszer így van – simított végig a mellkasán, majd eszébe jutott, hogy ki kéne vinni az italokat

- Na Tom, pattanj. Leverlek – ült le a tv elé Georg

- Álmodozni szép dolog – megveregette barátja vállát, majd leült mellé

Bill, mint egy gondoskodó anyuka kiosztotta az italokat és szóvá tette, hogy ne öntsük ki, mert múltkor is sokáig kellett a szőnyeget tisztítani és nem szívesen ismételné meg. Tom pedig halkan hozzátette, hogy mindezt igazából a bejárónőjük csinálta meg. Aztán Gustavval arrébb mentek, hogy Bill neki is kiboncolja az album arculatáról szóló gondolatait. Sarah és én maradtunk csak a konyhában.

- Szóval te vagy a híres Lara – dőlt a konyhapultnak

- Híres aligha, de a Lara az stimmel – bontottam fel a nekem szánt Red Bullt

- Örülök, hogy végre megismerhettelek. Pár hónapja hallottunk rólad először, de Tom nem akart még bemutatni nekünk. Kicsit meg is sértődtünk rá –mosolyodott el

- Viccesen hangzik, de én teljesen munka centrikus vagyok. Így teljesen kizárok mindent, ami nem a munkámhoz tartozik. Tehát fogalmam se volt eddig Tomékról ahhoz képest, hogy nem egy garázsbanda. Kicsit szégyellem is magam, hogy ennyire tájékozatlan vagyok, de meglepően Tom nagyon is élvezi. Mióta ismerem, kicsit nyitottabb vagyok a zeneiparral.

- Igen, tudom – Sarah arcáról levakarhatatlan volt a mosoly – Georg és én 4 hónapja alkotunk egy párt. Nekem volt némi alapismeretem, de nem nagyon foglalkoztatott, hogy kik Európa kedvencei. Aztán összefutottunk egy buliban, Magdeburgban. És hát láttad, hogy a korához képest milyen gyermekien tud néha viselkedni – halványan elpirult és belekortyolt a vízébe

- Igen – mosolyogva gondoltam vissza az előbbi jelenetekre – klassz dolog, hogy ilyen szoros barátságban vannak

- Hidd el nekem, hogy nincs ennél szorosabb. Oltogatják egymást, kiszúrnak a másikkal, de csak finoman és azt is csak hülyeségből teszik. De ha történik valami egyikükkel, akkor azonnal kiállnak érte, segítenek neki. Nagyon összekovácsolódtak az évek alatt.

Sarah nem csak első ránézésre volt kedves lány. Értelmes volt, kedves és fülig szerelmes Georgba. Fél órát végig beszélgettünk. Nem merültünk ki a témákból. Érdekelte egy bizonyos szinten a divat. De annyira azért nem, hogy ezzel foglalkozzon. Egy hamburgi egyetemen tanul jogot. Ügyvéd szeretne lenni, ahogy az édesapja is. Sarah kimondottan jó társaság.

- Laraaaa – csoszogott be Tom a konyhába

- Mondjad – fordultam felé

- Menjünk fel – húzott magához és a fejemre hajtotta a fejét

- Miért? – simogattam meg a hátát

- Nem tudom. Elálmosított az idő – ásított

- Jól van, menjünk – tettem le a Red Bullos dobozt az asztalra

- Én pedig megkeresem Georgot – Sarah sokatmondóan rám mosolygott, majd eltűnt a fordulóban

- Jól elvoltatok? – szuszogott Tom a nyakamba

- Igen, kedves lány. Gyere, mert elalszol – megsimogattam a fejét

- Mm… menjünk – motyogta és elindultunk a szobájába

- Szólnom kéne Norahnak, hogy később találkozunk – fordultam vissza a lépcsőnél, hogy visszaszaladjak a telefonomért

- Majd én elhozom – sétált le Bill az emeletről