- Günther, ezt nem teheted – szólal meg Carla.

Ő is ugyanúgy fél, mint én magam.

- Dehogynem. Svenja megy és kész.

- De…

- Vagy talán a két héttel ezelőttire vágysz inkább? – vág a szavamba negédes mosollyal.

Összerezzenek. Most fenyegetni akar?

Már éppen meg akarnék szólalni, amikor egy hang megállít.

- Günther!

Nem tudom eldönteni, hogy Günther vagy én döbbenek meg jobban.

- Tom?

- Beszélni akarok veled. Most.

Tom pillantása rám vándorol, és egyenesen a szemembe néz, de én elkapom a tekintetemet. Carla diadalittas vigyorral áll mellettem.

- Öö… oké, persze. Menjünk. – A vendége felé fordul. – Egy pillanat. Várj meg itt.

- Nem vihetem el addig? – húzza el a száját a pasas.

Tom homloka ráncba szalad és gyanakodva pillant a férfira. Günther ezt látva megrázza a fejét, és félre vonul Tommal.

- Én megmondtam! – ujjong Carla.

Mielőtt még válaszolhatnék, észreveszem, hogy a rám váró férfi elindul felém. Már éppen elérne, amikor egy hatalmas termetű alak lép közénk.

- Amíg nincs üzlet, nincs tapi.

Eric az. Hálásan mosolygok rá, amit viszonoz is, és nem mozdul el mellőlünk. Carlaval megfogják egymás kezét, de szemeit a férfin tartja. A pasas egy idő után megunja, és távolabb megy a haverjaihoz.

- Gyere, igyunk valamit! – szólal meg Carla, miután biztonságosnak ítélik a férfit.  Eric bólint. – Svenja?

- Én maradok – intek fejemmel abba az irányba, ahol Tom és Günther eltűntek.

Carla és Eric elmennek, én pedig a falnak dőlve várakozom. Vajon mit akar mondani Günthernek Tom? Mérges lett a délelőtti miatt, és minden rosszat összehord rólam? Vagy pont ellenkezőleg? Ez a srác kész rejtély számomra… Milyen ironikus. Ő mondta valamikor, hogy napról napra nagyobb rejtély vagyok számára. Most pedig én érzem ugyanezt.

Gondolataimból egy erőszakos mozdulat zökkent ki, amivel valaki magához ránt. Az a férfi… Erősen a fenekembe markol, fogait durván a nyakamba mélyeszti. Megrémülök és reflexből próbálom eltolni magamtól. Kétségbeesve küzdök ellene, de túl erősen tart.

- Hé! – hangzik egy üvöltés mögöttem.

A következő pillanatban a férfi a falnak csapódik, Tom ökle pedig az arcába. Mindkét kezével megragadja az ingét és úgy néz a férfi kissé nehézkesen fókuszáló szemeibe.

- Ő az enyém! Ezt jegyezd meg.

Nem üti meg többször, hanem elengedi. Pontosan tudja a szabályokat, ez még csak az én védelmemnek minősült. Még mindig úgy érzem, mintha jeges kéz szorongatná a mellkasomat, és üres tekintettel bámulok előre. Tom ezt látva rögtön hozzám lép, és egy szó nélkül szorosan a karjába zár.

Günther egy csettintéssel magához hívja két testőrét, és a férfi felé int a fejével. Nem tűri el, hogy az alkalmazottaival szemben erőszakot alkalmazzanak idegenek, még akkor sem, ha rólam van szó.  A két gorilla elvonszolja a férfit Günther irodája felé. Günther felénk biccent a fejével, aztán ő is eltűnik az iroda ajtaja mögött.

Én még csak ekkorra fogom föl Tom közelségét, mindkét kezemet fölemelem, és szorosan izmos teste köré fonom.

- Minden rendben?

- Bízol bennem? – kérdezek vissza.

Elenged, arcomat két keze közé fogja, és mélyen a szemembe néz. Én nem engedem el a derekát, ezért ugyanolyan közel maradunk egymáshoz.

- Persze, hogy bízom. Hülye voltam. Ne haragudj.

- Akkor minden rendben. – Fölpipiskedek hozzá és adok egy apró puszit a szájára. – Mit beszéltél Güntherrel?

- Hát… kisajátítottalak – mosolyodik el.

- Kisajátítottál?

- Megmondtam Günthernek, hogy csak magamnak akarlak és, hogy a legutóbb félreértés történt. Azt mondta megoldható, és hogy van egy másik lehetőség erre, amit majd te elmesélsz, mert ahhoz a te hozzájárulásod is kell.

- Igen – mosolyodom el –, tudom mire gondolt.

- Már alig várom. De most gyere! Menjünk – fogja meg a kezem. – Ó, és van egy jó hírem.

- Na, mi az?

- Elég ha délelőtt hazaviszlek.

Néhány másodpercig tátott szájjal bámulok rá, aztán a nyakába ugrok.

- Komolyan?

- Igen – neveti el magát.

- Akkor várj. Egy pillanat és jövök, várj meg itt – csókolom meg boldogan.

Besietek az öltözőbe és begyömöszölöm a ruháimat egy kisebb táskába. Mégsem nézhetek ki úgy végig, mint egy sarki kurva. Mikor kimegyek, Tom éppen Claraval és Eric-kel beszélget. Odalépek hozzájuk és Tom oldalához simulok.

- Á, itt van az én kis barátnőm is – mosolyog Carla. Rám kacsint, és suttogni kezd. – Én megmondtam!

- Társaságban nem illik sugdolózni - szólal meg Eric.

- Így van.

- De nagy az egyetértés – vonom föl a szemöldököm mosolyogva.

Tom nevetve magához húz és arcon csókol.

- Na, mi elmegyünk, srácok – fordul feléjük aztán.

- Jó szórakozást – kacsint Eric.

Megpuszilom Carlat, majd elindulunk. Tom leveszi hatalmas pulcsiját és a vállamra teríti, aztán átöleljük egymás derekát – végtelenül megnyugtató érzést nyújt, hogy nem kell titkolózni. A hivatalos barátnő dologról pedig még nem is beszéltünk.

- Ha tudnád, milyen jó érzés veled az oldalamon lenni – súgja a fülembe az Escalade mellett.

- Tudom, mert nekem is az – mosolygok rá boldogan.

Lehajol, és végre megcsókol. Úgy igazán. Tomosan, édesen, finoman.

- Mmm – sóhajt fel utána.

- Ez már hiányzott – súgom ajkaira.

- Nekem is. De most már szálljunk be, még megfázol itt nekem.

Kinyitja nekem az anyósülés ajtaját, és miután beszálltam becsukja. Aztán az autót megkerülve ő is beszáll. Beindítja az autót, és elindulunk a boldog éjszakát ígérő lakás felé.

***

Miután Tom bezárja az autót, kézen fogva sétálunk be a házba.

- Üres volt nélküled ez a lakás – húz magához.

- Te itt voltál? – nézek rá meglepve.

- Néha igen. Ki kellett szellőztetnem a fejem… Jut eszembe, Bill meg akar ismerni.

Ha most ittam volna valamit, biztos kiköptem volna.

- T-tessék? A testvéred? – hüledezek, mire értetlenül néz rám, de bólint. – De hát…

- Engem nő még nem küldött padlóra, felkeltetted az érdeklődését – mosolyodik el.

- De én… mit fog rólam gondolni? – esek kétségbe.

- Svenja… – súgja gyengéden, és magához ölel. – Táncolsz. Ennyi. Azt fogja gondolni, hogy a világ leggyönyörűbb nője az enyém.

- Olyan jó, hogy eljöttél – bújok a nyakába. – Günther majdnem eladott annak a férfinak.

- Ne félj, mostantól senkinek nem fog odaadni.

Csókot nyomok puha ajkaira, ő pedig a kanapéhoz húz maga után, és leülünk rá. Ezúttal szorosan mellém ül, és átöleli a vállamat, nem úgy, mint legutóbb.

- Szóval, szeretnéd tudni, miről beszélt Günther? – szólalok meg a vállára hajtva a fejem.

- Mindenképpen.

- Nos… a Black Kiss rendszerében kétféle szabályzat van a lányok részére. Külön egy a pincérnőknek és a táncosoknak, és külön egy a testüket árulóknak. A legnagyobb különbség pedig a kapcsolatokban mutatkozik meg, ugyanis csak a prostituáltaknak nem lehet kapcsolata… nekünk igen.

Érzem, ahogy Tom fellelkesül, ujjaival felemeli az állam, és mosolyogva szólal meg.

- Ez azt jelenti, hogy igazán a barátnőm lehetsz?

- Igen, azt – mosolygok rá boldogan.

Tenyerét az arcomra simítva húz magához egy isteni finom csókra.

- Mit kell tennünk érte?

- Egyszerűen csak beszélnünk kell Güntherrel. Ő ezt „hivatalosan” is elismeri, attól kezdve pedig még a különleges vendégek sem vehetnek meg, és nagyobb figyelmet kap a testi épségem.

- Ezek szerint nem bánthat többé, ugye?

- Igen. Külön szabályok vannak az ilyen kapcsolatokra. Carla is így van Eric-kel, ezért tudom ennyire – mosolyodom el.

- És mik azok a szabályok?

- Hát, ha mégis bánt valaki, vagy elad valakinek, akkor következmények nélkül megtorolhatod adott személyen, ha akarod, Günthernek kötelessége eltussolni, illetve ha róla van szó, a testőrei nem léphetnek közbe… gyilkosság persze kizárva – nézek rá szigorúan, mire elneveti magát.

- Ennyi?

- Ennyi.

Azt az aprócska dolgot elhallgatom, hogy ha vége szakad egy ilyen kapcsolatnak, Günther szereti elhallgattatni az érintett férfit… ha pedig híres, akkor a lányt. De ez úgysem lényeges.

- Holnap beszélünk Güntherrel – jelenti ki édes mosollyal.