37.rész - Vérzel

A konyhát el lepte a csend. Simone a fiúkra nézett kétségbe esve. Gondolom nem ilyen reakcióra számított tőlük. Rá néztem Billre aki csak bambult maga elé majd egyszer csak fel keltek a helyükről egyszerre és kiviharoztak a konyhából. Simone felpattant és utánuk eredt de Gordon nem engedte.
-Hagyd egy kicsit feldolgozni őket. Gondolhattuk h nem lesz egyszerű velük közölni. - nyugtatgatta Gordon Simonet aki kétségbe esve ült le Gordon mellé
-Beszéljek velük? - ajánlottam fel
-Nagyon kedves vagy de nem hiszem h bárkivel is szóba állnának. - Gordon
-Azért én megprobálom. - simitottam végig Simone hátán nyugtatás kép majd kimentem
Igazából nem tudtam h még is hol kéne keresnem a srácokat, telefonon meg egyiket sem tudtam elérni. A szobájukban nem voltak, az udvaron sem. El merengtem h merre lehetnek mikor eszembe jutott h Tom sokszor mesélt egy játszótérről ahol sokat jártak mikor rossz kedvük vagy épp egyedül akartak lenni. így hát felkaptam a kabátom magamra vettem majd kimentem a kutyákhoz. Scotty egyből szaladt hozzám, legugoltam hozzá és megsimogattam buksiját.
-Mutatsd meg nekem merre járnak a drága gazdijaid. - mosolyogtam rá mire vakkantott egyet
Rá adtam a porázt és húzott is magával. Nem igazán gondoltam h megérti e amit beszélek neki de ezek szerint megértett. Már eléggé ideges voltam a srácok miatt pláne h Simone milyen elgyötört arccal ült az asztalnál h a fiai az esküvőjük hallatán lelépnek.
Scotty rántott vissza a jelenbe mikor át estem egy fa rönkön és ez által tiszta sár voltam meg ha már jó kedvem legyen a kabátom is elszakadt. Közelebb jött hozzám Scotty és a kis bünbánó szemeivel rám nézett.
-Semmi baj. A gazdáid fontosabbak. - simogattam meg a fejét mire kaptam tőle egy arc nyalást
Feltápászkodtam a földről majd folytattuk az útunkat ami nem tartott sokáig mert Scotty megállt előttem és rám nézett. Ellengedtem a pórázt és futásnak eredt a hintán ülő gazdijuk felé. Oda szaladt Billhez és a lábához bökte fejét. Bill felnézett rá és nem hitt a szemének.
-Hát te mit keresel itt Scotty? - simogatta meg a fejét
-Elvezetett hozzátok. - szólaltam meg mire mindketten felkapták a fejüket
-Jézusom veled meg mi történt? - ugrott fel Bill ijedten
-Semmiség csak elkalandoztam és Scotty neki vezetett egy fa rönknek amibe megbotlottam. - én
-De hisz te vérzel. - fogta meg az arcom ahol egy nagy sebb tátongott
-Tényleg? Észre sem vettem. - nyúltam volna oda de Bill elkapta a kezem
-Azonnal haza kell mennünk anyu el lát majd. - indult meg velem
-Várj én rá érek inkább beszéljünk. - én
-Nem haza kell mennünk nagyon csúnya a sebed. - erösködött Bill
-Most az egyszer halgass rá. - állt mellénk Tom Scottyval
-Na jó. - adtam be derekam.
Belém karoltak mindketten mintha valami komolyabb bajom lenne de rájuk hagytam. De szóhoz már nem hagytak jutni mert amikor kinyítottam a szám rám piritottak h maradjak csendbe. így hát csendben telt el az út a házukig.
Mikor beértünk a házba Bill leülltetett a nappaliba majd kiszaladt az anyjáért.
-Anyu. - szaladt oda Bill
-Bill. - nézett rá Simone
-Sajnálom a dolgot és később megbeszéljük de most gyere és nézd meg Nykyt. - toporzékolt Bill
-Mért mi történt vele? - pillantott fiára rémülten
-Elesett és egy csúnya seb van a fején. - ragadta meg a kezét Bill majd a nappaliba ahol voltam
-Oh istenem. - guggolt le elém Simone
Majd megragadta a kezem és a fürdőbe mentünk Billt kizárva. Gyors lemostam magamról a sarat de Simone támogatása kellett mert elég szépen kezdtem szédülni még csak most jött ki rajtam az esés. Körbe tekert rajtam egy törölközőt Simone majd Billt megkérte hozon nekem ruhát míg ő lefertötleníti a sebbet.
-Jobban vagy már? - nézett fel rám mosolyogva
-Kicsit még szédülők. - én
-Gyere és pihenj le egy kicsit. - Simone
-De még nem beszéltem a srácokkal. - makacskodtam
-Akkor felküldöm őket majd hozzád de most gyere. - húzott fel
Majd felkísért a szobámnak kijelölt vendég szobába majd befeküdtem az ágyba Simone pedig lement a srácokért akik úgy két perc múlva már ott is voltak nálam.
Csak mire felértek bealudtam. Tom már be se jött inkább vissza ment a nappaliba. Bill pedig csak annyira jött be h adott egy puszit az arcomra és ő is követte Tom példáját.
Hajnali 3 volt mikor felébredtem. Bill édesen aludt mellettem. Ki keltem mellőle és kimentem a konyhába h igyak valamit.
Öntöttem az egyik pohárba vizet és leülltem az asztalhoz. Eléggé zavaró volt a fejemen lévő tapasz és eléggé hasogatott is a fejem ahol beütöttem de még mindig nem tudom h hogy a fenében sikerült így elesnem. De abban az egyben reménykedtem h miközben én kidöltem adig az ikrek megbeszélték a szüleik házaság kötését.
-Hát te? - lépett be a konyhába Gordon
-Csak lejöttem inni. - én
-Jobban vagy? - simított végig hátamon
-Igen csak kicsit hasogat a fejem de ettől eltekintve jól vagyok. - mosolyogtam rá
-Adok gyógyszert hát ha elmúlik. - lépett oda az egyik szekrényhez majd kivett egy dobozt onnan meg egy gyógyszert és a kezembe adta
-Köszönöm. - vettem is be
-Szívesen. - mosolygott rám
-És te h h fent vagy? - én
-4re megyek dolgozni. - kezdett el kávét főzni
-Ilyen korán? - én
-Hát igen. - nézett rám
-Nem rossz ilyen korán elmenni? - én
-Néha szívesen maradnék itthon a családommal de valamiből meg kell élnünk. - Gordon
-Persze ezt megértem. - én
Nem igazán voltam álmos így lent maradtam Gordonnal a konyhában, még reggelit is csináltam neki amit egy puszival köszönt meg. Még mindig meglepett kedvessége de természetesen nagyon örültem neki hisz ritka az ennyire kedves kis család mint amilyen az ikreknek van. Miután Gordon elment összepakoltam a konyhában és visszamnetem a szobámba és bebújtam Bill mellé.
-Hol voltál? - kérdezte álmosan miközben magához húzott
-Csak inni voltam. - hajtottam fejem mellkasára
Választ már nem kaptam tőle mert vissza aludt. Egy ideig még én is fent voltam aztán nekem is sikerült vissza aludnom.
Pár órávval később Bill mocorgására ébredtem fel. Legurultam róla és fejemre húztam a takarót. Aztán nem sokra rá éreztem h egy nagy súly rám nehezedik. Le emeltem fejemről a takarót de mielőtt le szóltam volna Billt rá jöttem h Scotty az aki rám telepedet.
Miközben én Scottyt innvitáltam le az ágyról és többek közt magamról adig Bill lent ült a konyhába anyjával.
-Nyky? - kérdezte Simone
-Még aludt mikor lejöttem. - Bill
-Jó reggelt. - jelentem meg
-Épp most lettél megemlegetve. - mosolygott rám Bill
-Akkor biztos a kutyád megérezte. - én
-Scotty? - Bill
-Mondtam h ne engedd be. - Simone
-Nem tudtam h ennyire megkedvelte. - Bill
-Máskor lehetőleg ne enged be mert majdnem leszídtam azt hittem te vagy. - vigyorogtam rá
-Nem fogom nyugi. - puszilt meg
Simone megcsinálta a reggelinket majd közösen megreggeliztünk. Tom még nagyban durmolt.
Később Simone elment mert dolga akadt. Bill pedig kitalálta h pihenás kép üljünk le és nézzünk meg egy filmet de engem jobban érdekelt az h beszéltek e a szüleikkel.
-Mielőtt elkezdenénk nézni a filmet tegnap beszéltettek anyudékkal a házaságukkal kapcsolatban? - én
-Persze bocsánatott kértünk h így viselkedtünk de kicsit sokkolt minket a dolog azért boldogok vagyunk h ennyire felhötlen a kapcsolatuk. Meg kicsit híbásnak érzem magam miattad. - Bill
-Miattam? - néztem rá
-Ha Tommal nem lépünk le nem esett volna semmi bajod. - Bill
-Ez nem a te híbád én voltam a figyelmetlen. - én
-De én akkor is ajnálom. - Bill
-Na jó nem vitatkozom és am is el múlik. - mondtam majd megcsókoltam
Még jó h Bill szobájában kezdtünk el filmet nézni amiből aztán nem az lett hanem teljesen más.
Sikerült megint elég hevesre sikerülnie együtt létünknek mivel Bill megint csak elbúcsúzhatott egy pólójától. Miután ki tomboltuk magunkat elmentünk és lezuhanyoztunk majd most már tényleg meg néztünk egy filmet...