38.rész - Egy hisztis lány

Nagy nyugalomban néztük a filmet mikor Tom szabályosan ránk törte az ajtót. Annyira ránk hozta a frászt h síkitottam egyet mire Bill leesett az ágyról. Tom majd megszakadt a röhögéstől szinte majd be húgyozott úgy röhögött. Bill feltápászkodott a földről és Tomhoz vágott egy párnát amitől kiterült a földőn. Ezek után nem is lehetett másra számítani mint hogy egymást kezdjék el verni párnával.
Sikerült kimenekítenem magam a nagy harcból és inkább a konyhába mentem ahol Simone épp ebédet csinált.
-Mit csinálnak a fiúk? - nézett rám
-Épp ölik egymást. - vigyorogtam rá
-Gondolhattam volna. - mosolygott rám
Épp bele kezdtem volna mikor megszólalt a telefonom.
-Bocsánat. - álltam fel
-Menj csak. - Simone
Kimentem az udvarra és felvettem.
-Szia Lilli. - én
-Szia. Zavarlak? - Lilli
-Nem dehogy mond csak. - én
-Csak unatkoztam és gondoltam felhívlak. Mi jót csinálsz? - Lilli
-Épp az ikrek anyukájával beszélgettem. - én
-Ott vagy náluk? - Lilli
-Igen. - én
-És milyen? - Lilli
-Edig minden rendbe mondjuk sikerült lesérülnöm de mindegy. - mondtam nevetve
-Mit csináltál? - Lilli
-Volt egy kis gond az ikrekkel és utánuk mentem h megkeresem őket de sikerült megint elég jólb elkalandoznom és át estem egy farönkön ami miatt egy sebb lett a fejemen de nincs komoly bajom. - én
-Nem tudsz vigyázni magadra még a végén vissza esel a baleseted utáni állapotba. - Lilli
-Egy kis sebb miatt nem fog újra kijönni. - én
-Voltál azért orvosnál? - Lilli
-Nem. Simone leápolt. És nincs semmi bajom. - én
-Nem is szédülsz meg semmi? - Lilli
-Nem. - én
-De ha bármi elő jönne tudod h azonnal menned kell. - Lilli
-Tudom emlékszem rá mit mondtak. - én
-Helyes. És az ikrek? - Lilli
-Mármint most mind kettőről kérdezel vagy csak Tomról szeretnél megtudni valamit? - én
-Inkább felejtsd el. - Lilli
-Na nem. Mi ez az át váltok másik témára? Mi a baj? Tom kereset nettán? - én
-Nem. - Lilli
-Várj akkor az zavar h nem keres? - én
-Felejtsük el nem volt jó ötlet ő rá várni. - Lilli
-Feladod? - én
-Fel. Edig bírtam várni rá. Én megprobáltam és vége. - Lilli
-Akarod h beszéljek vele. - én
-Ne inkább ne. Jobb lesz ez így. - Lilli
-De csak akkor hagylak békén ha nem fogsz bánkódni emiatt lesz majd más. - én
-Nem fogok. - Lilli
-Helyes. - én
Míg én kint igyekeztem barátnőm kedvét jobbá tenni adig Bill engem keresett.
-Anyu nem láttad Nyky-t? - nézett Bill anyura
-De kint van az udvaron telefonál. - Simone
-Oh gondolhattam volna. - ült le az asztalhoz Bill
-És ez baj? - tett Simone egy tányér sütitt elé
-Nem dehogy csak azt reméltem ezzen a hétvégén kicsit megfeledkezik a munkájáról. - Bill
-Nem kellene ennyire hozzád láncolnod. A munkálya megköveteli h állandóan toppon legyen és ha azt szeretnéd h a menedzseretek legyen el kell fogadnod azt a tényt h nem lesz olyan sok időtök egymásra mint amenyit szeretnél. - Simone
-Ezt már Nyky is elmondta nekem párszor és emiatt össze is vesztünk már. - Bill
-Láttod enged el kicsit magad. - Simone
-Olyan rég volt már h ennyire megszerettem volna egy lányt és félek ha nem figyelek oda elveszíthetem. - Bill
-Fiam nem kell félned. Nyky szeret téged és biztos nem változna meg. Őt inkább az zavarja ha ennyire megköveteled tőle h állandóan veled legyen. - Simone
-Azt hiszem igazad van. Ha képes volt elmondani nekem a múltjának dolgait feláldozva a kapcsolatunkat nekem is muszáj lesz elfogadnom h neki a nap 24 órájában a munkájára kell koncentrálni és ha nem nyafoggok mint egy hisztis lány akkor semmi gond nem lehet közöttünk. Köszönöm anyu. - ugrott fel Bill a székről majd megölelte anyját és ki szaladt a konyhából
-Kis bolond. - nevetett Simone
-Ki a bolond? - léptem be
-Nem érdekes. - mosolygott rám
-Megnézzem ki harcolták e magukat ezek. - én
-Menj csak. - Simone
Majd elindultam de mielőtt ki léptem volna Simone még utánam szólt.
-Nyky. - Simone
-Tessék?- néztem rá
-Köszönöm. - mosolygott rám csillogó szemekkel
-Nincs mit. - mosolyogtam rá
Majd most már tényleg Bill szobájába vettem az irányt. Tudtam h mire értette a köszönömöt pedig nem is volt alkalmam a srácokkal beszélni de azt hiszem a kis balesetem meg tette a hatását igaz h számomra nem volt a legjobb és most h Lilli is tud róla nem fog leszállni rólam mert fél h ki újul az a dolog ami az autóbalesetemnél. Biztam benne h nem fog mert az meg fogja követelni h befeküdjek a korházba és nem igazán akarok ezért bízom a legjobbakban bár már a hajnali fej fájásom is a kezdeti utalás a dologra ha többet fog fájni kénytelen leszek orvoshoz fordulni. Emellett Lilli is nagyon aggasztott. Most h Tom nem igazán beszélt vele mostanában Lilli nem vár rá tovább de nem fog más után keresgélni ahhoz tulságosan kedveli Tomot.
A nagy gondolkozásomat Tom zavarta meg mikor szembe jött velem. Rám nézett de a szemei furcsán csillogtak.
-Baj van? - néztem rá
-Beszélnünk kell. - ragadta meg a kezem és a szobájba húzott
-Mond. - ültem le az ágyára
-Írtam egy fél órája Lillinek h szeretnék vele találkozni és azt írta az előbb vissza h már nem vár rám. - Tom
-Igazat adok barátnőmnek. Igaz padlón van és agaszt h mi van vele de egy részt meg is értem ő sosem várt ennyi időtt egy srácra mint rád. Sőt ő olyan mint én egyikünk se volt még igazán szerelmes sőt kapcsolatok híve sem vagyunk. De ahogy én rá találtam Billre ő is rá talált arra az illetőre akit hihetetlenül rövid idő alatt letudta venni a lábáról. Ha ismernéd őt biztos h nem ismernél rá nem hiába kezdett bele a model szakmába. Sosem akarta követni álmát mikor én buktam egy nagy fejest az enyémbe de ahogy én is ő is megkomolyodott és keresi az igazit. - én
-Egy szóval csúnyán elbasztam. - hajtotta le a fejét
-Szerintem még nem vesztettél vele semmit sem. - én
-Ezt hogy érted? - nézett rám egyből
-Ha ő fel is adta a várást rád attól te még ne add fel. Ha meg akarod szerezni és komolyan is gondolod a vele való kapcsolatott akkor teperned kell érte de azt nagyon. - én
-Áh itt vagy téged kereslek. - jött be Bill
-Tommal beszélgettem. - mosolyogtam rá
-El lophatom barátnőmet? - nézett merengő testvérére Bill
Tom csak egy halvány bolintást tett meg miközben Bill már megragadta kezemet és húzott magával sebbesen. Le mentünk a földszinte ahol rám adott egy kabátott mivel ugye az enyém csúnyán tönkre ment. De annyit sem engedett h rá kérdezzek h mi ez az egész csak öltöztetett és magára is kapott kabátott és cípőt. Miután felöltöztünk mind ketten felkapott a szekrény mellől egy kosarat és elkiáltotta magát.
-Elmentünk majd jövünk. - Bill
Ahogy kiléptünk az utcára és elindultunk nem bírtam tovább tartani magamban a kíváncsiságomat.
-Elmondod h hova megyünk? - én
-Meglepetés. - vigyorgott rám
Nem faggattam tovább mert úgy sem hajlandó elmondani így hát kénytelen voltam kivárni soromat amíg oda érünk az ő meglepetéséhez...