Norah vidáman szaladgált le hamburgi lakásából. Szép idő volt, sütött a nap, enyhe fuvallat járta csak be a várost az Elba miatt. Nem öltözött ki, egy barátnős délutánhoz illő farmert, converse cipőt és cső toppot vett fel. Napszemüveg, tű egyenesre vasalt haj és egy nagyobb fekete táska. Kilökte a bejárati ajtót és egyáltalán nem tetszett neki a látvány. Jól ismerte a hatalmas fehér Audit, ami jelenleg kitakarta a napot a látóköréből. Amit pedig még jobban ismert, az a sötét paca a kocsi volánja mögött. Bill lehúzta az ablakot az anyósülés oldalán és kikiabált a lánynak.

- Szállj be – intett a fejével a mellette lévő ülésre

- Felejtsd el. Larához megyek – rázta meg a fejét

- Lara nálunk van, elviszlek. Ő is tud róla, gyere már.

- Hogy hol van? – csodálkozva tolta fel a fejére a napszemüvegét

- Nálunk. Norah kérlek, szállj be, fel fognak ismerni – fájdalmas arcot vágott

Norah gyomra összeszűkült, majd felsóhajtott és beszállt az autóba.

- Köszönöm. Nem szeretnék összefutni senkivel sem – parkolt ki

- Akkor mondjuk nem kellett volna értem jönnöd – morogta az orra alatt

Bill elengedte a füle mellett a megjegyzést és mosolyogva figyelte az utat. Élvezte a szerepjátékokat. Ütemesen dobolt a kormányon, majd spontán tapsolt egyet, miközben boldogan vigyorgott. Norah értetlenül nézett rá. Bill mit sem törődve a lány kérdő tekintetével, feljebb vette a rádiót, ahol Kings of Leon szám ment.

- Hatalmas vétek lenne, ha ez olyan halkan szólna – magyarázta utólag

- Use somebody?

- Aha – bólogatott hevesen

- Nos, ebbe beletrafáltál – dőlt kényelmesen hátra az ülésébe

- Ha azt mondod, hogy szereted, akkor soha többé nem kérdőjelezem meg a zeneízlésedet – vigyorodott el ismét Bill

- Miért? Eddig megkérdőjelezted?

- Nem – rántotta meg a vállát – de ezután már tuti nem fogom.

Norah mozdulatlanul figyelte Bill arcát, majd reménytelenül felsóhajtott. Egyszer értené meg, hogy hogyan is működik Bill agya.

- Te Bill, merre mész? – forgolódott az ülésben

- Erre-arra – körözött egyet a fejével

- Erre-arra? Vigyél hozzátok!!

- Nincs kedvem.

- Bill ne szórakozzál. Vigyél el hozzátok – tagolta lassan és érthetően

Bill nem foglalkozott az akaratos hangsúllyal, leparkolt egy régebbi tanuszoda melletti ugrató pályán. Leállította a motort és zsebre rakta a kulcsot.

- Megőrültél? Hol a francban vagyunk? Nem szólok még egyszer, vigyél haza vagy hozzátok!

- Norah…

- Ne szórakozz – fenyegetően fordult Bill felé

- Hagyd ezt abba

- Mit? Nem csináltam semmit, te meg csak úgy fogod magad és elhozol a külvárosba – felháborodottan csapott a műszerfalra

- Például ezt. És most már lépjünk a színjátszón

- Bill, te teljesen megőrültél? Miről beszélsz?

- 4 hónapja szórakozunk egymás idegeivel. És te még most is adod nekem itt a bunkó, mindenkit leszarok keménylányt – Bill higgadtan beszélt

- Csak te szórakozol az én idegeimmel, de előre szólok, hogy te fogod megbánni – sziszegte az arcába

- Boldogan vállalom. Én legalább nem játszom meg magam

- Ki játssza meg magát? Ne célozgass, miattad főleg nem játszanám meg magam – lökte meg Bill mellkasát

- Óó igazán? – közelebb hajolt Norah üléséhez – Pedig rengeteg energiát fektethetsz abba, hogy ne essél nekem – erőteljesen suttogta a lány arcába

- Ebben egyetértünk. Sok önuralomra van szükségem, hogy ne verjelek meg. Most is egy hajszálon múlik, hogy felpofozzalak – Norah egyre idegesebb lett és ő is közelebb hajolt Bill arcához

- Gyerünk, tedd meg. De biztos vagyok magamban és a megérzéseimben. Te odavagy értem és én, veled ellentétben, nem tagadom, hogy fordítva is igaz – pillanatok műve volt az egész. Bill erős keze a lány tarkójához kúszott és ajkai Norahéhoz csapódtak. Először csak kisebb puszikat halmozott el rajtuk, majd utat tört nyelvével és boldogan nyugtázta, hogy nem lökte el őt Norah.

- Tooom

- Mmhh…

- Tom nemáár. Ne aludj – bújtam hozzá immáron fent, az ágyában

- De az előbb még te mondtad, hogy feküdjek le – nyöszörögte fáradt hangon

- Csak jófejségből, hogy a barátaid lássák milyen jóarc vagyok – nyújtózkodtam

- Hatalmas arc vagy – csavarta meg a szemeit

- Nem ám, aludjál, ha akarsz – feküdtem rá a mellkasára

- Kedves vagy, hogy megengeded – mélyen beszívta a levegőt, szemeit újra lecsukta és készült volna elaludni

Egyenletesen szuszogott. Figyeltem, ahogy ki és be szívja a levegőt. A mellkasa megemelkedik. Egy sárga póló volt rajta, fekete szöveggel, farmer és a fején kivételesen nem volt semmi sem. Úristen, rá fogok mászni. Megráztam a fejem. Nem, hülye vagy. Hagyd őt aludni. Csak egy apró puszi. Nem. Remekül elszórakoztam magam, de végül nem tudtam meggyőzni a kedvesebb és kevésbé önzőbb énemet, úgyhogy egy apró puszit nyomtam a mellkasára, majd a hasára, köldöke alatt. Tudtam. Tudtam, hogy néz és eddig is csak bóbiskolt, nem pedig mély álomban szundított. Hosszabb puszit nyomtam az alhasára, majd ránéztem. Vigyorgott. Önelégült fejjel vigyorgott.

- A barátaim előtt tuti jófejnek tűnnél most – húzott magára

- A barátaiddal most tuti nem foglalkoznék – pusziltam meg a nyakát

- A barátaim tuti irigykednének most – sóhajtott fel. Kezei az oldalamat simogatták.

- A barátaidnak tuti tetszene ez – suttogtam az arcához közel, miközben a hasán táncoltak az ujjaim és a nyakát puszilgattam

- A barátaim tuti nem tűrnék, hogy nem ők irányítanak – átfordított a hátamra és nekem esett

- Bírom a barátaidat – néztem fel rá, miközben átkulcsoltam a nyakát. Elmosolyodott és hosszasan megcsókolt.