Bill és Norah lázasan csókolóztak mindaddig, amíg Norah el nem húzódott és ki nem pattant a kocsiból. Bill egy pillanatig az érzéki csalódás alatt állt, majd a lány után ment.

- Norah most meg… – sétált oda a lányhoz, de mielőtt befejezhette volna a mondatot, kapott egy hatalmas pofont

- Kinek hiszed magad Bill Kaulitz?? – kiabált hangosan – Biztos a kurvajó rendszeredben te diktálod a szabályokat és mindenki neked csicskul, de én nem vagyok se az alkalmazottad, se a hisztis rajongód. Nem jöhetsz csak úgy el értem, nem hozhatsz el az isten háta mögé és jól jegyezd meg, nem oszthatod nekem az észt és utána pedig rohadtul, de rohadtul nem csókolhatsz meg – meglökte Bill mellkasát és arrébb sétált. Taxit se tudott hívni, a telefonja a kocsiban, ami előtt Bill áll. Reménytelen helyzet, de nem maradhat itt Billel.

- Na jó elég ebből! – elkapta a lány karját és maga felé fordította – Azt hiszed, hogy a kis monológoddal bármire is mentél? Hm? Miközben mindketten jól tudjuk, hogy csak játszod magad. Hogy te is akartad, hogy megcsókoljalak. Nem Norah, nem hiszlek én téged se a rajongómnak, se a csicskámnak – gúnyosan felhúzta a szemöldökét – téged A lánynak nézlek. Mert a fotózás óta tudom, hogy nem vagy semleges nekem és én se neked. Hogy magasfokon megy közöttünk a kémia és te pedig egy rohadt jó színésznő vagy, de én viszont elég jó emberismerő. Nekem nem kell a rizsa arról, hogy mekkora szemétnek tartasz. Mert te megőrülsz ezért a szemétért – Bill merészen elkapta a lány derekát és magához húzta. Mélyen a szemeibe nézett és tudta, hogy igaza van. Norah oda volt érte.

De nem mozdult. Csak nézte Bill szemeit és nem szólt egy szót se. Egy pillanatra nézett csak oldalra. Majd újra Billre. Arca komor volt és rezzenéstelen. Pillanatok alatt szakadt ki a fiú öleléséből, kikapta a táskáját, majd előrébb futott és egy belváros felé tartó taxit leintett. Az készségesen leállt, megvárta, amíg a lány beszáll és tovább hajtott.

Bill már másodjára élte át az érzéki csalódást. Eltervezte, hogy megvárja, amíg Norah érzései lecsillapodnak a karjaiban, majd nyugodtan megbeszéli vele a dolgokat. Nyílt lapokkal fog játszani, mert a lány már úgyis tudja, hogy mi a helyzet. 2 véglet van, vagy nyert, vagy vesztett. De Bill még mindig makacsul bízott az érzéseiben. Idegből rúgott bele a kocsikerékbe, majd bevágta az ajtót, amit Norah nyitva hagyott, beszállt a túlsó oldalán és padlógázzal parkolt ki.

- Billéknek már itt kéne lenniük – hosszas és kimerítő csókolózás és simogatás után, összebújva feküdtünk Tom ágyán

- Itt kéne – helyeslően bólintott

- Tök pofátlanság, hogy mi itt vagyunk Gustavék meg lent.

- Olyan ez nekik, mint a 2. otthonuk. Feltalálják magukat – piszkálta a hajam

- De menjünk le, Bill sincs itthon – ültem fel

- Na neeeeeeeeeem – átölelte a derekamat, fejét a hasamhoz hajtotta és úgy szorított magához

- Tom – nevettem fel – ne legyél telhetetlen

- Ne legyél szemét és feküdj vissza – vágta rá morcosan

- Imádlak – megpusziltam a száját és visszadőltem

- Meg tudlak érteni – mosolygott beképzelten

- Akkor remélem azt is megérted, hogy pofátlanság itt feküdni, amíg a barátaid lent vannak – gyorsan felálltam mellőle és az ajtóhoz siettem

- Pfú… ezért még nagyon fogsz kapni – kimászott az ágyból is jött utánam

- Gyere már Tom, úgyis felszedtél pár kilót mostanában

- Lara!!!

Mikor Tommal leértünk a földszintre, Bill akkor toppant be.

- Na és Norah? – lábujjhegyre álltam, hátha meglátom Bill mögött vagy ilyesmi

- Nincs itt – azzal becsapta az ajtót és felviharzott az emeletre

Mindannyian meghökkenve néztünk utána.

- Norah a fotós Norah? – Georg még mindig az emeleten tartotta a szemét

- Aham – bólintottam

- Aki tetszik Billnek? – folytatta Gustav a kérdezősködést

Felhúzott szemöldökkel néztem Tomra.

- Mindannyian ugyanarra a Norahra gondolunk – bólintott Tom

- Lehet meglátta őt egy fiúval – Georg tűnődve nézett ránk

- Vagy Norah elmondta neki, hogy nem az esete – találgatott tovább Tom

- Na jó, álljatok le fiúk. Nem a ti ügyetek – ölelte át hátulról Georgot Sarah

- Pontosan, ha Bill akarja, akkor elmondja. Én meg úgyis kihúzom Norahból – húztam ki magam büszkén

- Női elnyomásban élünk – csóválta meg a fejét Gustav

- Elnyomásban mi? – suttogta a fülembe Tom, majd finoman megharapta a fülem

- Bírjál magaddal – pusziltam meg az arcát

- Majd én megyek – nézett fel Gustav az emeletre, ahonnan furcsa hangok szűrődtek ki

Tom csak bólintott és közelebb húzott magához. Gus és Bill a magas és bizalmas barátság legfelső fokát is túllépték. Nem mintha Georggal nem lett volna ilyen közvetlen a kapcsolata, de Gustav mindig is jobban megértette magát Billel és fordítva is így volt. Georg pedig inkább Tomot kereste fel a problémái kiboncolgatásával.

- Bejöhetek? – nyitott be Bill szobájába

- Ha már bent vagy – rántotta meg a vállát. Az ablakban ült és mélyet szívott a cigijébe.

- Akarsz róla beszélni? – leült Bill ágyával szemben lévő fekete bőrkanapéra

- Elmentem érte – kezdett bele – beszállt a kocsimba, én pedig elvittem az uszoda mellé. Megcsókoltam a kocsiban. Tudom, éreztem, hogy ő is akarja. Nem is lökött el… egy darabig. Aztán kipattant a kocsiból és mikor utána mentem felpofozott. Azt mondta, hogy nem csinálhatok ilyet kedvem szerint és ehhez nincs jogom. Felkapta a táskáját és taxival elrohant –szomorúan felsóhajtott, hátát az ablaknak vetette és lassan kifújta a füstöt

Gustav csak csendben hallgatta és elmosolyodott.

- Most meg min vigyorogsz? Nekem ez rohadtul nem tűnik viccesnek.

- Tudod Bill, néha kérdőre vonom a hatalmas emberismeretedet.

- Most meg miről beszélsz? – értetlenül nézett a barátjára

- Bill, abban egyezik a véleményünk, hogy ennek a lánynak nem vagy semleges. És az a hiszti, amit levert az pont ezért volt – mutatott rá a dolgok valódi oldalára Gus

- Ezt most fejtsd ki – Billnek felcsillantak a szemei, elnyomta a csikket és érdeklődve fordult meg

- Szerintem nem tetszett neki, ahogy a fejébe láttál. Amit meséltél eddig, abból azt szűröm le, hogy a finom oltogatásokkal és piszkálódással nyomta el magában az érzéseket, amiket te váltottál ki belőle. És persze titokban arra vágyott, hogy te is kibontakozz, ha érzel iránta valamit. De nem hiszem, hogy úgy képzelte el, hogy letámadod egy kihalt területen és előtte még hosszasan kifejted, mennyire rossz döntés volt játszani a pókerarcával – csóválta meg fejét Gustav

- Honnan veszed, hogy szóvá tettem neki, mennyire levágós volt a színészkedése? – felháborodottan nézett rá

- Ismerlek – megcsóválta a fejét, majd felállt – Bill, kell neked ez a lány? – lépett mellé. Bill csak bólintott – Akkor legyél Kaulitz végre. Cserkészd be, csábítsd el, mutasd meg neki milyen egy igazi Bill Kaulitz – vállon veregette Billt, majd kisétált a szobából.

A fiú csak tűnődve nézett a zárt ajtóra. Becsukta az ablakot, majd elsétált az üveg dohányzó asztalhoz, lerakta a cigis dobozt, és ahogy felegyenesedett, összetalálkozott a tekintete a saját tükör képével.

- Igen, Kaulitz vagyok – lehengerlő oldal mosollyal az arcán túrt bele fekete tincseibe, majd elindult a fürdő szobája felé, de visszafordult, hogy megnézze magát még egyszer a tükörben – de még milyen férfi vagyok – csettintett egyet az ujjaival, majd rákacsintott a tükörképére és ugrálva ment a fürdőjébe