�letemben nem tapasztalt boldogs�g j�rja �t testem-lelkem. Tom… elhozta a f�nyt az �letembe. Mostant�l �rte kell �rtem. �rte fogok �lni. Vele.

- Gyere – l�p oda hozz�m Tom mosolyogva.

�jra megfogjuk egym�s kez�t, �s az ajt� fel� indulunk. M�g�tt�nk halkan ny�lik egy ajt�, gondolom G�nther megy �t a szomsz�dos, saj�t szob�j�ba.

- Svenja? – sz�lal meg egy gyeng�d, halk, bizonytalan hang. Megdermedek, �s Tom is megtorpan, egyszerre fordulunk meg. A l�bam f�ldbe gy�kerezik. – H�gom…

Egyszerre �nt el f�jdalom, harag �s megk�nnyebb�l�s. Lotte j�l van, de soha nem �rdekelte, mi van velem, �s soha nem fogom elfelejteni, mibe k�nyszer�tett. G�nther m�g az elej�n elmondta egyszer, hogy semmi k�z�m nem volt a n�v�rem sors�hoz, egyszer�en csak megk�rte, hogy vigyen el hozz�, mert szem�gyre akart venni. Ha nem megyek oda, ugyanaz lenne a n�v�remmel, csak nekem lehetne norm�lis �letem.

Fel� l�pn�k, de G�nther Lotte el� �ll, jelezve, hogy jobb, ha nem megyek oda. Tom ezt l�tva �t�leli a derekam, �s finoman visszatart, hogy ne keverjem bajba magam.

- Szia – suttogom.

- A bar�tod? Sz�p p�r vagytok. – Mosolya b�rgy�. A szervezete le�p�lt a bez�rts�g �s a drogok miatt. Tekintete megv�ltozik, szem�be k�nny gy�lik, pillant�sa �vegess�g v�lik. – L�togasd meg…

B�lintok.

- Jobb, ha most mentek – sz�lal meg G�nther, l�tva testv�rem lefel� g�rb�l� ajkait.

Tom tal�n d�bbentebb, mint �n, ez�rt �n h�zom magammal az ajt� fel�. Mikor m�r k�v�l vagyunk, �s az �lt�z� fel� tartunk a ruh�im�rt, megl�tom k�rd� tekintet�t.

- Ne besz�lj�nk r�la most, k�rlek. Majd… m�skor. Szeretn�m, ha a ma este csak a mi�nk lenne – n�zek f�l r�.

- Ahogy szeretn�d, gy�ny�r�m – sim�t v�gig az arcomon.

Finom cs�kot kapok ajkaimra, majd gyorsan beslisszolok az �lt�z�be. �sszepakolom a ruh�imat, �s m�r megyek is vissza Hozz�. Addigra b�rkab�tj�t m�r a kez�ben tartja, �s mikor oda�rek hozz�, a v�llamra ter�ti.

- Isteniek ezek a falatnyi ruh�k, de megfagyn�l benn�k.

Megcs�kolom, hosszan, h�l�san. A nyelvemen van egy sz�, hogy kimondjam, de nem tudom. F�lek. A sz�t�l, az �rz�st�l, a reakci�t�l.

- Menj�nk – ragadom meg a kez�t.

Kimegy�nk Az Escalade-hez, besz�llunk, �s m�r indulunk is.

***

�ppen bel�p�nk a m�r j�l ismert, szeretett lak�s ajtaj�n, amikor Tom telefonja cs�r�gni kezd. R�mosolygok, hogy nyugodtan vegye f�l, mik�zben mindketten levessz�k a cip�nket az el�szob�ban.

- Szia. … Itt, a m�sik lak�sban. … Igen, itt van velem. – �desen elneveti mag�t. – H�t persze, f�lk�sz�tettem r�d. … Mikor? … Ok�, megbesz�lem vele. … Szia!

- Bill volt? – k�rdezem mosolyogva, mik�zben kab�tj�t a fogasra akasztom.

- Igen – mosolyodik el � is. – Nem b�r mag�val, szeretn�, ha holnap elmenn�nk hozz�.

- Nekem nincs ellenvet�sem.

- Im�dlak – cs�kol meg. – �s � is im�dni fog.

- Rem�lem is – nevetem el magam. – Szeretn�m, ha j� v�lem�nnyel lenne r�lam.

- Ne agg�dj! �gy lesz.

- �s mikorra megy�nk?

- El akar t�ged k�pr�ztatni, �gyhogy azt mondta, d�l k�r�l menj�nk, eb�dre.

- Elk�pr�ztatni? � engem? M�r az�rt a csod�l�ja vagyok, hogy ilyen testv�re van – kacsintok r�.

Gy�ny�r� mosoly�val, majd isteni cs�kj�val aj�nd�koz meg.

- Holnap ugye nem kell n�lk�l�zn�m t�ged? – h�z mag�hoz, arc�t a hajamba temeti. – Bearanyozn�d a napom, ha v�gig velem lehetn�l.

- Nem kell – b�jok hozz� boldog mosollyal. – G�nther is mondta, m�r a ti�d vagyok. Te rendelkezel f�l�ttem, G�nthernek pedig nincs belesz�l�sa.

Kicsit h�tr�bb l�p, pillant�sa v�gigfut a testemen.

- Rabszolg�mm� tehetlek? – k�rdezi v�g�l f�lig �r� vigyorral.

Elnevetem magam.

- M�r az vagyok.

- Akkor j�. Na, gyere, ne csak itt �csorogjunk! – fogja meg a kezem.

A nappaliba megy�nk, �s le�l�nk a kanap�ra. Tom bekapcsolja a TV-t, �s f�lig elfekszik, �n pedig k�nyelmesen elhelyezkedem karjaiban, a mellkas�ra d�lve. Ujjaimmal �lel� karj�t cir�gatom, m�sik kezemmel megfogom az � kez�t.

J� ideig �l�nk �gy, cs�ndben. Nincs is sz�ks�g szavakra. M�g megn�zz�k a h�reket, el�g a tudat, hogy egym�ssal vagyunk, �s a m�sik k�zels�g�nek �rz�se.

- El akarlak k�nyeztetni – s�gja a f�lembe Tom.

- Mm… �n benne vagyok – mosolyodom el.

Egy�tt fel�llunk az �gyr�l.

- V�rj meg a f�rd�szob�ban – paskol a fenekemre.

Mikor bemegy a h�l�szob�ba, mosolyom kisz�lesedik. Egy�rtelm�, mit keres, ahogyan az is, hogy a k�nyeztet�sb�l v�g�l k�z�s �lm�nyek lesznek… ami nekem cseppet sincs ellenemre. De ut�na el ne felejtsem megk�rdezni, mit mondott G�nthernek. B�r ez m�g b�ven r��r.

Engedelmesen bemegyek a f�rd�szob�ba, �s hamarosan � is bel�p, valamit a polcra t�ve. Nem kell odan�znem, hogy tudjam, mi az. A hatalmas k�dba langyos v�z�radatot kezd z�d�tani.

- Ezeket pedig most sz�pen levessz�k, csak �tban vannak – l�p oda hozz�m sz�les vigyorral. Arca v�szesen k�zel ker�l az eny�mhez, mik�zben a melltart�r�sz elej�n kikapcsolja a csatot, �s megszabad�t a falatnyi anyagt�l. Szokny�mat a feh�rnem�vel egy�tt t�vol�tja el. T�zes tekintet�t�l felforr�sodik a testem is, mik�zben v�gigm�r. – M�ris jobb…

- Ne csak neked legyen j� – kapaszkodom bele p�l�ja alj�ba.

�jabb cs�b�t� mosoly, majd k�szs�gesen seg�ts�gemre siet vetk�ztet�s�ben. Mikor m�r teljesen meztelen�l �ll el�ttem, ajkamba harapva j�rtatom v�gig tekintetemet fantasztikus test�n. Annyira… t�k�letes.

Mag�hoz h�z �s megcs�kol, test�nk szorosan �sszetapad. Kezemmel izmos mellkas�t simogatom, de cs�kcsat�nk ez�ttal r�videbb. Beseg�t a t�gas f�rd�k�dba, � is besz�ll mell�m, �n pedig �jra a mellkas�nak d�lve heveredek el. Kezeivel f�lfel� haladva v�gigsim�tja a h�tamat, majd finoman massz�rozni kezdi a v�llaimat. J�les�en fels�hajtok, �s lehunyt szemekkel �lvezem a finom k�nyeztet�st.

- K�rdezhetek valamit?

- B�rmit.

- Mit mondt�l G�nthernek, mi volt a f�lre�rt�s?

- Azt, hogy az any�m kiverte a balh�t, miut�n r�nk nyitott, mik�zben te �ppen…

Szembefordulok vele �s t�gra ny�lt szemekkel b�mulok r�.

- Komolyan – er�s�ti meg.

P�r m�sodpercig m�g b�mulom, azt�n kit�r bel�lem a nevet�s.

- Te nem vagy norm�lis – puszilom meg.

- Igen? – vonja f�l a szem�ld�k�t.

- Igen – �l�k szemb�l az �l�be mosolyogva.

- Na majd megl�tjuk, meddig gondolod ezt �gy – cs�kol meg maga al� ford�tva.

***

M�sf�l �ra m�lva m�r egym�s karjaiban piheg�nk. �n a f�rd�szobai polcon �l�k, Tom pedig el�ttem �ll, fejem a v�ll�n nyugtatom. Forr� ajkai a nyakamat kezdik cs�kolgatni, mire elmosolyodom. F�lemelem a fejem, �s hosszan megcs�kolom.

- �lmaim n�je itt van a karjaimban – jelenti ki vigyorogva.

- Honnan tudod? Lehet, hogy hossz� t�von egy hisztig�p vagyok.

- Kiz�rt dolog. De hogy bizony�ts, �ssze�thetsz nekem valami finoms�got – sz�lesedik vigyora.

- Hogy ti f�rfiak �llad�an enni akartok! – nevetem el magam.

- Kell az er�, hogy cipelhessem a csajomat – nevet � is, �s az �l�be emel.

Bevisz a h�l�szob�ba, ahol – j� n�h�ny cs�k�rt cser�be – ism�t k�lcs�nkapok t�le egy nagy p�l�t. Ez al� csak egy bugyit veszek f�l, de � sem t�lozza el az �lt�zk�d�st, mind�ssze egy boxerals�t vesz. Tom k�nyelembe helyezi mag�t a kanap�n a TV el�tt.

- �s mit szeretne enni az �rfi? – k�rdezem f�l�hez hajolva.

- El�sz�r is t�ged – cs�kol meg vigyorogva. – Egy�bk�nt nem tudom. Mindegy, valami szendvicset, ahhoz van alapanyag.

- Rendben – puszilom meg az arc�t.

A konyha fel� veszem az ir�nyt. Sosem voltam egy nagy konyhat�nd�r, de az�rt sok dolgot tudok k�sz�teni, tekintve hogy h�rom �ve magamat tartom el. Csak az ultra bonyolult �telek okoznak neh�zs�get, de ha el�m tesznek egy szak�csk�nyvet, b�rmit megcsin�lok. Egy szendvics pedig v�gk�pp nem okoz fejt�r�st.

Amint elk�sz�l, megter�tek az �tkez�asztaln�l, egy t�ny�rra teszem, �s egy poh�r k�l�t is kap mell�. Azt�n kimegyek hozz� a nappaliba.

- K�sz a k�s�i vacsi, gyere – h�zom fel a kez�n�l fogva.

Kapok egy finom puszit az arcomra, azt�n mindketten le�l�nk.

- Neked sem �rtana enni, el fogsz fogyni.

- Vigy�zok a vonalaimra – ut�nzom a k�nyes kisl�nyok hanghordoz�s�t.

Tom a szem�t forgatva nevet, majd nekil�t az ev�snek.

- Azt hiszem, megtartalak – sz�lal meg az els� falat ut�n vigyorogva.

- Ennek �r�l�k – nevetem el magam.

Mosolyogva n�zem, ahogy j��z�en falatozik, �s hossz� �vek ut�n v�gre csak felh�tlen boldogs�got �rzek Tom mellett.