Tom elégedett sóhajjal dől hátra a széken.

- Nem romboltad le az illúzióimat – Mindketten elmosolyodunk, ő pedig hátrébb tolja a székét, kezét felém nyújtja. – Gyere ide!

Fölállok, megfogom a kezét, ő pedig az ölébe húz.

- Még mindig alig hiszem el ezt az egészet – ölelem át a nyakát.

- Pedig éppen itt az ideje – kezdi el puszilgatni a nyakam.

- Tom – sóhajtok, mikor már kezdem érezni a folyamatos kényeztetés hatását. – Ne izgass fel újra.

- Miért ne? – harap bele finoman a fülcimpámba.

- Mert még mosogatni is kell…

- A mosatlan megvár – kap fel a karjaiba.

***

Végül csak két órával később sikerül ágyba kerülnünk, egy gyors zuhanyt, mosakodást és mosogatást követően – persze csak miután Tom kiengedett a karjaiból… Továbbra is a Tom pólójával kiegészülő alvó”ruhámat” viselem, ő pedig szintén csak az alsónadrágját, hogy szabadon gyönyörködhessek benne. Mikor már mindketten alvásra készen fekszünk a takaró alatt, Tom lekapcsolja az éjjeliszekrényen álló kislámpát.

- Jó éjt – csókol meg finoman.

Ölelő karjai közé fészkelem magam, és percek múlva már alszom is.

***

Finom simogatásra és apró puszikra ébredek. Csukott szemekkel is elmosolyodom, miközben Tom végigpuszilja a vállamat.

- Ezt egy életen át el tudnám viselni – nyitom ki a szemeimet.

- Jó reggelt, szépségem – csókol meg mosolyogva.

- Már most tökéletes ez a reggel.

Fejemet elégedett sóhajjal hajtom a vállára, és ujjaimmal apró köröket rajzolgatok izmos mellkasára, míg ő a pólója alá csúsztatva kezét simogatja a hátamat.

- Ezzel egyetértek – puszilja meg a fejem búbját. – Felkészültél a mai napra?

- Rettenetesen izgulok, de felkészültem.

- Azt hiszem, ti nagyon jól meglesztek együtt – vigyorodik el. – Bill is totál be van zsongva.

- Remélem is. Mennyi az idő?

- Tizenegy.

- Mennyi?! – ülök föl azonnal.

Édesen felnevet, és visszahúz magához egy csókra.

- Nyugi, van még minimum egy órád szépítkezni – vigyorog rám.

Kinyújtom rá a nyelvemet, aztán már ugrok is ki mellőle az ágyból. Jó hogy nem rögtön délben keltünk fel. Első utam a fürdőszobába vezet, ahol gyorsan megmosakszom és rendbe kapom magam. Mikor visszamegyek a hálószobába, Tom még mindig az ágyban fekszik, csukott szemekkel.

- Ha most azt mondod, hogy visszaaludtál, kitekerem a nyakad.

- Mm, úgysem lennél rá képes – felel álmos hangon.

- Fogadunk? – mászok be mellé.

- Ez rossz ötlet volt, bébi – fekszik rám azonnal vigyorogva.

- Tooom – nevetem el magam. – Ne várakoztassuk meg Billt.

- De este számon kérem rajtad…

- Oké, de most már nyomás – puszilom meg.

Az ágyból kimászva a fürdőszobába megy, én pedig előveszem a tegnap összekészített ruháimat. Egy sima farmer, és egy szűkebb szabású felső, ezekhez pedig egy edzőcipő. Még csak a farmer és a melltartó van rajtam, amikor Tom visszaér a szobába, és hátulról átölel. Mosolyogva simogatom meg a kezét, és arcon csókolom.

- Neked lehetetlen ellenállni.

- Azért próbálj meg, hamarosan az öcsédnél kell lennünk – mosolygok rá.

Kapok egy finom csókot, aztán ő is öltözni kezd. Nem sokkal később mindketten elkészülünk, eltesszük a mobiljainkat, majd elindulunk. Tom bezárja a lakást, majd kézen fogva az autóhoz sétálunk. Beszállunk, aztán már megyünk is.

***

Egy szép, takaros környékre érkezünk meg, ahol egymástól egészséges távolságban állnak az aranyos családi házak, illetve néhány társasház. Az egyik nagyobb épületegyüttes melletti parkolóban állunk meg és kiszállunk.

- Ne izgulj, odáig lesz érted, és te is érte – mosolyog rám bíztatóan.

- A másodikban biztos vagyok – nevetem el magam.

Ad egy puszit a számra, majd megfogja a kezem, és elindulunk. Egy nagy, belső udvarú társasházba megyünk be, és az egyik földszinti lakást vesszük célba. Már kívülről is gyönyörű, így biztos vagyok benne, hogy egy nagyon szép lakásba fogok belépni. Tom bátorítóan megszorítja a kezem, és rám mosolyog, majd benyit.

- Öcsi! Megjöttünk! – kiáltja, miközben levesszük a cipőnket.

Tom testvére sietősen jelenik meg az előszoba ajtajában, nekem pedig egy pillanatra még a lélegzetem is elakad. Nem szokásom férfiakra használni ezt a jelzőt, de Bill… gyönyörű. Haja félhosszú, fekete, szeme ugyanolyan csodaszép barna, mint a bátyjáé, vonásai finomak. Ragyogó mosolyával olyan benyomást kelt, mintha egy angyal állna előttem.

- Svenja! – ölel magához. Meglep a gesztus, de örömmel viszonzom az ölelését. – Végre találkozunk. Tom már annyi mindent mesélt rólad! Persze csak jót, például…

- Öcsi.

- Én is örülök, hogy találkozunk, Bill – mosolyodom el. Eszméletlenül aranyos ez a lelkes viselkedés. – Én is sokat hallottam már rólad.

- Remélem semmi csúnyasággal nem hitegetett a bolond bátyám – vigyorog Tomra szemtelenül.

- Hogy milyen bátyád? – vonja föl a szemöldökét az említett.

Bill ártatlanul pislog rá, Tom viszont felé lendül, mire felkiáltva kezd el rohanni a nappali felé. Tom rögtön utána iramodik, én pedig nevetve követem őket. Tom elkapja Billt, a kanapéra teríti, és csikizni kezdi. Bill fulladozó nevetéssel próbálja eltávolítani Tomot a közeléből – nem sok sikerrel.

- Tom, nem kap levegőt – szólok rá nevetve.

Tom erre megáll a mozdulat közben. Összenéznek Billel, majd egyszerre fordulnak felém ördögi vigyorral.

- Na neee – kezdek hátrálni.

- De – válaszolják egyszerre.

Mire egyet pislogok, már a szőnyegen fekszem, és szinte sikítva nevetek, miközben az ikrek gonosz vigyorral csiklandoznak.

- Nee, kérlek, ha-hagyjatoook – küzdök kacagva.

- Én nem leszek jelen a megtorlásnál – jelenti ki Bill széles vigyorral.

Egy pillanat alatt pattan föl és menekül a konyhába, Tom viszont kitart, de nem sokáig – megadva magát hagyja abba, én pedig ezt kihasználva a hátára fordítom, és a csípőjére ülök. Felül és mosolyogva megcsókol.

- Mondtam, hogy imádni fog. Ő vagy első látásra kedvel, vagy első látásra ellenszenvesnek vél. És elhiheted, nem sok emberrel ilyen lelkes és oldott az első találkozásnál.

- El sem tudod képzelni, mennyire örülök ennek – ölelem át.

Egy pillanatra magához szorít, aztán egy finom csók után mindketten fölállunk, és Bill után megyünk a konyhába.

- Nocsak, te még élsz? – nevet Tomra.

- Bennem senki nem lenne képes kárt tenni – vigyorog önelégülten.

- Az lehet, de látod azt a repedést a plafonon? – nézek rá, mire Bill felkacag, Tom pedig kinyújtja rám a nyelvét.

- Na, elég egymás kóstolgatásából, kihűl a kaja – adja ki az utasítást Bill.

Leülünk a szépen megterített asztalhoz, Bill pedig középre teszi az ételt.

- Remélem, szereted a spagettit – néz rám.

- Imádok mindent, ami tészta.

- Látod, mondtam én, hogy tökéletes! – vigyorog Tom az öccsére.

- Azért ezzel tudnék vitatkozni…

- De mi nem hagyjuk – mosolyognak rám teljesen egyszerre.

- Oké, oké, értettem – nevetek megadóan fölemelve kezeimet.

Bill tökéletes házigazdaként mindenkinek szed, aztán nekilátunk az evésnek. Nem kell csalódnom, Bill remekül főz, a spagetti egyszerűen isteni.

- Még soha nem ettem ilyen finomat – dicsérem meg.

- De csak mert még nem kóstoltad az enyémet – veti közbe Tom, mire Billel mindketten szemforgatva nevetjük el magunkat.

- Köszönöm – villantja rám ragyogó mosolyát Bill.

Evés közben folyamatosan beszélgetünk, Bill óvatosan kérdezget a munkámról és az életemről. Kerüli a kényes részleteket, amiért rendkívül hálás is vagyok neki – azt viszont biztosra veszem, hogy mindent tud, hiszen Tomnak és neki nincsenek titkaik egymás előtt. Emiatt viszont nem neheztelek egyikükre sem, tisztelem, sőt, inkább csodálom kettejük szoros kapcsolatát. Soha nem helyezném magam Bill elé Tom életében, és amint láthatom, Bill egy csodálatos ember, aki diszkréten kezeli mindazt, amiről tud, és ezzel az én szívembe is egyhamar belopja magát.