2 fejezet – A viszontl�t�s �r�mei

Ezt nem hiszem el! Ilyen nincs! Annyi pasi �l Hamburgban, musz�j volt pont az unoka tes�nkkal �sszej�nnie? Komolyan vele �s a z�rlatos agysejt� haverjaival kell �lnem, akik miatt dobott minket? Istenem, mit v�tettem? Nem akarok r�n�zni, nem akarok vele besz�lni, de f�k�pp nem akarok vele �lni! Hugi megszor�tja a kezem. R�n�zek, �s l�tom, hogy a feje sz�ne kezd hasonl�tani a haj�hoz. Az � fej�ben is hasonl� gondolatok lehetnek. K�zben �rzem, hogy Georg �s R�ka minket n�z. Vajon � felismert minket? A gondolatmenetemet a bar�tn�m szak�tja meg:

- L�nyok! Bemutatom a bar�tomat, Georgot! B�r gondolom �gy is ismeritek.- ha tudn� mennyire…

- �r�l�k, hogy megismerhetlek titeket! R�ka m�r mes�lt r�latok. J�, hogy ti nem kezdetek el sik�tozni!- pr�b�lt viccelni Georg.

- Mert �rted mindenkinek oda kell lenni, mi? – csattant fel Ciny.

- �n nem ezt mondtam….

- Persze, hogy nem! Csak er�sen aj�nlod mi?

- H�, kisl�ny, �llj le! Mi bajod van?

- Az, hogy egy tusk�val vagyok egy kocsiban!

- Meg�rtelek! Rossz lehet magadat elviselni.

- Na idefigyelj te..

- El�g legyen!- sz�lt k�zbe R�ka, majd Cinyhez fordult.

- Mi�rt besz�lsz �gy vele? Mit tett ellened?

- Neki tudnia k�ne!

- Nill! Sz�lj r� a h�godra! �gyis csak r�d hallgat.

- �n megtenn�m, ha igazad lenne. De m�g csak fel se ismer minket!

- Honnan k�ne, hogy ismerjelek titeket?- lep�d�tt meg Georg.

Erre nem mondtam semmit. A szem�be n�ztem, �s v�rtam, h�tha leesik neki a kil�t�nk. Egy ideig n�zt�k egym�st, mire a szemei kit�gultak a felismer�st�l. Hol hugit, hol engem b�mult meg. Sz�val leesett neki a dolog. Gratul�lok, csak siker�l felismerni a saj�t unoka testv�reit. Esk�sz�m, hogy neki adn�m a Nobel-d�jat. Teljesen meg�rdemli. Viszont ez a cs�nd kezd egyre fesz�ltebb lenni. Mondjuk hugi jobb, ha nem sz�lal meg. Abb�l semmi j� nem lenne. �n se kedvelem jobban Georgot, de nem l�tom �rtelm�t annak, hogy a kocsiban neki essek. V�g�l is egy�tt fogunk �lni. Lesz id�nk b�ven a veszeked�sre. Na j�, ha senki nem sz�lal meg, akkor k�nytelen leszek �n.

-Szerintem induljunk. Lesz m�g b�ven alkalmunk besz�lgetni.

-Ez neked besz�lget�s volt?- k�rdezte R�ka.

-N�zd a j� oldal�t! M�g mindketten �pek.

-Evvel igaz�n megnyugtatt�l!

-Az volt a c�lom.

-Ne h�zz fel te is!

-Ok�. Meg se sz�laln�k, ha a melletted �l� szem�ly elind�tan� a kocsit, ahelyett, hogy �gy n�z r�nk, mint akik most j�ttek a Marsr�l.

Erre m�r Georg is felkapta a fej�t, de nem sz�lt semmit. Bek�t�tte mag�t, �s v�gre valah�ra elindultunk. Senki nem sz�lalt meg. Kedvenc rokonunk kiv�tel�vel mindenki a gondolataiba mer�lve n�zett ki az ablakon. R�ka teljesen �ssze van zavarodva. Meg�rtem, hisz hirtelen cs�ppent bele egy csal�di dr�m�ba. B�r ezt � m�g nem tudja. Az ikrem is el�gg� zaklatott. �rzem, ahogy egyre jobban megy fel benne a pumpa. Nyugtat�sul �n is megszor�tom a kez�t, mire � h�l�san r�m mosolyog, majd �jra az elsuhan� h�zakat n�zi. Kicsit f�ltem �t. Mindig is � volt az indulatosabb, viszont az �rz�kenyebb is. � jobban a sz�v�re veszi a dolgokat. Nagy a sz�ja, de bel�l rosszul �rzi mag�t. Tuti, hogy amint oda�r�nk mindenki egym�snak esik. Rem�lem hamar megt�rgyalunk mindent, mert �szint�n sz�lva nincs sok kedvem az eg�szhez. K�tlem, hogy Georg tud olyat mondani, amire azt mondan�m rendben, felejts�k el, megbocs�tok. Nem is az zavar jobban, hogy hidegen hagyta a l�tez�s�nk, hanem az, ahogy viselkedett vel�nk, amikor valamilyen csoda folyt�n tal�lkoztunk. A kocsi hirtelen lef�kezett, �s egy gy�ny�r� kertes h�z el�tt �llt meg. Nos, innent�l kezdve ha akarom, hanem ez lesz az otthonom. H�t, nem a h�zzal lesz bajom, abban biztos vagyok. R�ad�sul lesz m�g pluszba h�rom majom lak�t�rsunk. M�rt kell mindennek ilyen bonyolultnak lennie?