3.fejezet- Besz�lget�sek

Miut�n a kocsi meg�llt sz� n�lk�l sz�lltunk ki a kocsib�l, �s pakoltuk ki a csomagjainkat. Georg kinyitotta a kertkaput, amin bel�pve kuty�k hada fogadott minket. Egy ideig elsz�rakoztunk vel�k Cinyvel. R�ka zavarta meg a j�t�kunkat. Kikiab�lt, hogy j� lenne, ha m�r bej�nn�nk, mert m�r egy �r�ja kint vagyunk, �s m�r k�sz a kaja is. J�l elment az id� a j�t�kkal. Gyorsan bement�nk, �s le�lt�nk egym�s mell� az eb�dl� asztalhoz. Furcsa volt, mert csak n�gyen voltunk. A t�bbi sr�cot nem l�ttam, biztos valami dolguk van. Am�g ett�nk, senki nem sz�lt semmit. R�k�n l�tszott, hogy nem �rti az eg�szet, ami el�gg� zavarta. Georg teljesen a gondolataiba fordult, ink�bb csak turk�lta az �telt. Hugi meg mag�t hergelte. Min�l t�bbet gondolkozott, ann�l jobban lett idegesebb. Meg is szor�tottam a combj�n l�v� kez�t, hogy nyugodjon meg. �n nem voltam se ideges, se zavart. �gyis tudtam, hogy vacsora ut�n nem fogjuk meg�szni a besz�lget�st. Addig meg felesleges lett volna ilyenekkel f�rasztani magam. Negyed�r�val k�s�bb befejezt�k az ev�st, �s R�k�val elpakoltuk az ed�nyeket a konyh�ba. Mikor vissza�rt�nk Georg �s Ciny m�r a nappaliban �ltek, a lehet� legt�volabb egym�st�l.

-Besz�ln�nk kell!- n�zett r�m a mi kedvenc unokates�nk.

-Rendben, de szerintem R�k�nak is itt k�ne lennie. V�g�l is most m�r r� is tartozik valamilyen szinten a dolog, arr�l nem is besz�lve, hogy teljesen �ssze van zavarodva.

-Igazad van. R�ka, �lj le te is!

-Rendben, de akkor szeretn�m �n kezdeni. Ut�na fel�lem folytathatj�tok, de tudni akarom az alapdolgokat! – rendezett le minket R�ka.

Mi csak b�lintottunk, jelezve, hogy kezdheti.

-El�sz�r is, honnan ismeritek egym�st?

-Ciny �s Nill az unokates�im.- vallotta be Georg.

-Mi? Ez komoly? Soha nem mondtad, hogy vannak unokates�id. De h�t soha nem is hallottam, hogy besz�lt�l volna vel�k.

-Mert nem is besz�lt�nk, kb. �gy 6 �ve.- mondtam teljesen nyugodtan.

-Az hogy lehet?- s�padt el a bar�tn�nk.

-Err�l sz�l igaz�b�l az eg�sz vita. �vekkel ezel�tt finoman fogalmazva Georgot az se �rdekelte, hogy �l�nk-e m�g.- csattant fel hugi.

-Az�rt ez nem teljesen �gy volt!- sz�lt k�zbe Georg.

-Igen? Amikor elment�l az utc�n mellett�nk, m�g csak nem is k�sz�nt�l! Ha a kis band�ddal j�tt�l n�ha szembe vel�nk, volt hogy fel is l�ktetek. Mintha idegenek lenn�nk.- k�z�ltem a t�nyeket.

-J�, nem tagadom, kicsit el voltam sz�llva. Nem �rdekelt senki �s semmi, csak a banda. De h�t kamasz voltam. Nem gondolkoztam, csak cselekedtem.

-De mi feln�zt�nk r�d! Te volt�l az, akire mindig sz�m�thattunk, akivel annyi id�t egy�tt t�lt�tt�nk. Akit mindenkin�l jobban szerett�nk. Ez pedig egyik napr�l a m�sikra megsz�nt.- feleltem elszomorodva.

Kezdtek felszakadni a sebek. Megint b�ntjuk egym�st, de ez elker�lhetetlen. Tiszt�znunk kell a dolgot, �s jobb el�bb, mit ut�bb.

-Sajn�lom! �n akkor ezt nem �reztem. De att�l m�g figyeltem r�tok! Anyut�l mindig k�rdeztem, hogy mi van veletek.

-� igen? Akkor m�g is m�rt nem j�tt�l ki a rept�rre 3 �ve amikor elment�nk Amerik�ba, Hol volt�l azon a csal�di bulin, amit a mi b�cs�ztat�sunkra rendeztek? Hol volt�l amikor sz�linapunk volt? Hol volt�l, amikor sz�ks�g�nk lett volna r�d?- akadt ki v�gleg hugi.

-Te volt�l az egyetlen, aki nem k�sz�nt el t�l�nk mikor Amerik�ba ment�nk! Ne pr�b�lkozz avval, hogy nem tudt�l r�la, mert anyuk�d bocs�natot is k�rt t�l�nk, mert m�s dolgod akadt. Pedig te volt�l az ok, ami�rt elment�nk, �s te volt�l az is, aki megakad�lyozhatott volna minket! De m�r t�l sok volt ez az eg�sz! Egyszer�en feladtuk, hogy v�gre r�nk is figyelj. �gy ink�bb elment�nk.- folytattam hugi sz�nokol�s�t.

Georg csak n�zett r�nk szomor� szemekkel. Tal�n most fogta fel igaz�n a helyzet s�ly�t. Tudta, hogy valami okosat kell mondania, k�l�nben elvesz�t minket �jra. Ez�ttal v�gleg…