Mielőtt még Carla bármit is mondhatna, megszólal a telefonom. Kiveszem a táskámból, a kijelzőn pedig Tom nevét látom, így egy bocsánatkérő pillantással rögvest fel is veszem.

- Szia.

- Tegyél meg nekem egy szívességet, cica. Ne olvass ma újságot.

- Ezzel egy kicsit elkéstél – mosolyodom el halványan.

- Remek… Mondtam, hogy hagyj előbb telefonálni, David! – kiáltja eltartva magától a telefont, aztán visszatér hozzám. – De hogy került hozzád az újság?

- Carlaval eljöttünk egy kis vásárlásra, és éppen nyugisan ücsörögtünk, mire két lány fejhangon visítva közölte, hogy én vagyok az.

- De ugye nem estek neked?

- Kellett volna?

- Nem – neveti el magát. – A lényeg, hogy ne foglalkozz vele. David már intézkedik. A fotós, meg a cikk írója is be lesz perelve, kártérítés és minimum sajtóban leközölt bocsánatkérés.

- Günther is perelni fog. A klubban tilos fényképezni, főleg minket. Ócsárolni még annyira sem.

- Még jó! Hidd el, ezek is elbúcsúzhatnak az újságírástól.

- Sajnálom, hogy ilyen rövid idő alatt lerombolom a hírnevedet.

- Lerombolod? Ugyan már, bébi! Sokkal inkább erősíted. Senki másnak nincs ilyen szépség az oldalán, mint nekem.

Hallom a hangján, hogy mosolyog.

- Köszönöm, hogy felhívtál. De most menj, ne menjek a munka rovására.

- Este várj teljes készenlétben, és kiengesztellek. Csókollak cica.

- Én is téged – teszem le mosolyogva.

Carla hatalmas vigyorral néz engem.

- Te szerelmes vagy.

- Ebben a két napban mindenki ezt fogja rólam megállapítani? – nevetem el magam.

- A másik gondolom a testvére volt.

- Igen.

- Hát, látszik rajtad – mosolyog szélesen. – Na, gyere barátnőm, visszaviszlek a szerelmi odúba, mielőtt még valaki megtép a szívtipró gengszteredért.

Nevetve állok föl vele együtt, zacskóinkat magunkhoz véve egymásba karolunk, és elindulunk a mélygarázs felé.

***

Visszatérve jól elrejtem a szerzeményeimet, majd csinálok egy kis rendet a lakásban – ráfér, főleg a konyhára. Háromnegyed háromkor fekszem el a kanapén a TV előtt, az MTV-re kapcsolok, és repedve várom, hogy megkezdődjön az interjú. A csatorna természetesen már húzza az idegeket, de egy tíz perces késéssel valóban beharagozzák a fiúkat, akik sorrendben be is lépnek – Bill, Tom, Georg és Gustav.  Pillantásomat persze le sem tudom venni az én szívtipró félistenemről. Világos farmerben és egy fekete pólóban van, nyakában kockás sál, fején egy fekete sapka. Szája sarkában édes mosoly, tekintetében huncut csillogás – pont, ahogy szeretem. Bill ezúttal kisminkelve, tökéletesen belőtt frizurával tündököl a kamerák előtt, természetesen így is csodaszép.

Rengeteg tipikus kérdés elhangzik. Mit csinálnak, mi történik velük mostanában, hiányzik-e nekik az állandó rivaldafény, párkapcsolatok… Gustav elmondja, hogy jelenleg komoly kapcsolatban él, Georg nemrég szakított barátnőjével, Billnek pedig egyelőre nincs kapcsolata. Furcsállom, hogy Tomot nem kérdezik meg ez ügyben, de bennem van a sanda gyanú, miszerint a Bild mai száma tehet erről – amit egészen biztosa nem hagynak megkérdezés nélkül.

- Nos, így az interjú végének közeledtével, azt hiszem, ideje elővennünk a legégetőbb témát. Ez ugyan nem volt benne az eredeti tervben, de valószínűleg mindenkit nagyon érdekel… Tom, olvastad már a Bild legújabb számát? – veszi elő a műsorvezető az említett újságot.

- Persze, hogy olvastam. És mindenkit megnyugtatok, lesznek is következményei – szólal meg egy kissé ingerülten Tom.

- Következményei? Nem akartad, hogy napvilágra kerüljön egy affér egy prostituálttal, igaz?

- Először is: ő nem prostituált. Másodszor: semmi bajom azzal, ami kiderült, azzal van problémám, ahogyan elő lett adva.

- Tehát alaptalan vádak értek téged és a lányt? – Tom bólogat, a műsorvezető pedig folytatja. – És pontosan mi igaz a lányról, és mi nem?

- Valóban táncosnő, de szó sincs semmi prostitúcióról. A táncosok csak a látványt szolgálják, a vendégeknek még megérinteni is tilos őket, nemhogy simogatni vagy fogdosni, ahogy azt a cikkben állítják. Külön biztonságiak ügyelnek erre.

- És a pénz a ruháikban? – mutatja fel a képet a férfi.

- Legénybúcsú volt. Ezen azt hiszem, nem kell többet magyaráznom – mosolyodik el Tom.

- Hát persze – neveti el magát a műsorvezető. – És mi a helyzet azzal, hogy kaland volt-e vagy sem?

- Természetesen nem csak egy kaland volt. Ő a barátnőm.

- Ó! – A férfi szemöldöke a haja tövéig szalad. – Tom Kaulitznak barátnője van?

A műsorvezető szinte teljesen ledöbben, Bill, Georg és Gustav viszont fülig érő mosollyal néznek Tomra – nem mintha eddig nem tudtak volna rólam.

- Ki gondolta volna, haver? – bokszol Tom vállába Georg nevetve. – Még az öcsédnél is hamarabb!

Tom szelíden elmosolyodik, az én szívem pedig hatalmasat dobban. Hiszen éppen most vállalt föl ország-világ előtt!

- És mennyire komoly ez a kapcsolat? – tér magához a műsorvezető.

- A lehető legkomolyabb.

- Ez azt jelenti, hogy szerelmes vagy? – húzódik hamiskás mosolyra a férfi szája.

- Még szép, hogy az! – válaszol Bill a testvére helyett, és ragyogó mosolyával lelkesen mesélni kezd. – Én már találkoztam a lánnyal, végtelenül aranyos, tökéletes párt alkotnak a bátyámmal. Láttam őket együtt, és biztosra mondhatom, mindketten úgy beleestek a másikba, mint vak ló a szakadékba.

Bill furcsa hasonlata mindenkit mosolyra fakaszt. Aztán az eddig a távolba révedő, elgondolkozó Tom újra fölnéz.

- Igen – szólal meg édes félmosolyával az arcán. – Szeretem őt.

Én ekkora már fél lábbal ott sem vagyok, nem látom a műsorvezető döbbent arcát, és a másik három fiú enyhe meglepettségét, amiért Tom ilyen könnyedén bevallotta. Behajigálok néhány fontos cuccot a táskámba, kikapcsolom a TV-t, cipőt veszek, és már indulok is el. Bezárom magam mögött a lakást, a kulcsát pedig futás közben ejtem a táskámba. Egy forgalmasabb útszakaszhoz érve leintek egy taxit, és egyenesen az MTV székházához vitetem magam.

Igazából fogalmam sincs, mit csinálok. Spontán cselekszem, a szívem ezt súgja, én pedig ezúttal megyek utána.

***

Az épület előtt egy kisebb csoport lány tanyázik, akik engem meglátva először furcsán méregetnek, aztán tekintetükben felismerés csillan, és haragosan merednek rám. De engem ez most nem tud meghatni… Egyszerűen elrohanok mellettük, egyenesen be az épületbe.

Találomra végigsietek egy folyosón, aztán egy erőteljes jobb kanyar után megtorpanok, ugyanis meg is pillantom a négy srácot, amint együtt kijönnek egy ajtón.

- Hölgyem, oda nem mehet be! – áll az utamba egy biztonsági őr.

A fiúk erre fölnéznek. Tom először meglepődik, aztán ajkai édes mosolyra húzódnak, és felém indul. Nekem csak ennyi ösztönzés kell. Egyszerűen kikerülöm az utamban álló pasast, és futni kezdek, egyenesen Tom karjaiba. Fölkap az ölébe, és szorosan ölel magához, én pedig lábaimmal a csípőjét, karjaimmal a nyakát fonom körbe. Arcomat finom illatú nyakába temetem, és jó pár percig így állunk, majd letesz a földre, de nem enged el.

- Megleptél – szólal meg mosolyogva.

- Szeretlek – mondom válasz helyett. Szemei egyszerre csillannak föl, és tűnnek meglepettnek, ezért egy kicsit megerősítem néhány határozott csókkal. Ezeket már boldog mosollyal viszonozza, ölelése erősödik. – Szeretlek, szeretlek, szeretlek!

- Én is téged – súgja a fülembe.

A szívem hatalmasat dobban, csoda, hogy ő nem hallja meg.

- Én vagyok a világ legboldogabb embere – nevetem el magam boldogan.

- Csak utánam – vigyorodik el.

A másik három srác csak ekkor jön oda hozzánk.

- Svenja! – ölel magához Bill szorosan, megszokott és imádott mosolyával az arcán. – Jó újra látni.

- Téged is, Bill – mosolygok rá.

Ezután a barna hajú Georg lép oda hozzám.

- Georg Listing – nyújt kezet mosolyogva.

- Svenja Schwarz – fogok vele kezet.

- Mindig is tudtam, hogy jó ízlése van a haveromnak.

- Nana! El a szemekkel – szólal meg Tom, mire mindhárman elnevetjük magunkat.

A kedves mosolyú, csöndes szöszivel, Gustavval is bemutatkozunk. Mindketten első benyomásra rendkívül szimpatikusak, csakúgy, mint Bill volt. És ami még jobb, úgy tűnik, én is szimpatikus vagyok számukra.