44.rész - Az örökbefogadás

Hatalmas csattanások, tűz, kiabálások. Mikor kinyítottam a szemeim semmi mást nem láttam mint előttünk két kocsi ami nagy lángokba borult mi belénk is egy autó ütközött amibe már senki sem volt. Rá néztem Lillire aki akkor kezdett magához térnie.

-Jól vagy? - fogtam meg a kezét

-Azt hiszem. - fogta meg a fejét zavartan - És te?

-Minden rendbe. - mondtam

Bár a fejem eléggé sajgott de félre tettem. Jobban izgatott Lilli mint a saját bajom.

KIszálltunk az épnek nem mondható autómból majd oda mentem Lillihez aki leüllt az út patkára. Körbe néztem a környéken és észre vettem h az egyik égő autóban volt valaki.

-Mindjárt jövök. - hagytam ott Lillit

-Hova mész? - nézettm rám

-Maradj itt egy perc. - én

Oda sétáltam az égő autóhoz. Lilli oda ordított h meg ne merjem tenni de már semmi sem állított meg mikor megláttam h egy kislány van bent aki keservesen sír és kiabál. Igyekeztem gyorsan cselekdni. Oda rohantam a hátsó ajtóhoz majd kinyitottam. A kislány rám nézett könnyes szemeivel én pedig egyből a gyerek ülésből probáltam kiszedni. Mikor sikerült kiszabadítanom felvettem és az arcát a vállamba fúrta és úgy sírt. A szülein már nem lehetett segíteni hiányzott néhány végtagjuk és több helyen is beléjük furodott a szélvédő üveg darabjai. Nem bámészkodtam tovább kimásztam a kocsiból és elkezdtem rohanni h épségbe helyezem a kislányt. Épp h sikerült kellő távolságba kerülnöm az autótól mikor egy nagy durranást hallottam hátam mögött. Még jobban magamhoz szorítottam a kislányt aki jobban sírni kezdett.

Aztán sívitó mentő, tüzoltó és rendőrség jelent meg a helyszínen. A tűzoltók rögtön elkezdték a tüzet oltani, pár mentős pedig oda jött hozzánk.

-Jól vannak? - kezdett el vizsgálni minket a mentős

-Igen jól vagyunk. A kislányt sikerült kimentenem az autóból. - mondtam miközben az alvó kislányra mutattam aki a kimerültségtől aludt el egy pár perce

-Ő is jól van? - nézte meg a fején keletkező kis sebbet

-Szerintem igen a sokkon kivül. - én

-Beviszük magukat a korházba h kivizsgáljuk minden rendbe van. - mentős

-Rendben de előtte telefonálhatnék egyet. - én

-Persze az autóban megteheti. - mentős

Besegítettek minket a mentő autóba majd szirénázva vágtunk átt a városon keresztül a korházba.

Elővettem a telefonom de észre vettem h nem müködik.

-Remek. - morogtam

-Mi az? - Lilli

-Nem müködik a telefonom. - én

-Itt az enyém te am is jobban elbírod mondani nekik én nem volnák képes rá. - adta át a telefonját

-Nincs semmi gond. - simitottam végig a kezén rám mosolygott közben Billt kezdtem el hívni

Időbe telt mire felvette. Már épp készültem letenni mikor felvette.

-Szia Lilli mond. - Bill

-Bill, Nyky vagyok. - mondtam egyből

-Nyky? - Bill

-Figyelj Bill az előbb belénk jöttek, az autóm totál káros, kimentettem egy kislányt egy égő autóból most épp visznek minket a korházba amikor tudtok gyertek utánunk és Tomnak is szólj Lillinek szüksége van rá. És kérlek siess. - sírtam el magam a végén aztán egyszer csak megszakadt a vonal - Bill! - kiabáltam a telefonba de a vonal megszakadt Bill letette

Tudtam h most ezerrel azzon lesz h minél hamarább ide érjen hozzánk. Remegtem a félelemtől most jött ki rajtam h valójában mi is történt.

Két srác és egy férfi idegessen rohangált a korházban h megtalálják azokat akiket a legjobban féltenek mindentől. Mikor megmondták Billnek, Tomnak és Davidnek h merre találnak minket egyből a keresésünkre igyekeztek és mikor berontottak a korterembe ahol mi feküdtünk rohanva jöttek oda hozzánk. Bill a karjaimba borult és úgy szoritott magához h szinte alig kaptam levegőt de nem érdekelt annyira örültem neki h újra sírva fakkadtam.

-Úgy megijesztettél. Azonnal jöttünk ide miután hívtál. - fogta kezei közté az arcomat

-Nem akartalak megijeszteni csak látni akartalak minél hamarább. - húztam magamhoz

-Most már nincs semmi baj itt vagyok. - puszilta meg a homlokom

-És mi az h kimentettél egy kislányt egy égő autóból? - nézett rám David

-Nem hagyhattam ott szegényt. Segítenem kellett és tudom felelőtlen voltam de meg kell értened. - néztem rá

-Igen ebben egyetértek h felelőtlen voltál. Bajod is eshetett volna. - nézett rám szigórúan

-Sajnálom tényleg. - hajtottam le a fejem

-A fő h jól vagy. - ölelt meg

-És mi van a kislánnyal?- Bill

-Mióta behoztak minket nem tudok róla semmit sem annyira nem akartam magára hagyni. - én

-És a szülei? - Bill

-Bent égtek az autóba. - nyeltem nagyot mikor vissza gondoltam az első ülésen lévő élettelen testekre

-Most már nem lesz semmi gond. - ölelt meg Bill

-Jó napot! - jött be doki

-Jó napot. - hangzott el tőlünk

-Hogy vannak? - doki

-Jól. - mondtam Lillivel egyszerre

-A vizsgálatok során nem találtunk semmit így haza mehetnek. - doki

-A kislánnyal mi van? - én

-Jól van. Most épp intézzük neki az elhelyezését. - doki

-Árvaházba kerül? - Bill

-Igen. - doki

-Én elvihetném. - szólaltam fel

-Mi? - jött mindenki megdöbbent hangja

-Örökbe szeretné fogadni? - nézett rám a doki

-Igen ennyit megérdemel tőlem h kimentettem az autóból. - én

-Ha komolyan gondolja akkor elintézhettem az örökbe fogadást. - doki

-Teljesen komolyan gondoltam. - én

-Rendben akkor még maradjon egy kicsit. - mondta majd kiment

Miután kiment egyből rám támadtak.

-Nyky te normális vagy? Ez egy 4 éves kislány. Egy gyerek aki állandó figyelem szükséges és neked nincs most erre időd. - szólt le David

-Tudom h mi csoda nem vagyok hülye. És igen is megfogok birkozni vele. - én

-De nem érted te erre nem vagy rákészülve. - David

-Mért? Csak mert egyszer elvesztettem egy gyereket? Hát köszönöm szépen az együtt érzést. - mondtam dühősen majd ott hagytam őket

-Nem kellett volna ennyire lehordani csak segíteni akar egy ártatlan lányon aki most vesztette el a szüleit. - Bill

-Bill te ezt nem érted. - David

-De igen értem. És én Nyky mellett állok. - Bill

-Mi is. - mondta Tom

-Úgy sem fog neki sikerülni. - David

-Ne becsüld alá őt. - Lilli

-Nem tudjátok mit beszéltek. - trapolt ki David a helységből

Miután David ki ment a szobából Bill idegesen járkált fel alá mert nem talált sehol. Tom probálta lenyugtatni de nem igazán ment neki. Miután Lilli megkapta a papírokat elindultak haza. Miközben mentek Bill végig arra figyelt hátha rám talált de nem talált. Majd beülltek az autóba és haza mentek és ott várták meg h jelentkezem.

Míg Billé haza mentek én a papírokat irogattam alá egy nővel aki intézi az örökbe adást. Elmondta h a kislányt csak pár nP múlva vihettem el magammal mert egy részt bent tartják megfigyelés alatt más részt adigra készen lesznek a papírok és hivatalosan is szülő leszek. Miután aláírtam és megbeszéltünk mindent elkísértek a kislányhoz. Az egyik nővér kísérT el hozzá. Belépve a kortermébe ránk nézett a kislány majd újra arra a játékrA nézett amit a nővérektől kapot. A nővér magamra hagyott én pedig oda mentem a kislányhoz és leülltem vele szembe.

-Szia. - mosolyogtam ré kedvesen - Hogy vagy?

-Jól. - nézett rám

-Meg tudhattom a neved? - én

-Hayley. - játszott a babával

-Nagyon szép neved van. - simogattam meg a hátát

-Itt maradsz velem? - nézett rám nagy kék szemeivel

-Hát persze nem hagylak magadra. - mondtam mire az ölembe furakodta magát és szorosan átölelt

Megkönnyeztem hisz nem számítottam rá h ennyire közvetlen lesz velem. Mikor ellengedett játszottam vele, sétáltunk egyet a korház parkjában, fagyiztunk. Mikor beesteledett kénytelen voltam ott hagyni. Adig nem tudtam eljönni míg el nem alszik. Mikor elaludt adtam egy puszit az arcára és elindultam haza. Már a taxi várt lent a korház előtt mikor oda értem. Nagyon rossz volt h nincs autóm pedig azt az autót még a szüleimtől kaptam és nagyon rossz volt h most már nincs de egy autó könnyen potolható de Lilli és én nem.

Fáradtan feküdtem el a kanapén és már majdnem elaludtam mikor megszólalt a vezetékes telefon. Ritka mikor megszólal és nem is tudják sokan. Gondoltam Lilli szeretné tudni h itthon vagyok e ezért feltápászkodtam a kanapéról és felvettem a telefont.

-Tessék? - szóltam bele fáradtan

-Kicsim? - hallottam meg anyu hangját

-Anyu? - kérdeztem rá meglepődve

-De jó hallani a hangod. A hirekben láttuk a balesetett és nem tudtunk megnyugodni míg nem hallotuk a hangod. Jól vagy? - anyu

-Jól vagyok csak nagyon fáradt. - én

-Eljössz holnap hozzánk? - anyu

-Először autót kéne vennem mert nem taxizhatok állandóan. - én

-Tudod mit elmegyek reggel érted és elmegyünk autót nézni közben mesélhetsz mi történt. - anyu

-Rendben akkor reggel várlak. - én

-Ott leszek. Jó éjt. - anyu

-Nektek is. Szia. - én

-Szia. - anyu

Majd letettük. Miután leraktuk elmentem és egy gyors zuhanyozás majd magamra húztam a pizsamámat és befeküdtem az ágybra és rögtön álomba merültem...