Egy kis ideig elbeszélgetünk még ott, majd – miután Gustav szabadkozik, hogy indulnia kell a barátnőjéhez – mindenki egyetértően arra a döntésre jut, hogy ideje hazamenni.

- Van itt valahol hátsó kijárat? – kérdezem, mire mindenki úgy néz rám, mintha azt kérdeztem volna, leesett-e a fejem a nyakamról.

- Minek neked hátsó kijárat? – vonja föl a szemöldökét Tom.

- Nem nekem. Nektek. Egy kisebb lánycsapat nagyon unatkozhat, mert tábort vert az épület előtt.

- És nem estek neked? – kérdezi Bill aggódva.

- Miért aggódik mindenki ezért? – sóhajtok fel.

- Tudod, a rajongóink közül néhányan mindig is… elvetemültek voltak kissé – felel Georg.

- Ó… most hogy mondod, elég dühösnek tűntek. De gyors voltam – mosolyodom el büszkén.

Tom nevetve öleli át a vállamat és csókolja meg a homlokom.

- Szerintem egyébként biztos van, a kocsikkal úgyis hátul álltunk meg.

A még mindig ott álldogáló biztonsági őrt megkérdezzük róla, és ő készségesen útba is igazít minket. Utasításait követve meg is találjuk a kis személyzeti bejáratot, és sikerül anélkül eljutnunk az autókhoz, hogy összetalálkoznánk a rajongókkal. Tom és Bill egy autóval jöttek, de szerencsére a Cadillac-kel, így nekem is jut majd hely.

- Ugye maradtok egy kicsit otthon? – néz Bill hatalmasra nyitott szemekkel rám és Tomra.

Tom kérdőn pillant rám, én pedig nevetve ölelem át Billt.

- Ezer örömmel!

Mindketten sokat mondóan mosolyognak, bár nem tudnám megmagyarázni, mit is mond az a mosoly.

- Tudod, te vagy az első lány az életünkben, aki nem próbál minden áron szétválasztani minket – feleli Bill kimondatlan kérdésemre.

- Te pedig gondolatolvasó vagy – mosolyodom el. – Egyébként pedig eszembe sem jutna ilyesmi. Tudom, hogy Tom életében mindig te leszel a legelső, és én ezen nem is akarok változtatni. Csodálom kettőtök kapcsolatát, meg sem fordult a fejemben olyan őrültség, hogy közétek álljak.

- Remélem van még egy ugyanilyen lány a földön – neveti el magát Bill boldogan.

- Segítek keresni, ígérem – kacsintok rá.

- Köszönöm – puszil arcon.

Rámosolygok, aztán Tomtól is bezsebelek egy megérdemelt finom csókot. Georg és Gustav lép oda hozzánk.

- Na, mi lassan megyünk srácok.

- Mi is, egy kis időt az öcsikémmel is eltöltünk, mert héttől programunk van – öleli át a vállam Tom mosolyogva.

- Program? Milyen program? – kíváncsiskodik Gustav.

- Elviszem az én szépségemet vacsorázni.

- Te aztán tudsz meglepetéseket okozni, haver – vigyorog Georg. – Bár… meg tudom érteni.

- Svenja, meg kell ígérned, hogy segíthetek a készülődésben! – ragadja meg a kezem Bill.

Lelkesen csillogó szemei megmosolyogtatnak.

- Ajaj, Bill bezsongott – neveti el magát Tom.

- Ne bántsd – bököm meg az oldalát. – Nekem tetszik az ötlet. Elhozzuk a kiválasztott cuccaimat, aztán rád bízom magam. Tom meg majd jön értem időre.

- Igenis, hölgyem – tiszteleg Tom.

- Lökött – puszilom meg.

- Akkor jó szórakozást estére. Majd beszélünk – búcsúzik Georg mosolyogva.

Lepacsiznak az ikrekkel, én pedig mindkettőjüktől kapok két-két puszit, majd elmennek. Mi is beszállunk a Cadillacbe – Bill nagylelkűen hátra ül velem a hátsó ülésre, és lelkesen ecsetelni kezdi, hogy amint meglátja a ruhámat, valami gyönyörű, hozzá illőt talál ki mellé.

Beugrunk a jelenleg általunk Tommal kisajátított lakásba is, ahol gyorsan összegyűjtöm az esti cuccaimat, aztán már sietek is vissza a kocsiba. Innen egyenesen Billék lakásába megyünk.

***

Bill teljesen be van sózva, szinte be sem áll a szája – eszméletlenül aranyos. Tom legtöbbször csak vigyorog vagy a szemét forgatja, én pedig jókedvűen nevetek rajta. Hol a halálos nyugalmú – vagy nyugalmat színlelő – bátyon, hol az abszolút nem energiatakarékos öcsin.

- Bill, kezdek szédülni. Ha még egyszer fölpattansz és visszaülsz, megharaplak.

- Jó, akkor inkább leülök és meg sem mozdulok – ül le Bill. Aztán úgy pattan fel, mint akinek a fenekébe csíptek. – Úristen! Már öt óra van!

Tom elkeseredetten nyög föl, én pedig jót kacagok a jeleneten.

- És ha öt óra van, akkor mi történik?

- Az, hogy neked tipli van haza. Svenjat még föl kell készítenem az estére – lép oda Tomhoz, és már húzza is föl mellőlem.

- Oké, értem, ki vagyok rúgva – neveti el magát Tom is. – Azért még elbúcsúzhatok a barátnőmtől?

- Na jó – sóhajt Bill színpadiasan.

Tom visszatérdel mellém a kanapéra, és a derekamnál fogva magához húz. Mosolyogva ölelem át a nyakát és csókolom meg csábító ajkait.

- Fél hétre itt vagyok érted, bébi – mosolyog rám lehengerlően.

- Az ajtóban fogok toporogni.

Vigyorogva újra megcsókol, aztán Bill parancsára elmegy. Bill elégedett vigyorral tér vissza, aztán szemei átváltanak lelkes csillogásba.

- Muti a ruhát!

Sokatmondó mosollyal lépek oda a zacskók egyikéhez, és kiveszem belőle gyönyörű szerzeményemet. Billnek még a szája is tátva marad, és szinte látom, ahogy a tervezgetés már be is indul az agyában.

- Tetszik?

- Nagyon is. Gyere, már van is pár elképzelésem!

Felkapjuk a zacskókat, és az ő hálószobájában pakoljuk le, ami közvetlenül a fürdőszoba mellett van, aztán kezdetét veszi a készülődés.

***

- Tudod, még soha nem láttam ilyennek a bátyámat – mondja Bill, miközben az utolsó simításokat végzi a hajamon.

- Milyennek?

- Szerelmesnek. Ennyire… kiegyensúlyozottnak. Benne is mély nyomott hagyott az elmúlt évek huzavonája, az állandó stressz, a fáradtság, a kimerültség, és a kis félelem, de ezeknek a nyomai mind eltűntek, miután megismert téged.

- Félelem?

- Volt egy kis probléma néhány francia rajongóval, főleg neki… De ezt majd elmeséli ő – mosolyog rám a tükörben.

- Rendben – mosolygok vissza. – Örülök, hogy ilyen hatással lehetek rá. A szüleim elvesztése, és Lotte függősége után azt hittem, soha többé nem lesz már értelme az életemnek, főleg, miután Günther bevont a mocskos ügyleteibe. Néha kaptam persze kimenőt, szabadnapokat, ilyenkor elővettem a dugicigimet, és egyenesen a közeli parkba rohantam, a lehető legjobban elbújva. Tom pedig úgy jelent meg ott, mint derült égből a villámcsapás. Pár másodpercig bámultunk egymásra, aztán egyszerűen odajött hozzám, és leült mellém. Beszélgetni kezdtünk, és onnantól kezdve már nem volt megállás… Ő éltetett, azok az esték, amiket vele tölthettem, most pedig én vagyok a világ legboldogabb lánya.

Bill mosolyogva hallgat, aztán arcon csókol.

- Jó hallani, hogy ilyen önzetlenül szereted a bátyámat. Keresve sem találhatott volna jobbat.

- Örülök, hogy így gondolod, Bill – mosolyodom el.

Ekkor kulcscsörgést, és ajtónyitódást hallunk, mire Bill rögtön az ajtó felé indul.

- Maradj itt, én visszatartom. Ha szólok, jöhetsz.

- Oké – nevetem el magam.

Bill kisiet a szobából, én pedig megmagyarázhatatlan izgalmat kezdek érezni a gyomromban. Mint egy tinilány az első randiján, pedig ez közel sem az első… de mégis. Mintha pillangók repkednének a gyomromban, őrültek módjára.

- Svenja! Jöhetsz! – hallatszik Bill kiáltása.

Nagy levegőt veszek, és vetek magara egy utolsó pillantást Bill egész alakos tükrében. Egy pántos, mély dekoltázsú fekete ruha, elegáns, fekete magas sarkúval. Nyakamban egy Billtől kölcsönkapott fekete nyaklánc, csuklóimon karkötők. Hajamat Bill szép loknikba csavarta, és egy elegáns frizurát varázsolt belőle – ő már előre tudta, hova fogunk menni. Szemeimet feketével emelte ki.

Kilépek Bill szobájából, és elindulok az előszoba felé. Bill bíztatóan kacsint rám a nappaliból – ő már befészkelte magát a TV elé –, mire rámosolygok, aztán kiérek az előszobába Tomhoz. Eszméletlenül fest, vad, olyan, mint egy igazi gengszter, de nagyon jól áll neki. Fekete farmer, egy elegáns szabású fehér póló, és fekete bőrdzseki van rajta. Ahogy rám pillant, a szívem rögtön hevesebb dobogásba kezd. Szemei sokatmondóan csillognak, ahogy végignéz rajtam, és nekem ez mindennél többet ér.

- Elképesztően gyönyörű vagy – szólal meg.

- Muszáj valahogy mutatnom a szívtipró gengszterem mellett – mosolyodom el.

Közelebb lép, és forró csókot adományoz ajkaimnak. Mosolyogva fogja meg a kezem, miután felveszem ruhámhoz illő fekete kabátomat, aztán kilépünk a házból, és az ajtót bezárva a kocsi felé indulunk. Kinyitja előttem az Audi ajtaját, megvárja, míg beszállok, aztán becsukja az ajtót, és a másik oldalra sietve ő is beszáll.

- Indulhatunk? – mosolyog rám.

- A világ végére is.