1.       r�sz. P�ntek van

-          Mennem kell. – pattantam ki az �gyb�l, ahogy az �r�ra pillantottam.

-          Maradj m�g. – ny�vogott Josh �s fel�lt.

-          Tudod, hogy nem lehet. – gomboltam �ssze bl�zomat �s tekintetemmel siet�sen kutattam magas sark�m m�sik p�rja ut�n.

Mikor r�bukkantam, vill�msebess�ggel b�jtam bele.

-          Hol a szokny�m?

-          A hangfalon. – mutatott Josh a hangfal ir�ny�ba �s kikelt az �gyb�l.

V�gre minden ruhadarabom rajtam volt �s m�r ny�ltam is a t�sk�m�rt, mikor elkapta a kezem.

-          Aludj itt.

-          Ezerszer megbesz�lt�k ezt m�r. �s neked holnap suliba kell menned.

-          Im�dom, mikor any�skodsz. – cs�kolt bele nyakamba szenved�lyesen.

Eg�sz testemben borzongtam, de nemet kellett mondanom, ak�rmilyen nehezemre is esett most az agyammal ir�ny�ttatni tetteimet.

-          Majd besz�l�nk.

-          Holnap?

-          Rengeteg dolgom van, nem �g�rem. Majd jelentkezem.

-          M�r most hi�nyzol. – puszilta meg gyeng�den ajkaimat minden egyes sz� ut�n.

Ahogy becsuktam magam ut�n az ajt�t, kir�ntottam a slusszkulcsomat a t�sk�mb�l �s fut�l�p�sben v�gtam �t a parkol�n, hogy v�gre �tra keljek. Kics�szom az id�b�l. M�r megint nem voltam t�l �vatos, m�r megint hagytam magam elkalandozni. H�tre a vacsor�nak az asztalon kell lennie �s m�r hat �ra elm�lt. Hirtelen villant be a k�zenfekv� �tlet, �s mivel �tba is esett, t�k�letes tervnek bizonyult. Meg�lltam az egyik kedvenc �tterm�nkn�l �s k�t adaggal rendeltem az egyik sal�t�t �s s�lt h�st k�n�l� men�b�l. Ismernek m�r itt engem hossz� ideje, t�rzsvend�gnek sz�m�tunk, �gy a megszokott sebess�g dupl�j�val tett�k el�m becsomagolva, tetemes jatt ellen�ben a vacsor�nkat.

F�l h�t ut�n p�r perccel hatalmas k� esett le a sz�vemr�l, mikor megl�ttam, hogy els�k�nt parkolok a h�zunk el�. Kisz�lltam, magamhoz vettem a holmim �s m�r be is mentem a h�zba. Ledobtam a t�sk�m, a kab�tom, a kulcsaim, ler�gtam magamr�l a cip�imet �s egyenesen a konyha fel� vettem az ir�nyt. Halk zen�t kapcsoltam, a kaj�t kicsomagoltam, a bizony�t�kokat a kuk�ba dobtam, majd el�vettem p�r ed�nyt, eszk�zt �s l�bost, aminek egy r�sz�t a mosogat�ba tettem, majd vizet engedtem r�juk. Egy ed�nyt a t�zhelyre helyeztem, beleraktam a k�t sz�p szelet s�lt h�st �s alacsony l�ngon meleg�tettem. A sal�t�t t�ny�rokra adagoltam �s m�r mentem is a gardr�bom fel� �t�lt�zni, mikor megl�ttam a nappalit bevil�g�t� aut� f�nysz�r�it.

-          Megj�ttem! – hallottam meg p�rom hangj�t halk ajt�csap�d�s, majd kulcscsom� asztalra �rkez�s�nek zaja ut�n.

-          K�sz a vacsora. – feleltem, amint meghallottam l�pteit a konyha fel� k�zeledni.

-          J� illata van. Letusolok �s j�v�k. – adott egy minden �rzelmet mell�z� puszit az arcomra �s m�r magamra is hagyott.

A kezem m�g mindig remegett, mikor a h�sokat a sal�ta�gyra pakoltam. Gy�l�l�m ezt az �rz�st, sosem fog elm�lni. Sosem enyh�l a f�lelem, a retteg�s. Perceken m�lt, hogy nem buktam le. Alig p�r perc el�ny�m volt, amit ha rosszul haszn�ltam volna ki, � �rt volna el�bb haza. � v�rt volna r�m �s � k�rt volna sz�mon engem, amire felk�sz�letlen magyar�zkod�ssal reag�ltam volna.

Mindig. Mindig megfogadom, hogy �vatosabb leszek. Vagy v�get vetek ennek…

Most is, mint minden este, a gy�ny�r� �veg eb�dl�asztal k�t v�g�ben ter�tettem meg, �s �tkez�sre k�szen v�rtam, hogy asztalhoz �lj�n.

-          J� �tv�gyat. – kezdtem v�gre el, mikor helyet foglalt.

-          Ide adn�d a s�t?

-          H�t persze. – tettem magam el�l, � el�.

�lland�an ezt csin�lja. M�g meg sem k�stolja, m�r kritiz�lja a f�zt�met. Ha tudn�, hogy h�nyszor dics�rte m�r agyon ezt a s�lt h�st abban az �tteremben…

Halkan falatoztunk, �s �n m�r m�ra semmi m�sra nem v�gytam, mint egy gyors zuhanyra �s a puha �gyamra. �gyunkra…

-          Milyen napod volt? – k�rdeztem p�r csendben t�lt�tt perc ut�n.

-          F�raszt�. – felelte egyszer�en. – �s neked?

-          Hossz�. – reag�ltam hasonl� lelkesed�ssel.

Ism�t csend k�vetkezett �s alig b�rtam kiv�rni, hogy az utols� p�r falat is lecs�sszon a torkomon. Nagyokat kortyoltam a poh�r �sv�nyvizemb�l �s m�r t�ztem is fel az �jabb sal�ta cafatot a vill�mra.

-          Georg h�vott. Azt k�rdezte, mikor �r�nk oda szombaton.

-          Teljesen kiment a fejemb�l.

-          Sejtettem. – v�lem�nyezte enyhe s�rtetts�ggel hangj�ban.

-          Reggel lefoglalom a sz�ll�st.

-          D�lut�n lefoglaltam. Tudtam, hogy nem fogsz foglalkozni vele.

-          Nem sz�nd�kosan felejtettem el. – k�rtem ki magamnak. – Kismilli� m�s dolgom volt.

-          Ha nem akarsz, nem kell elj�nn�d. – n�zett r�m neheztelve.

-          B�r t�nyleg ilyen egyszer� lenne. – dobtam vill�mat a t�ny�romba, feladva a vacsor�mat, felkaptam a t�ny�rom, a konyh�ba sietve bev�gtam a mosatlanok k�z� �s elindultam a f�rd�szoba fel�. –J��jt.

-          J��jt. – sz�lt ut�nam

Ahogy bel�ptem a f�rd�be, megeresztettem a zuhanyt �s a mosd�nak t�maszkodva k�t kezemmel, pr�b�ltam visszatartani k�nnyeimet. Gy�l�l�m ezt a kialakult helyzetet, kil�t�stalanak �rzem a j�v�t �s rettegek att�l a gondolatt�l, hogy menthetetlen a h�zass�gunk.

Mikor a h�l�ba �rtem, Tom m�g nem volt ott. Megint megv�rja, m�g elalszom, �s csak ut�na fekszik mell�m. H�tat ford�t nekem, �s �gy alszunk egym�s mellett.

Az ut�bbi id�ben mindig kor�bban kelek. A lehet� leghamarabb lel�pek itthonr�l, megreggelizem valahol �s �n vagyok az els� �rkez� az irod�ban.

M�g �n fel�lt�zve sminkeltem magam, Tom is fel�bredt �s a szok�sos reggeli k�v�j�t kortyolgatta a konyh�ban. Megragadta a szemetes zs�kot �s kicipelte a h�z el�tt elhelyezett kuk�ba. Ahogy begy�m�sz�lte azon m�rgel�dve, hogy m�g mindig nem j�tt a kuk�saut�, megakadt a tekintete egy csomagol� pap�ron. Egy nagyon is ismer�s csomagol�pap�ron, aminek egyik fel�re egy sz�mla volt t�zve. A kedvenc �tterm�nk sz�ml�ja tegnap est�re d�tumozva… a tegnap esti vacsora.

Elk�pedve pr�b�lt magyar�zatot keresni r�, de azonnal lecsapta a kuka fedel�t, mikor kil�ptem a h�zb�l, hatalmas, szemeimet megfelel�en takar� napszem�vegemben.

Bedagadt szemeimet, musz�j voltam eldugnom el�le.

-          Szia. – k�sz�ntem, �s elindultam az aut�m fel�.

-          P�ntek van. Ne k�ss. – sz�lt ut�nam.

Neh�zkesen pr�b�ltam nem kekecked�snek venni megjegyz�s�t. Egy alkalommal k�stem eddig, akkor is nyom�s okom volt r� �s sz�mtalanszor bocs�natot k�rtem m�r t�le, ami�rt megv�rattam �s kellemetlen helyzetbe hoztam.

-          Pontban �tkor ott leszek. – feleltem elnyelt s�haj ut�n, majd �jra az aut�m fel� fordultam, besz�lltam �s siet�sen t�voztam.

Minden p�nteken �tkor tan�csad�son vagyunk. A sz�leink unszol�s�ra ment�nk, a terapeuta Tom �desanyj�nak j� ismer�se. Nem sok fejl�d�st �rt�nk eddig el, mert egyik�nk sem hisz abban, hogy egy idegen fogja megoldani a probl�m�inkat… elhideg�l�s�nk gy�ker�n nem tud seg�teni senki.

Az ut�bbi id�ben ez a p�nteki egy �ra az, amit t�nylegesen egy�tt t�lt�nk. Ezen az egy �r�n k�v�l nem sokat kommunik�lunk, nem ford�tunk id�t egym�sra, magunkra, a kapcsolatunkra. Igyeksz�nk �gy tenni, mintha nem is lenne gond. Kereszt�ln�z�nk rajta, h�tha mag�t�l megold�dik egyszer. Naiv felt�telez�s, de k�nnyebb �gy, mint belefutni egy �jabb v�get �rhetetlennek t�n� vit�ba, aminek a v�geredm�nye m�g ront is a helyzeten.