Egy �tteremhez �rkez�nk. Apr� �s eldugott helyen van, nem a legzs�foltabbak k�z� val� – aminek �r�l�k is. Bel�pve pedig m�g ink�bb el�mulok. K�l�nleges �tterem ez, bent csak a k�kes-pirosas hangulatvil�g�t�s t�ri meg a s�t�tet. A fal kacskaring�s, labirintusszer�en v�lasztja el a kis „szigeteket” – ugyanis nem egyszer�en asztalok vannak, hanem k�l�nb�z� elk�l�n�tett, t�gas boxok.

Tommal k�zen fogva l�p�nk be, mire egy pinc�r jelenik meg a semmib�l, �s kapkodva a lefoglalt hely�nkh�z vezet minket. Kab�tjainkat let�ve helyet foglalunk egym�ssal szemben a sz�pen megter�tett asztaln�l.

- Gy�ny�r� ez a hely.

- Igaz�b�l Bill aj�nlotta – vallja be Tom �rtatlan mosollyal. – De nagyon �r�l�k, hogy tetszik.

- Att�l m�g veled vagyok itt – mosolyodom el.

- M�g sz�p – kacsint r�m.

Viszonylag gyorsan kiv�lasztjuk a rendel�s�nket, a buzg�m�csing pinc�r pedig azonnal megjelenik, f�l�rja, �s elsiet. F�lrebillentett fejjel tanulm�nyozom Tom arc�t – elgondolkozott. Szokatlanul csendes ma, de azt hiszem, pontosan tudom, mi baja.

Az asztalon �tny�lva kez�re teszem a kezem, mire � felkapja a fej�t, �s r�m n�z.

- Megijedt�l, ugye? – mosolygok r� gyeng�den.

- Mi? �n? Nem. Mit�l? – v�dekezik �desen.

- Ugyan m�r, �desem, tudod, hogy el�ttem nem kell titkol�znod. Pontosan tudom, hogy m�g sosem volt ehhez hasonl� az �letedben. Ahogyan azt is, hogy nem ehhez az �letform�hoz vagy hozz�szokva.

Tom m�lyleveg�t vesz, �s a szemeimbe n�z.

- Igen, val�ban… igazad van. Egy kicsit megijesztett ez az eg�sz. Nem az�rt mert gyors, nem �rtek t�lzottan az �rzelmekhez, de azt �n is tudom, hogy a gyorsas�gukat nem lehet befoly�solni. Csak m�g… �j. T�nyleg soha nem volt m�g olyan l�ny az �letemben, akire azt mondtam volna, na, � az, aki mellett ott akarok maradni egy �letre. S�t, m�g az �letfelfog�som is sz�ges ellent�tben �llt ezzel. �gy gondoltam, folytatom, amit elkezdtem, csajr�l csajra sz�llok, �s j�l elleszek… De azt�n j�tt�l te �s mindent megv�ltoztatt�l. – Megszor�tja a kezem. – M�r nincs semmif�le �letfelfog�s, csak az, hogy szeretlek. Nem akarok tervezgetni, csak lenni ebben a valamiben, mert… mert j�. Melletted elaludni �s �bredni, l�tni azt a gy�ny�r� mosolyodat, �s azt a szerelmes pillant�st, amivel most is n�zel r�m.

- K�sz�n�m, hogy ezt ilyen �szint�n elmondtad – mosolygok boldogan.

- De valamit tudnod kell. Az �letszeml�letem egy�rtelm�en megv�ltozott, de �n soha nem leszek a romantikus h�s alkat, nem tudom elj�tszani a sz�ke herceget a feh�r lovon. Persze lesznek ilyen alkalmak, mint ez a mai, de nem vagyok k�pes cs�p�gni.

- �s �n ezt nem is v�rom el t�led – simogatom meg k�zfej�t a h�velykujjammal. – �n nem a lehets�ges romantikusba szerettem bele, hanem Tom Kaulitzba, a mindig laza, spont�n, nagysz�j�, �s n�ha nagyk�p� macs�ba. �gy kellesz, ahogy vagy, �s ha kellene, meg is tiltan�m, hogy megv�ltozz.

- J�l v�lasztott�l, cica – vigyorodik el.

- Mindj�rt gondoltam, hogy szerinted �gy van – nevetem el magam.

Az asztal f�l�tt �thajolva forr� cs�kot nyom ajkaimra, �n viszont k�tszer annyi ideig tartom k�zel magamhoz, mint kellene. �s azut�n is csak az�rt engedem el, mert �tteremben vagyunk, �s vacsor�zni j�tt�nk – na �s persze el�g k�nyelmetlen az asztalon kereszt�l cs�kol�zni.

- �s ezt a h�lye �js�gcikket ugye t�nyleg nem vetted komolyan?

- Persze, hogy nem. Mi tudjuk, mi az igazs�g, �s nekem ennyi b�ven el�g – mosolygok r�. – Na meg persze, most m�r mindenki tudja.

- H�la nekem – jelenti ki �nel�g�lten.

- Egy�bk�nt… nem f�lsz a reakci�kt�l?

- Milyen reakci�kt�l?

- H�t a rajong�k meg ilyesmik. Nem fognak elfordulni vagy csal�dni? Vagy ami m�g rosszabb, ellened fordulni? �s David?

- Ez az �n �letem, Svenja, �s ha �n veled akarok lenni, akkor veled leszek. David val�sz�n�leg ki fog akadni, de konkr�tan leszarom a v�lem�ny�t. A rajong�k k�z�l is j� p�ran rosszul fognak reag�lni, de az sem �rdekel, mert szerintem csak azok az igazi rajong�ink, akik ezt elfogadj�k. Vannak, akik szent�l hiszik, hogy szerelmesek bel�nk, meggy�z�d�s�k, hogy kisaj�t�thatnak minket. Azt hiszik, �r�kre szinglik maradunk, csak hogy �k tov�bb �ltathass�k magukat a k�ppel, hogy egyszer majd tal�lkozunk, �s r�j�v�nk, � az igazi sz�munkra, azt�n boldogan �l�nk, m�g meg nem halunk. Azt hiszik, egym�snak lett�nk teremtve, hogy majd egyszer �k lesznek az egyek �s egyetlenek sz�munkra. De k�z�l�k mindenki ezt gondolja, pedig m�g csak nem is ismernek minket, nem tudj�k kik vagyunk. Egy k�pbe szerelmesek.

- �s az lenne az els� csal�d�s sz�mukra, ha ezt most hallan�k – mosolyodom el. – Ut�nad j�rtam egy kicsik�t, �s meg kell mondjam az �szint�t, sokak szem�ben csak a b� ruh�kban j�r� rosszfi� vagy, aki a fark�val gondolkozik az agya helyett. Pedig ez a monol�g az els� bizony�t�k arra, hogy nem a l�baid k�z�tt hordod az eszed.

- Te pedig a m�sodik – vigyorodik el.

- �gy legyen – kacsintok r�.

A rendel�s�nket hamarosan ki is hozz�k. Nem kell csal�dnom, nem csak �nmag�ban a hely, hanem az �telek is fantasztikusak. �s ut�na – Tom meglepet�sdesszertj�n�l – �rtem csak meg, hogy n�ha milyen hasznos tud lenni, hogy k�l�n kis blokkunk van, csak nek�nk, kett�nknek. A t�k�letesen �rett eprek csokisz�sszal val� elfogyaszt�sa ugyanis kiss� �rz�ki hangulatba is tud torkollani…

Amikor Tomnak m�r a nyak�r�l t�vol�tok el egy v�kony csokol�d�cs�kot, t�relmetlen s�hajt hallat.

- Mit sz�ln�l, ha ezt otthon folytatn�nk?

- T�relmetlen vagy, sz�pfi�? – n�zek r� kac�ran mosolyogva.

- Csak szeretn�m megmutatni neked, hogy sok dologra vagyok k�pes csoki �s eper n�lk�l is.

Nyelv�vel j�tszani kezd a piercingj�vel, pillant�s�nak forr�s�ga pedig szint�n legal�bb olyan izgat�. Tark�j�n�l fogva magamhoz h�zom egy k�vetel�z� cs�kra, amit � ugyanazzal a vads�ggal viszonoz.

- Gyorsan t�nj�nk el innen, miel�tt az asztalon teszlek magam�v�.

- Hm – harapok az ajkamba, �s az asztalra pillantok. Egyszerre nevetj�k el magunkat, azt�n Tom felh�z a sz�kr�l. – Mi�rt van az az �rz�sem, hogy a fizet�ssel m�r nem kell bajl�dnunk?

Tom csak egy �des mosollyal felel, amib�l r�gt�n tudom, hogy r�traf�ltam. De legal�bb ann�l hamarabb lehet�nk otthon…

***

K�t �r�val k�s�bb zih�lva zuhanok Tom mell� az �gyra. Az egy�ttl�t m�g az �n ir�ny�t�sommal is fantasztikusan vad vele. Hossz� percekig lehunyt szemekkel fekszem, �s csak Tom nyakamat simogat� ajkai, �s hasamat simogat� ujjai tudnak r�venni, hogy kinyissam a szemeimet.

- Isteni volt�l – mosolyog cs�b�t�an.

Elmosolyodom, �s hosszan megcs�kolom.

- �r�l�k, hogy el�gedett vagy a teljes�tm�nyemmel.

- �n mikor nem? – vigyorodik el, mire felnevetek.

- Akkor a nap t�k�letes lez�r�sak�nt benne vagy egy gyors k�z�s zuhanyban?

- H�t, ha egy�tt f�rd�nk nem lesz gyors…

M�r �ppen v�laszoln�k, mikor megsz�lal a telefonom. Egy gyors pillant�s a kijelz�re, �s tudom, musz�j felvennem.

- Akkor menj el�re, ezt lerendezem �s belev�gunk egy hosszabb zuhanyoz�sba – kacsintok r�.

- Siess! – cs�kol meg.

Megv�rom, m�g elt�nik a f�rd�szobaajt� m�g�tt, azt�n f�lveszem.

- Igen?

- Schwarz kisasszony? Ne haragudjon, hogy ilyen k�s�n zavarom, de fontos…

- Semmi baj, egy�ltal�n nem zavar. Mondtam, hogy b�rmikor h�vhatnak. Valami baj van?

- Nos… �gy is mondhatjuk. Ki�jult a z�rk�zotts�g, t�l sokszor �lmodik rosszat, �s olyankor mindig az �desanyja ut�n ki�lt. Szerintem meg kellene l�togatnia.

A h�r r�gt�n letagl�z. Szeg�ny kicsik�m…

- Term�szetesen, mindenk�ppen. A holnapi nap megfelel?

- Igen, remek lenne. Egy �ra k�r�l ide tudna j�nni?

- Persze. Ott leszek. K�sz�n�m, hogy sz�lt.

Miut�n leteszem, gondolkod�s n�lk�l sietek a f�rd�szob�ba. Ezel�tt nem volt ilyenkor vigaszom, de most tudom, hogy Tom �lel�s�re van sz�ks�gem. Mikor bel�pek mell� a v�z al�, r�m n�z, �s arca r�gt�n elkomorul.

- H�, cica… – h�z mag�hoz. – Mi ez a b�skomor arc? Rossz h�rek?

- �gy is fogalmazhatunk.

Szorosan er�s karjai k�z� b�jok, arcomat a mellkas�ra fektetem, � pedig finoman simogatni kezdi a h�tamat.

- Mi t�rt�nt?

- Szeretn�m, ha holnap elj�nn�l velem valahov�. Akkor mindent elmes�lek.

- Kezdjek el agg�dni?

- Nem sz�ks�ges – mosolyodom el halv�nyan.

- Akkor nem lehet annyira sz�rny�, ne szomorkodj!

- Igyekszem.

Ujjait az �llam al� cs�sztatva emeli fel a fejem. Csillog� szemeibe n�zve r�gt�n sz�t�rad bennem a nyugalom. Elk�peszt� hat�ssal van r�m.

- Tudod, hogy �n mindig itt leszek neked.

- Tudom. �s k�sz�n�m! Szeretlek.

- �n is t�ged – hajol le egy cs�k�rt.

A cs�k ut�n m�r mosolygok, ami�rt jutalmul egy �jabbat kapok. A zuhanyz�s ez�ttal csak finom �rint�sekkel kieg�sz�tve telik el, nem feszegetj�k a hat�rokat. Nem sokkal k�s�bb pedig Tom karjaiban alszom el.