2. r�sz. Josh… szeret?

-          Hello haver. – k�sz�nt Georg bar�tj�nak, amint felvette a telefonj�t.

-          Szia. Gondoltam sz�lok, hogy foglaltam sz�ll�st. Szombat reggel �rkez�nk.

-          Tetszik a t�bbes sz�m. �r�l�k, hogy Viki is elj�n.

-          Tal�n jobb lenne most n�lk�le mennem.

-          Mi t�rt�nt?

-          Nem tudom. Egyre biztosabb vagyok benne, hogy van valakije.

-          Na mes�lj, h�tha tal�lunk megfelel� magyar�zatot.

-          Tegnap este el�m rakta a vacsor�t, amit alig f�l �r�val azel�tt vett �t egy �tteremben, �s �gy tett, mintha � f�zte volna.

-          Lehet nem volt kedve f�zni. �s vit�zni sem azon, hogy mi�rt nincs.

-          Vagy nem volt m�r ideje f�zni, mert valahol m�shol volt, ahonnan nem indult el id�ben.

-          Ne kombin�lj. �n nem hiszem, hogy megcsalna. Amilyen viszonyban vagytok az ut�bbi id�ben, nem csoda, hogy nincs kedve f�z�csk�zni.

-          Semmilyen viszonyban nem vagyunk, �s � egy�ltal�n nem hajland� nyitni fel�m.

-          Ne feledd, hogy te sz�rtad el.

-          �lmomban nem gondoltam volna, hogy ennyi id�be telik helyre r�zni magunkat azut�n. Baromira unom m�r.

-          Figyelj, gyertek el, t�lts�tek itt a h�tv�g�t. Bulizunk egyet, kettesben is lehettek b�ven. Kicsit kikapcsoltok, kil�ptek a megszokott napokb�l.

-          Nem tudom, hogy mit akarok. Csak azt tudom, hogy ami most van, azt egy�ltal�n nem.

-          Haver, ne haragudj, de mennem kell. Kezd�dik a f�pr�ba, �s leszedik a fejem, ha elk�sem.

-          Jaj dehogy, menj. Bocs, hogy feltartalak, most fontosabb dolgod van, �n meg itt trakt�llak a probl�m�immal. De Billt most nem akartam ezzel felh�vni. Agg�dna �s egyenesen hazarep�lne. Tudod milyen. Holnap �gyis j�n, el�g lesz akkor.

-          Persze. De itt vagyok �n neked b�rmikor.

-          K�szi. Na de menj, el ne k�ss.

-          Rohanok. H�vj holnap, hogy mikor �rtek ide.

-          Mindenk�pp.

-          Szia.

-          Szia.

Hossz�, f�raszt� napom volt, �s csak egyetlen dolog z�kkentett ki a munk�mb�l. Az eb�demet fogyasztottam egy szerz�d�st olvasgatva, mikor az asszisztensem l�pett be az irod�mba, �ri�s, gy�ny�r� v�r�s r�zsa csokorral a kez�ben.

-          Ez neked j�tt.

-          Nekem?

-          Viktoria Kaulitz nev�ben kellett al��rnom.

A sz�vem hatalmasat dobbant. Azonnal letettem mindent a kezemb�l �s fel�lltam, hogy k�zelebbr�l megvizsg�ljam aj�nd�komat. Egy k�rty�t kerestem, amin megtal�lom majd a felad� nev�t. Nem akartam elhinni, idej�t sem tudom, mikor kaptam utolj�ra spont�n meglepet�st t�le.

-          Meg van! – h�zta ki k�t vir�g k�z�l asszisztensem a kis k�rty�t, �n pedig azonnal kivettem a kez�b�l.

„K�sz�n�m a tegnap d�lut�nt! Szeretlek! Kimondhatatlanul hi�nyzol! Josh…”

-          K�sz�n�m Anette. – pr�b�ltam udvariasan t�voz�sra b�rni asszisztensem, aki vette a lapot �s m�r csukta is be maga m�g�tt az ajt�t.

Nem �… nem Tom k�ldte. Iszony� csal�dotts�g telepedett r�m. Annyira bele�ltem magam, �n naiv h�lye. Mire sz�m�tottam? Mi�rt akart volna meglepni, mikor egy�ltal�n nem �rdemlem meg…

Josh pedig… szeret? Ezt nem szabadna. Ezt nem akartam. �n tudhattam volna, hogy ez lesz. Szerelmet vall, �s nem esik j�l. Nem akarom, hogy szeressen, hogy k�t�dj�n hozz�m. Az els� alkalom ut�n be kellett volna sz�ntetnem a viszonyt, de nem ment. Annyira aranyos. �lland�an b�kol �s k�nyeztet, dics�r �s simogat. Megad mindent, amit hi�nyzik az �letemb�l.

Kidobtam a k�rty�t, kidobtam a marad�k eb�dem �s le�ltem az asztalom m�g� folytatni a munk�t. Pr�b�ltam koncentr�lni, de sz�rnyen �reztem magam.

F�l �tkor n�ztem legk�zelebb az �r�mra. M�g pont id�ben. �sszekaptam a holmim, az elint�zni val� pap�rmunk�t leraktam Anette asztal�ra �s utols�k�nt t�voztam az irod�b�l ma is…

Ott voltam. Pontban �tkor l�ptem be Dr. Nolz v�r�term�be, �s � m�r ny�lt is a rendel� ajtaja.

-          J� napot! – k�sz�nt�tt egy idegen n�.

-          J� napot! – feleltem udvariasan.

-          �n �s a p�rja j�nnek �t �r�ra?

-          Igen, de � m�g nincs itt, ahogy l�tom.

-          Dr. Alexis vagyok, �n fogom helyettes�teni Dr. Nolzt egy p�r h�tig.

Azonnal �tfutott az agyamon, hogy Tom nem fog ebbe beleegyezni. �t m�g n�lam is nehezebb volt r�venni, hogy ter�pi�ra j�rjunk, nem lesz hajland� ezel�tt a n� el�tt kiteregetni a szennyest.

-          Szerintem akkor ink�bb megv�rn�nk, m�g visszat�r. T�nyleg, hova is ment, �s mi�rt nem lett�nk err�l �rtes�tve? – hoztam el� magamb�l az �zletasszonyt.

-          Csal�di okok miatt kellett elutaznia ma reggel, �s engem k�rt meg, hogy helyettes�tsem, mivel bennem megb�zik �s j� szakembernek tart.

-          Ebben nem d�nthetek egyed�l, v�rjuk meg a f�rjemet. – pr�b�ltam h�zni az id�t, hogy ne �n legyek v�g�l az, aki ellenzi.

-          Ez term�szetes h�lgyem. Foglaljon addig helyet a rendel�mben.

Tipikus pszichi�ter… addig engem becserk�szhet, m�g Tom nincs itt.

Csak �ltem �s b�multam a m�r ezerszer v�gigvizsg�lt t�rgyakat a szoba �sszes pontj�n, � pedig n�zett engem. A percek minimum dupla olyan lassan teltek, mint a megszokott hatvan m�sodperc alatt lezajl� percek, mire v�gre befutott Tom, t�z perces k�s�ssel.

-          J� napot! Szia! – k�sz�nt mindkett�nknek.

-          K�st�l. – jegyeztem meg, nem b�rtam ki, f�leg miut�n � sz�lt r�m reggel ugyanez�rt.

-          Ne haragudj, elh�z�dott egy telefon. Itt �ltem kint a kocsiban.

-          J� napot! Dr. Alexis vagyok, Dr. Nolz helyettese. – ny�jtott kezet neki a m�doki.

-          Helyettese? – fogott kezet vele Tom.

-          El kellett utaznia, �gy egy p�r h�tig �n veszem �t a munk�j�t.

-          �rtem. Nos, akkor mehet�nk is haza. – reag�lt Tom pontosan �gy, ahogy v�rhat� volt.

-          Biztos nem maradunk �s folytatjuk, amibe belekezdt�nk?

-          �n magukra hagyom �n�ket, besz�lj�k meg nyugodtan. Odakint leszek. – kedveskedett �s m�r kettesben is hagyott minket.