48.rész - Gyereket akarsz Billtől?

Kiszálltunk az autóból és kézzen fogva Hayley-t elindultunk az ajtóhoz.

-Itt ki lakik? - nézett fel rám kíváncsian Hayley

-A szüleim. Ők még nem tudják h örökbefogadtalak. - én

-És örülni fognak nekem? - Hayley

-Persze. - mosolyogtam rá

-Rendben. - mosolygott fel rám

Majd bementünk a házba.

-Hahó megjöttem. - szólaltam meg az előszobába miközben levettem Hayley kabátját meg magamról is lekapkodtam

-Szia... - jött ki anyu de mikor meglátott tátva maradt a szája a meglepetéstől

-Szia. - mosolyogtam rá -Ő itt Hayley az örökbe fogadott lányom.

Anyunak az álla még jobban leesett de aztán egy hatalmas vigyor ült ki az arcára. Igen ez az a reakció amit anyámtól vártam. Tudtam h nem fog letámadni h ezt most mért kellett ő ennek örül és én is jobb kedvel öleltem át anyut mikor oda jött hozzánk.

-Szia. - guggolt le anyu Hayley elé

-Szia Hayley vagyok. - karolt bele Hayley anyu nyakába amit anyut kicsit meglepte

-Nagyon szép neved van. - mosolygott rá

-Köszönöm. - mosolygott rá angyalian Hayley

-Gyertek be. - állt fel anyu

-Menjünk. - én

Majd bementünk a nappaliba. Mikor beléptem Hayley-vel apu arca meglepödött lett ahogy David-é is.

-Nem igaz h tényleg örökbefogadtad. - vágott fejet David

-Téged senki nem kérdezett. - néztem rá szánalmasan

-Ne hogy el kezdjetek vitatkozni. - anyu

-Nem fogok nyugi. - néztem rá anyura mosolyogva

-Apu ő itt a meglepetésem. Hayley. - néztem apura aki még mindig megdöbbenve nézett rám

-Örökbe fogadtál egy kislány?- kérdezte meg rám nézve

-Igen. - bolintottam miközben nyeltem egy nagyott

-El se hiszem h tényleg örökbe fogadtál egy kislányt. - jött oda mosolyogva mire én értetlenül néztem rá - Csak nem hitted h leharapom a fejed?

-Rosszabbra számítottam. - én

-Ugyan már. Örülök nektek és azt hiszem nálad jobb helyen nem is lehetne ez a tündéri szőke hercegnő. - mosolygott apu Hayleyre

-Ezt most komolyan mondjátok? Nyky nem képes felnevelni egy kislányt. - hangoztatta David

-David még is csak a lányomról beszélsz. Mi a fene bajod van? - apu

-Nem lesz ideje még egy gyereket felnevelnie. Mi lesz vele ha Nyky turnézni viszi a srácokat itt hadja egyedül?- David

-Szerintem jobb ha mész. - mondtam

-Igen azt hiszem ez egy jó ötlet. - apu

David dühősen rám nézett majd elment.

-Magamra fogsz hagyni? - nézett rám Hayley

-Nem dehogy. Ne hidd el amit a bácsi mond. Soha nem tenném ezt veled. - guggoltam le elé

-Igérd meg. - nézett rám könnyes szemmeivel

-Az életemre esküszöm h nem hagylak magadra. - öleltem meg mire pityeregni kezdett

Mikor sikerült megnyugtatnom anyuék faggatni kezdtek h hogyan találtam rá Hayley-re én meg elmeséltem a balesettől kezdve a tegnapi napig. Miután mindenről kifaggattak bevonultunk az ebédlőbe ahol megebédeltünk. Hayley is már sokkal felszabadult volt és kellemes cseverészésbe kezdett a szüleimmel. Ebéd után ki mentünk az udvarra ahol Hayley szaladgált és apuval játszott amivel őszintén meglepett.

Míg apu eljátszott Hayley-vel adig én anyuval beszélgettem.

-Bill mit szólt hozzá? - anyu

-Teljesen megértett és mellettem volt. Már azt tervezzük h bemutatjuk Hayleyt Bill lányának. - én

-Billnek van egy lánya? - kerekedtek el a szemei anyunak

-Igen. Múltkor mikor elmentünk hozzájuk akkor bemutatott neki. - én

-Most már értem miért mondtad azt h Billel egy húron pendültök. - mosolygott rám - És jól ki jön Hayley-vel?

-Ha láttnád mit művel vele el se hinnéd. - nevettem - Bill nagyszerű apa, már a lányánál is észre vettem h igazán törödik vele és most ebből ad át Hayley-nek is. Ma reggel is olyan jól elszórakoztatta. Ha lehetne gyerekem Billtől azt hiszem az lenne életem legjobb pillanata.

-Gyereket akarsz Billtől? - anyu

-Tudod h ez nem lehetséges és Hayley-t is már most úgy szerettem mint ha csak a sajátom lenne. - mosolyogva néztem Hayleyre akit épp most kapott el apu

-És beszéltettek már erről Billel? - anyu

-Tudja h nem lehet gyerekem de amilyen személyisége van hisz abban h még is lehet. - én

-Te pedig már rég lemondtál róla. - anyu

-Nem az h lemondtam róla csak nem szeretnék hiú ábrándott kelteni Billben és még am se vagyunk olyan rég együtt csak 3 hónapja. - én

-Ti igazán megtaláltátok egymást. Olyanok vagytok mint apád és én voltunk annyi idősen mint ti most vagytok. Igaz ti már halladtatok egy fokkal mert mindkettőtknek van már egy csemetéje de nagyon szeretitek egymást és én mondom kiegészítitek egymást és az sem lepne meg ha Bill megkérné a kezed. - anyu

-Na de anyu. 3 hónap után hova kérné meg. Meg am is 21 évesek vagyunk van még időnk erre koncentrálni. - én

-Én örülnék neki. - vigyorgott rám anyu

-Hajthatatlan vagy. Nekem még meg se fordult a fejemben h házasság. De ha ennyire érdekel ez a téma Hayley tegnap erről faggatott minket a korházban. - én

-Imádni való egy kislány meg kell hagyni. - anyu

-Igen tudom. - én

Rengeteget beszélgettünk anyuval de a Bill és én témát hanyagoltuk.

Anyuéknál az egész napot ott töltöttük még ott is vacsoráztunk. Mikor elköszöntünk anyuéktól haza mentünk ahol lefürődtünk mind a ketten és befeküdtünk az ágyba és hamar el is aludtunk mind a ketten.

Holnap am is sok dolgom van hisz a céghez is be kell mennem és még Hayley-nek is kéne nézni valami ajándékot mert még ő van akinek még nincs meg. Meg persze fenyőfát is nézni kell mivel 4 nap és karácsony és mindig is szerettem hamar elkészülni mindennel. A csajokat is át kell majd hívnom holnap h megismerhessék Hayleyt és besegítsenek a szobában is amit szeretnék holnap kifesteni.

Két nap elteltével....

Az elmúlt napokban befejeztük Hayley szobáját és a karácsony fát is felállítottuk. Hayley már a saját szobájában alszik ami nagyon tetszett neki többek között azért is mert ő is be segített. És ez alatt a két nap alatt nagyon össze szoktunk Hayley-vel.

Billel sokszor beszéltem de már nagyon vártam h láthassam igaz h csak két napja h a szüleinél volt de már nagyon hiányzott és Hayley is kérdezte már Bill mért nem jön már azt hitte h nem vagyunk együtt. De mikor elmondtam neki h nem sokára mi is elmegyünk Billhez nagyon megörült neki.

Reggel kellemes ébresztőben volt részem. Karácsony reggele volt és Hayley az ágyamon ugrált h engem fel verjen. Általában mindig később kelt fel mint én de most ő volt a gyorsabb.

-Hayley.- nyöszörögtem a párnámba fúrva a fejem

-Nyky ébredj itt járt a jézuska és Billt is szeretném már látni. - mászott oda a fejemhez

-Adj egy percet h felébredjek.- mosolyogtam rá

-Ne legyél lusta gyere. - húzta le rólam a takarót miközben lemászott az ágyról

-Jól van jól van. - ültem fel

Hayley rám mosolygott majd megfogta a kezem és rángatni kezdett ki az ágyból.

Kimásztam az ágyból és követtem Hayleyt aki ugrándozva ment be a nappaliba és guggolt le az ajándékokhoz ami a fa alatt pihent.

-Nézd mennyi. - nézett rám csillogó szemeivel Hayley

-Láttod mondtam h ide talál. - ültem le mosolyogva mellé - Bontsd csak ki őket.

-Szabad? - Hayley

-Hát persze. - én

Oda mászott hozzám és egy puszit nyomott az arcomra miközben átkarolt a nyakamnál. Mikor elengedett vissza ült elém és kezébe vette az első ajándékát. Mindegyik ajándékát nagy újongással fogadta.

Mikor mindegyiket végig nézte hagytam h kicsit játszon miközben én reggelit csináljak magunknak. Már javában kész voltam vele mikor megszólalt a telefonom.

-Szia. - vettem fel

-Szia kicsim. - Bill - Jöttök akkor?

-Persze nem sokára indulunk csak megreggelizünk meg elkészülünk. - én

-Rendben már jó lenne látni téged. - Bill

-Pár óra és láthatsz. - én

-Hosszú pár óra lesz. - sóhajtott fel

-Ha eddig kibírtam azt a keveset is ki fogod. - én

-Nehezen de ki. - Bill

-Na de leteszlek most majd találkozunk. - én

-Várni foglak. Puszi. Szia. - Bill

-Szia. - én

Majd letettük. Már én is nagyon vártam h láthassam Billt. Ez a két nap nagyon hosszú volt nélküle mondjuk Hayley jól le tudta kötni a figyelmem de esténként mikor Billel beszélgettem rám tört hiánya.

Befejeztem a reggelit és mire Hayley bejött a konyhába megreggeliztünk. Reggeli után pedig gyorsan összekészültünk betettem az autóba a srácok és Simonék ajándékát majd lassan elindultunk Lotischebe. Az úton Hayley arról áradozott h milyen ajándékot kapott és h mennyire tetszik neki különösen az a nagy méretű maci amit Billel közösen választottunk ki neki de erről ő nem tudott. Nagyon örültem neki h örömet tudtam neki szerezni és h mi mindent kapott a szüleimtől és a srácoktól na meg persze én sem hanyagoltam el. Aztán rá tértünk a karácsonyi dolgokra és megkérdezte h én mért nem a szüleimmel töltöm a karácsonyt én pedig elmagyaráztam neki ilyenkor az én szüleim nyaralni mennek h elfeledjék az egész éves gondjukat és kikapcsolodjanak. Nálunk ez mindig is szokás volt h ilyenkor összepakolunk és elcuccolunk valahova de már egy ideje csak anyuék folytatják ezt a kis hagyományt mióta külön lakom tőlük én nem tartom fontosnak ezt általában mindig a lányokkal vagyok de idén ki bővült a kis csapat van egy örökbe fogadott lányom, egy énekes barátom, egy banda akit jó magam menedzselek és egy cégem ami hihetetlenül megy. Én ezeket kaptam karácsonyra és nem is kértem/kérek semmi többet csak h a kis családommal minden rendben legyen.

-Nézd anyu esik a hó. - újongott Hayley az üvegre tapadva

Egyből vissza tértem a valóságba mikor Hayley kiejtette azt a szót a száján, anyunak hívott? Te jó ég! Meg kellett csípnem magam mert máskép nem hittem el.

-Igen láttom. - mondtam akadozva még mindig a meglepődöttségtől

Egy negyed órás kocsikázás után megérkeztünk Billékhez...