4. r�sz. Tudtam, hogy nem b�rod ki

Ahogy be�ltem az aut�mba, cs�r�gni kezdett a telefonom.

-          Tess�k, Viktoria Kaulitz.

-          �n vagyok. – sz�lt bele Josh.

-          Mi ez a sz�m? �s mondtam, hogy nem h�vhatsz csak �gy fel b�rmikor.

-          Gondoltam megk�rdezem, mit sz�lt�l a meglepihez.

-          Josh, ez most nekem nem megy.  Sz�mtalanszor megbesz�lt�k m�r, hogy…

-          Tudom. – v�gott a szavamba. – �n csak meg akaratlak lepni.

-          Most leteszem. Ne h�vj, l�gy sz�ves. – tettem is le.

M�r csak ez hi�nyzott nekem…

Egyenesen hazamentem, �s takar�t�ssal vezettem le a fesz�lts�get. Kipucoltam az eg�sz h�zat, azt�n negyed �r�n �t besz�lgettem �desany�mmal, aki addigra m�r tudom�st szerzett r�la, hogy Tom lel�pett a tan�csad�sr�l.

-          Szia. – �rkezett haza Tom.

-          Anyu, most leteszem. --- Nem tudom, reggel indulunk. --- Vas�rnap. --- Persze, h�vlak. --- �n is. Szia.

Tom d�h�sebbnek t�nt, mint amire sz�m�tottam. Kipakolt a zsebeib�l, levette a cip�j�t �s a f�rd�szob�ba igyekezett.

-          Rendeltem vacsor�t. – k�z�ltem vele meg�llva a f�rd�szoba ajtaj�ban.

-          Nem vagyok �hes. – felelte fel�m sem fordulva, k�zmos�s k�zben. – M�r ettem.

-          Hol?

-          Ahonnan a tegnapi vacsor�t hoztad.

Elakadt a szavam, nem tudtam mit mondani. Lebuktam, de nem akartam menteget�zni.

-          �tmegyek anyu�khoz. – d�nt�tte el ebben a pillanatban. – Ha t�nyleg el akarsz j�nni holnap, reggel nyolckor indulunk.

-          Sajn�lom, hogy…

-          Semmi baj. – szak�tott f�lbe, �s kiker�lve engem, elhagyta a f�rd�t.

Rohadt egy �rz�s, amikor kereszt�ln�z rajtam, �s fogalmam sincs, mit gondol. Hagytam, hogy tegye a dolg�t, nem akartam vitatkozni. A konyh�ba mentem, el�vettem a fi�kb�l a dugi cigimet �s r�gy�jtottam. Rem�ltem, hogy megnyugv�st hoz valamelyest.

-          Megint cigiziel? – ijesztett r�m a h�tam m�g�l.

�n csak megvontam a v�llam, hisz a l�tv�ny eleve egy�rtelm� v�laszt adott.

-          Reggel felveszlek.

-          Nem alszol itthon?

Ugyan�gy megvonta v�ll�t, �s jobb kez�ben l�v� sportt�sk�j�t felemelte.

-          Szia. – k�sz�nt �s kis�t�lt az ajt�n.

Az ablakhoz s�t�ltam, �lltam �s n�ztem, ahogy bedobja az any�s�l�sre a t�sk�j�t, �tsiet a vezet� oldalra, besz�ll, becsapja maga ut�n az ajt�t �s beind�tja az aut�t. De nem ment egyb�l el. Mindk�t kez�vel kapaszkodott a korm�nyba, fej�t h�trad�nt�tte az �l�s t�ml�j�nak �s nagyot s�hajtott.

Tal�n, ha most odamenn�k, visszaj�nne.  Tal�n most meghallgatn�, mi�rt nem �lltam ki mellette �s mi�rt nem j�ttem el vele onnan.

L�tom rajta, hogy nincs rendben, l�tom, hogy ez neki sem j�, ak�rmennyire is adja �lland�an a nemt�r�d�m macs�t. De nem tudok olyan lenni. Olyan n�, aki szemet huny, �s �gy tesz, mintha semmi sem t�rt�nt volna. Egyszer�en nem vagyok k�pes r�. Azt hittem az id� majd seg�t, de most fogalmam sincs, mennyi id�re van m�g sz�ks�gem, hogy �jra �gy n�zzek r�, mint azel�tt.

Tudom, hogy b�ntom �t, tudom, hogy neki sem j� ez a helyzet, de nem tudok ellene tenni, nem megy.

Sz�gyelltem magam, de nem b�rtam ki. Felh�vtam Tom �desanyj�t.

-          Szia Simone, �n vagyok. – sz�ltam bele, amint felvette.

-          Itt van. – nyugtatott meg azonnal halkan.

-          Sajn�lom, �n csak…

-          Semmi baj. De mi t�rt�nt? A ter�pia miatt vesztetek �ssze?

-          M�r veszekedn�nk sem kell. – feleltem szomor�an, majd hanyatt d�ltem a kanap�n.

-          Holnap elmentek az esk�v�re �s j�l �rzitek majd magatokat. Egy esk�v�n mindenki j�l �rzi mag�t.

-          Nem tudom, hogy elmegyek-e.

-          Ugyan, dehogynem.

-          V�r r�nk egy hossz� �t aut�val, amit�l tartok. Nem is eml�kszem mikor voltunk utolj�ra ennyi ideig �sszez�rva.

-          Nem lesz baj. Eml�kszel, mit mondtam legut�bb?

-          Hogy nekem is dolgoznom kell rajta.

-          H�t itt az id�. Szeretn�, ha elmenn�l vele, ebben biztos vagyok.

-          K�sz�n�m, hogy seg�teni pr�b�lsz.

-          B�r tudn�k is.

-          Most m�r leteszem, nem zavargok tov�bb.

-          Sosem zavarsz. A csal�d tagja vagy, mintha a l�nyom lenn�l.

-          K�sz�n�m.

-          Fel a fejjel, megoldj�tok.

-          Szia. – b�cs�ztam �s le is tettem a telefont.

Tiszt�ban voltam vele, hogy a reggel iszony� hossz� �s szar lesz, de azt nem, hogy ennyire. Pontban nyolckor dud�lt egyet a h�z el�tt, �n pedig �jra napszem�veg m�g� b�jva l�ptem ki a h�zb�l �s sz�lltam be a kocsij�ba.

-          Szia. – k�sz�nt.

-          Szia. – viszonoztam, �s m�r akkor, abban a pillanatban tudtam, hogy hib�s d�nt�s nem saj�t aut�val nekiv�gni.

Az els� benzink�tig eltelt f�l �r�t sz�tlanul, zenehallgat�ssal t�lt�tt�k. Tom kisz�llt, tankolt, majd hozott a shopb�l energiaitalokat �s sonk�s h�romsz�g alak� szendvicset. Beugrottak a r�gi nagy kir�ndul�saink eml�kei, amikor ketten nekiv�gtunk az �tnak �s ment�nk, amerre l�ttunk. Redbull �s h�t�tt szendvics, amit minden alkalommal azonnal beszerezt�nk, �s m�r haladtunk is tov�bb.

-          Nem k�rek. – dobtam a h�ts� �l�sre a kezembe ny�jtott italos dobozt.

-          Ok�. – reag�lta le dacosan, beind�totta az aut�t �s folytattuk az utat.

Tal�n negyed �ra telt el, mire �jra megsz�laltam.

-          Nagy er�fesz�t�sedbe ker�lt volna tegnap ottmaradnod?

-          Tudtam, hogy nem b�rod ki.

-          �gett a pof�m miattad.

-          Nem tudom, mib�l gondoltad, hogy v�gig�l�k m�g egy �r�t egy idegen n�vel.

-          Mi�rt kell megint veszekedned?

-          Te hoztad fel, �n nyugodtan �ltem volna a seggemen kussban, m�g oda nem �r�nk.

-          Azon az�rt meglep�dtem volna. – jegyeztem meg duzzogva.

-          Na j�. – indexelt jobbra, majd egy hirtelen mozdulatsorral, sz�znyolcvan fokos fordulatot vett�nk, kisebb fennforg�st okozva a sztr�d�n.

-          Mit m�velsz? – rivalltam r�.

-          Visszaviszlek a kocsid�rt.

-          Tiszt�ban vagy vele, hogy az m�sf�l �r�s kit�r� lenne?

-          Leszarom. Az �t m�g legal�bb k�t �ra, �s most nincs hangulatom ehhez.

-          Kiz�rt dolog, hogy k�l�n aut�val �rkezz�nk oda.

-          Mi�rt?

-          Komolyan k�rdezed?

-          Nem tudom, olvasd le az arcomr�l. Vigyorgok?

-          Nem fogok eg�sz nap arra a k�rd�sre v�laszolgatni, hogy mi�rt j�tt�nk k�l�n. Ennyi. – adtam meg magam.

-          Majd kital�lsz valamit, im�dsz kombin�lni.

-          Seggfej!