49.rész - Hayley a lányom

Leparkoltam majd kiszálltam az autóból és kisegítettem Hayleyt is. Épp h kiszállt Bill rohant ki az ajtón és jött oda hozzánk. Hevesen lökött neki az autónak és csókolt meg. Nevetve húzodtam el tőle mikor elvállt ajkaink.

-Úgy hiányoztál. - puszilt meg

-Te is nekem.- mosolyogtam rá

-Nem jöttök be? Ha nem vettétek volna észre szakad a hó. - hallottuk meg Tom hangját

-De megyünk. - fogtam meg Bill kezét és bementünk

Hayley már bent nevetgélt Simone-val a nappaliban és nagy mesélésbe kezdett.

Levettem a kabátom és a csizmám és bementem a nappaliba ahol mindenki üdvzölt. Lilli is megörült nekem.

-Hogy vagy? - nézett rám Simone mosolyogva mikor bementünk a konyhába

-Remekül. - mosolyogtam rá

-Tündéri egy kislány Hayley. - Simone

-Oh igen. - én

-Nem szokta a szüleit emlegetni? - Simone

-Az első hétben volt mikor néha megemlítette de mostanra már nem szoktam észre venni. - én

-Mondjuk elég kicsi még de azért nagy tragédia volt ez neki. - Simone

-Mindenki ilyen kislányra vágyik mint Hayley nagyon szorgos és okos. Hiába két éves de nagyon érett a korához képest. Állandóan azt figyeli mit tud nekem segíteni. - én

-Ez nagyon jó akkor úgy láttom elfogadt téged. - mosolygott rám

-Igen én is így vélem. Sőt ma meg is lepett. - én

-Mivel? - Simone

-Az úton mikor jöttünk anyunak hívott és úgy meglepődtem rajta h meg kellett csípnem magam de komolyan. - nevettem

-Oh hát ez nagyszerű. Az ő szemében te vagy az anyja és ez jó dolog. - Simone

-Nagyon örültem neki. És nem is gondoltam volna h ki mondja valaha is mert edig mindig Nykynek hívott. - én

-Ez azért van mert törödsz vele és tudja h rád mindig számíthat és h vigyázol rá. - Simone

-Nekem ő olyan mint ha a lányom lenne el is felejtem néha h örökbe fogadtam. - én

-Őszintén ha nem tudnám h örökbe fogadtad volna akkor én kinézném h a saját kislányod volna. Hisz szőke haja van nagy kék szemei ahogy neked mondjuk a te szemed kékes zöld de nem igazán lehet megkülönböztetni titeket. - Simone

-Tényleg ezt még senkitől sem hallottam. - mosolyogtam rá

-Hidd csak el nekem senkinek se tünne fel a dolog h örökbe fogadtad. - mosolygott rám

-Anyu gyere itt is van egy halom ajándék és neked is ott kell lenned. - szalad be Hayley Bill nyomában és megragadta a kezemet és húzni kezdtem

-Máris megyek. - álltam fel

Rá mosolyogtam Simone-ra aki követett minket egy tányér sütivel Bill pedig csak mereven állt az ajtóban mikor össze kulcsoltam a kezem az övévvel, rám nézett hitetlenkedve, elmosolyodtam miközben adtam egy puszit a szájára és együtt bementünk a nappaliba ahol Hayley már bontogadta az ajándékot közben mindenki más is kapott egy egy ajándékot.

Mikor meg volt az ajndékozás meg ki szórakoztuk magunkat bevonultunk mindanyian az étkezőbe ahol elfogyasztottuk Simone nagyszerű karácsonyi ebédjét. Ebéd után bevonultunk mindanyian a nappaliba ahol el trécseltük az időt. De aztán Bill felállt mellőlem felhúzva engem.

-Át nézzünk Jennyékhez. - mondta Bill Simone-re nézve

-Vigyázunk adig Hayleyre. - Simone

-Ő is jön velünk. - mosolygott Bill Hayleyre

-Hova megyünk? - ugrott ki egyből Tom öléből és szaladt oda hozzánk

-El megyünk kicsit sétálni és bemutatlak a lányomnak. - Bill

-Neked van lányod? - jött a kérdés Lillitől

-Ez egy hosszú történet. - válaszolt Tom Bill helyet

-Menjünk. - Hayley

-Majd jövünk. - Bill

-Rendben. - Simone

Majd kimentünk az előszobába ahol magunkra kaptuk a kabátunkat és csizmánkat majd kézzen fogtam Hayleyt és elindultunk. Negyed órás séta után megérkeztünk ahoz a házhol ahol megtudtam Billnek van egy lánya.

Bill becsöngetett majd pár másodperc elteltével kinyílt az ajtó és Jenny jött ki rajta mosolyogva.

-Sziasztok. - mosolygott ránk

-Szia. - puszilta meg Bill Jennyt

Miután lezavartak egy gyors beszélgetést ránk fordították a tekintettüket.

-Úgy láttom ki bővültettek egy személyel. - mosolygott rám Jenny

-Igen ő itt Hayley a lányom. - én

-Nem is tudtam h van lányod Bill erről nem mesélt. - ült ki arcára a meglepődötség

-Örökbe fogadott. - Bill

-Oh így már értem. De gyertek be még a végén megfáztok. - Jenny

Majd bementünk a nappaliba miután levetköztünk és beszélgetni kezdtünk. Hayley Hannával játszott és látszólag nagyon jól elvotlak. Míg a lányok elszórakoztak egymással adig beszélgettünk hármasban egy egy pohár forró csokival a kezünkben.

-És h h örökbe fogadtad? - Jenny

-A minap volt egy kis balesetem és a barátnőmnek. Hayley szülei karamboloztak egy autóval és belénk is bele jött egy teher szállító. Mikor láttam h van valaki a kocsiban oda mentem h megnézzem mikor megláttam Hayleyt bent cselekednem kellett mielőtt fel nem robant volna az autó. A szülein már nem lehetett segíteni. A korházba ahogy be kerültünk intézni akarták az elhelyzését én meg mondtam h örökbe fogadom és hát egy napos keresgélés után sikerült az örökbefogadás. - én

-Mi mindenen ment szegény keresztül. - Jenny

-Mikor haza vittem pár napig sírva jött át hozzám az éjszaka. - én

-És nem szokta kérdezni h merre vannak a szülei? - Jenny

-Eleinte kérdezte meg néha de én úgy vettem észre h tudja hol vannak. - én

Rengeteget beszélgetünk és összebarátkoztam Jennyvel. Elmondta nekem h ne gondoljam azt h rá hajtana Billre mert van egy közös lányuk de én megnyugtattam h nem is fordult meg ilyen dolog a fejembe. Mesélt még Hannáról is és fel fedeztük miben hasonlít Billre. Elég sok mindent találtunk amit Hannának sikerült ötökölnie az apjától.

Már sötét volt mikor elindultunk haza. Hayley már aludt a vállamra hajtva a fejét miközben sétáltunk a havas utcán. Bill mosolyogva nézett rám és kulcsolta össze a kezét az enyémmel.

Mikor megérkeztünk hozzájuk Hayleyt lefektettem majd lementem a nappaliba ahol Lilli volt.

-Szia. - ültem le hozzá mosolyogva

-Te tudtad h Billnek van egy lánya? - nézett rám

-Igen akkor mondta el mikor legutóbb itt voltam. Ezért mondtam azt h Billel szinte egy húron pendülünk. - én

-Most már értem miért. - mosolygott rám

-Na és milyen volt amíg én nem voltam itt? - én

-Nem hiányoztál ha erre akarsz kijukadni. - öltötte rám a nyelvét

-Na. - löktem meg mire nevetve borult el a kanapén - Most megsértödtem. - húztam fel az orrom játékosan

-Tudod h csak vicceltem. - Lilli

-Nem érdekel. - mondtam nem nézve rá

-Ne csináld már. - bökött meg - Nyky.

-Hm... hát meg gondolom még. - néztem rá

-Olyan lökött vagy. - nevetett

-Hozzám tartozik. Na de most komolyan milyen volt? - én

-Rosszabra számítottam. Mikor ide jöttünk már azt hittem h tönkre mennek az idegeim olyan ideges voltam. De aztán mikor bemutatott Tom a szüleinek és ők kedvesen fogadnak egy nagy kő esett le a szívemről és egyből megnyugodtam. - Lilli

-Mondtam neked h mindketten nagyon közvetlenek. - én

-Te mindig mindent megmondasz bármiről legyen szó. - vigyorgott rám

-Ez vagyok én. - öltöttem rá a nyelvem

-Meg nagy az egod is. - Lilli

-Az már mellékes. - én

-És am a nyaralásra mész velük vagy itthon maradsz Hayley-vel? - Lilli

-Megyek de Bill úgy tudja h itthon maradok úgy h erről csend. - néztem rá vigyorogva

-Mért gonoszkodsz vele? - Lilli

-Nem gonoszkodom csak meglepem. - én

-Nem ez gonoszkodás. - Lilli

-Meglepi. - én

-Nem vitatkozom. - tette fel védekezően a kezeit

-Helyes. - én

-És akkor h mész utánuk? - Lilli

-Én is aznap megyek mikor ők csak korábban így csak ott fogunk találkozni. - én

-És Hayleyre ki vigyázz? - Lilli

-Anyuék adigra pont haza jönnek. Hayley pedig már várja h velük lehessen. Anyám meg oda meg vissza van Hayley-ért hisz tudom mennyire vágyik egy unokára és Hayleyre már most úgy tekint mintha ha az lenne. - mosolyogtam

-De gondolom biztosan jobban örülne ha saját unokája is lenne. - Lilli

-Annak én is örülnék de tudod h nem lehetséges. - néztem rá szomorúan

-És ha kivizsgálnának h még se úgy van? Vagy probálkozattok Billel. - Lilli

-Nem fogom fölöslegesen rá kényszeríteni őt bármire is szeretném meg nem hiszem h akar még egyet. - én

-Rosszul gondolod. - vágta rá

-Mert? - néztem rá

-Sziasztok. - léptek be az ikrek a nappaliba

Majd oda jöttek hozzánk és leülltek mellénk miközben Bill adott egy puszit a számra.

-Mi jóról trécseltek? - Tom

-Női dolgok amihez semmi közöd. - öltöttem rá a nyelvem miközben Billhez bújtam

-Jól van ám ezt megjegyeztem. - dőlt hátra sértödötten

-Oké. - mondtam nevetve

Elszórakoztunk Tomon de sokáig nem bírta a sértödött kisfiút játszani. Mitán Tom ki örjöngte magát rajtam Simone jött be a nappaliba h közölje kész a vacsora. Fel álltunk mindanyian és elindultunk az étkezőbe. Tom végig bögdöste a hátam és a hajam húzogatta de csak adig amíg "véletelenül" hasába nem könyököltem. Fájdalmasan felnyögött mire mindanyian nevetni kezdtünk. Hátra fordultam és rá néztem mosolyogva mire szúrosan rám nézett. Rá öltöttem a nyelvem és leülltem Bill mellé az asztalhoz.

Vacsora után Tom és Lilli elvonultak a szobába Bill és én pedig a nappaliba települtünk ahol Simone-val és Gordonnal néztünk valami vígjátékot amin jókat nvettünk. Később pedig mindenki elvonult a szobájába és nyugovóra tért...