5. r�sz. Sz�ks�gem van r�d

H�t �gy t�rt�nt, hogy v�g�l mindketten a saj�t aut�nkkal indultunk el f�l t�zkor a h�zunk el�l. Hamar utol�rtem �t, s�t be is el�ztem, de ezt a t�vols�g el�nyt csak addig siker�lt tartanom, m�g eg�ja hagyta. Az aut�p�ly�n levillogott a bels� s�vb�l �s magamra hagyott.

Berlint�l Rostockig az �t az �n r��r�s temp�mban nagyj�b�l k�t �s f�l �r�t vett ig�nybe. A belv�rosban meg�lltam meginni egy k�v�t egy mcdrive-ban, azt�n a gps-szel elbabr�val elindultam a part fel�. Warnem�nde a c�l�llom�s, tengerpart, feh�r homok, naps�t�s. Jelenleg egyik sem vonz t�lzottan.

-          Haver! – indult meg Georg Tom fel�, amint megl�tta �t kisz�llni az aut�j�b�l.

-          H�t szia! – �lelte mag�hoz bar�tj�t.

-          Bill is nem r�g �rkezett. – n�zett k�rbe, h�tha megtal�lja �t. – Viki?

-          K�l�n j�tt�nk. Szereztem egy kis el�nyt, �gyhogy adj valami t�m�nyet, �s mutasd, milyen a felhozatal.

-          Az�rt b�rtok majd egy asztaln�l �lni, vagy rendezzem �t az �l�srendet?

-          Nem sz�nd�kozom sokat �cs�r�gni a legjobb haverom esk�v�j�n. � viszont nagyon val�sz�n�, hogy el lesz egyed�l is. �l majd valami f�lrees� helyen duzzogva…

-          Tom! – hallatszott egy hangos, r�g l�tott ember hangja a t�volb�l.

-          �csi! – h�z�dtak f�lig �r� vigyorba Tom ajkai �s olyan szorosan z�rta karjaiba �ccs�t, amennyire csak b�rta.

-          Istenem, de r�g l�ttalak! – szor�totta el�rz�keny�lve b�tyj�t Bill.

-          Na, �n megyek, m�g van p�r dolgom, nektek meg �gy is akad megbesz�lni val�tok. Haver. – sz�lt m�g Tomhoz utolj�ra. – Nem akarok balh�t ma, rendben?

-          Rendben.

-          K�ssz. �s j�, hogy itt vagytok. – hagyta is magukra kedvenc ikerp�rj�t.

Ki nem �llhatom ezt az �rz�st. Egyed�l �rkezem, a f�rjem m�r r�g elvegy�lt, alig van m�r parkol�hely, �gy m�g arra is elcseszem az id�t, val�sz�n�leg utols�k�nt �rkezem, adva m�g egy okot, hogy r�lam besz�ljenek.

Tom �s Bill m�r a hely�k�n �ltek, Bill integetett hossz� kezeivel el�r�l, hogy megl�ssam �ket. Nem tudtam kell�k�pp �dv�z�lni, hisz Tom k�z�tt�nk �lt �s m�r kezd�d�tt a szertart�s, de nagyon �r�ltem annak, hogy �jra l�tom.

A menyasszony gy�ny�r� volt… k�v�lr�l. Nem kedvelem �t az els� pillanatt�l fogva. Nem tudom, csak valahogy nem szimpatikus �s egyik�nk sem dolgozott azon, hogy j� kapcsolat alakuljon ki k�zt�nk. Georg viszont kivirult. Boldog volt, ezervattos mosoly �lt az arc�n, m�g szerelme odal�pdelt hozz� a h�feh�r homokban, eg�szen az olt�rig. Sz�p szertart�s volt, kedves besz�deket �rtak egym�snak. Georg �desanyja ott szipogott el�tt�nk, az �desapja v�ll�ra borulva, r�m pedig r�m j�tt a mai m�sodik zavar� eml�kd�mping.

Az esk�v�nk…

Tizenkilenc �vesek voltunk, m�g annyira fiatalok. Mindenki ellenezte, de mi hajthatatlanok voltunk. � megk�rte a kezem, �n igent mondtam �s nem volt, ami el�nk �llhatott volna. Nem volt hatalmas banz�j, nem volt vil�gra sz�l� lakodalom. De volt gy�ny�r�en feld�sz�tett templomban esk�dt�nk, h�feh�r kabri� Mercedesszel furik�ztunk �t a v�roson, patakokban foly� k�nnyekkel mondtam ki azt a bizonyos boldog�t� igent �s Tom kis fogadalm�n m�g napokig r�h�gtek a vend�gek. Nem kellett semmi m�s, hajnalig buliztunk a bar�tokkal �s csal�ddal, �s eml�kszem �let�nk eddig legvadabb szexu�lis �lm�ny�t is arra az est�re tehetj�k…

Nem �rintett t�l j�l engem most ez az esk�v�sdi, ez a nosztalgi�z�s. Ahogy az �jdons�lt h�zasp�r elvonult a sorok k�z�tt, �n azonnal elindultam a hotel fel�, ahol egyenesen a mosd�t c�loztam be v�g�llom�sk�nt.

�vatosan t�r�lgettem az arcomat, nehogy elkenjem a sminkem, el�kotortam a cigimet, �s az aul�ban el�sz�r bel�m botl� londinert�l meg�rdekl�dtem, hol van itt h�ts� kij�rat. K�szs�gesen mutatta nekem az ir�nyt, s�t m�g az ajt�t is kinyitotta el�ttem, amin �t v�gre �jra szabad leveg�n lehettem.

Tal�n k�t slukkot sz�vtam a cigib�l, mikor m�r meg is untam. B�ven el�g volt annyi, nem m�rgezem most tov�bb magam.

-          Szia. – ijesztett meg egy kedves hang hirtelen.

Megfordultam, �s hab�r nagyon is j�l tudtam, ki az, m�gis meglepetten n�ztem r�, majd azonnal szorosan �tkulcsoltam nyaka k�r�l karjaimat. �t�lelte a derekamat �s suttogva k�z�lte:

-          Hi�nyozt�l.

A t�ny, hogy itt van � is, az, hogy t�r�dik velem, az hogy v�gre valakit �t�lelhetek, aki tud mindent, �s akivel azt �rezhetem, hogy nem �n vagyok a vil�g legnagyobb idi�t�ja, azonnal el�rz�keny�ltt� tett. Nem b�rtam uralkodni az �rzelmeimen, szempillant�s alatt t�rt el a m�cses �s s�rni kezdtem, nyak�ba f�rva arcomat.

-          H� h�. – csit�tott.

Elemelte fejemet, a szemembe n�zett, �s arcomat fogva, k�t h�velykujj�val t�r�lte le v�gigfolyt k�nnycseppjeimet.

-          Ne s�rj. – megpuszilta a homlokomat �s hozz� tapasztotta homlok�t.

Ahogy meg b�rtam sz�lalni, egyetlen dolog volt, amit musz�j volt k�z�ln�m.

-          Sz�ks�gem van r�d.

-          Itt vagyok. �s nem szeretn�lek �gy l�tni, �gyhogy szedd �ssze magad, �s menj�nk vissza. Ez Georg nagy napja, �s mi nem hi�nyozhatunk r�la.

M�lyeket s�hajtva pr�b�ltam engedelmeskedni neki, de csak b�logat�ssal adtam beleegyez�sem.

-          Besz�l�nk k�s�bb? – aj�nlotta fel kedvesen.

�jra gomb�c gy�lt a torkomba �s egy �jabb b�lint� v�lasszal egy�tt, k�nny gy�lt a szemeimbe.

-          Nem s�runk. – �lelt mag�hoz. – Bemegy�nk, gratul�lunk, esz�nk, iszunk, t�ncolunk �s mosolygunk. Azt�n elmegy�nk innen �s besz�l�nk. Csak mi ketten, rendben?

-          Annyira gyenge vagyok.

-          Nem kell er�snek lenned, senki nem v�rja el.

Billen k�v�l senki nem tudott volna ekkora t�maszt ny�jtani most nekem. �sszeszedtem a gondolataimat, rendszereztem az �rz�seket, kih�ztam magam �s Bill karjaiba karolva s�t�ltam le �jra a partra, ahol egy hatalmas, csodasz�pen feld�sz�tett s�tor v�rt benn�nket.

Tom nem k�rdezte, hol voltunk. L�tsz�lag m�r t�l volt p�r r�vid italon �s nem zavarta �t most az �gvil�gon semmi sem.

V�gig besz�lgett�k az �tkez�st a vel�nk egy asztaln�l helyet foglal� bar�tainkkal, �s nekem is siker�lt valamelyest old�dnom. Enn�l az asztaln�l senki nem k�rdezi, Tom keze mi�rt nem v�ndorol egyfolyt�ban a testemen, eg�sz id� alatt, mi�rt nem izgat fel g�tl�stalanul mindenki el�tt a nyakamat harapd�lva, mi�rt nem esz�nk egym�s t�ny�rj�b�l lopkodva, �s egy�ltal�n, mi�rt nem besz�l�nk egym�ssal… ebben a sz�k k�rben mindenki tudja, min ment�nk �t. Azt viszont, hogy Tom megcsalt, mikor a legnagyobb sz�ks�gem lett volna egy szeret� t�rsra, csak Bill �s mi tudjuk. Itt mindenki sajn�lja Tomot, ahogy engem. Itt mindenki, aki hallott r�lunk, �gy emleget, hogy a p�r, akiknek nem j�tt �ssze a gyerek. Pedig mi vagyunk a p�r, ahol a n�t el�rulta szerelme �s ezzel megpecs�telte a h�zass�guk sors�t.

Mikor az eg�sz s�torban csend lett �s bekonfer�lt�k az ifj� p�rt, hogy j�rj�k el legels� k�z�s t�ncukat, egy �jabb k�s d�f�d�tt a mellkasomon �t, egyenesen a sz�vemet tal�lva el. T�l �rzelg�s vagyok ma, t�ls�gosan kezelhetetlenek az �rzelmeim, �s persze az sem seg�t, hogy k�r�l�tt�nk minden p�r k�veti Georg�kat a parkettre, csak mi �l�nk ott ketten, �n a t�ny�romat babr�lom, Tom egy kortyra megissza az �jabb poh�r pezsg�j�t �s m�r t�lti a k�vetkez�t.

-          Gyere. – lepett meg p�r m�sodperc m�lva fel�m tartott kez�vel.

-          Hova?

-          T�ncolni.