7. r�sz. Ne add fel kicsil�ny!

Le�ll�tottam a motort, �s megv�rtam, m�g a m�g�m parkol� rend�r, kisz�ll �s odas�t�l az ablakomhoz.

-          J� est�t. Jogos�tv�nyt, forgalmi enged�lyt legyen sz�ves.

V�lasz n�lk�l kezdtem kotor�szni a t�sk�m ut�n, �s lehunyt szemmel any�ztam magam, mikor r�j�ttem, hol felejtettem… az �t�s asztaln�l, ahol �ltem azon a h�lye esk�v�n.

-          N�zze uram. Az a helyzet, hogy nincs n�lam a t�sk�m.

Ahogy ezt kimondtam, m�r be is �zemelte a r�di�j�t �s dikt�lni kezdte a rendsz�momat.

-          Ugye tiszt�ban van vele, hogy t�ll�pte a megengedett sebess�g korl�toz�st?

-          Nem figyeltem, sajn�lom. Egy esk�v�n voltam, ami nem s�lt el t�l j�l, �s most haza tartok Berlinbe.

-          �gy n�z ki, itt v�get �r az �t.

-          Ezt hogy �rti?

-          Fogyasztott alkoholt ezen az esk�v�n?

-          Ittam egy-k�t poh�r pezsg�t.

A r�di�n visszak�rdezt�k a vezet� nev�t.

-          A nev�t, ha k�rhetn�m, h�lgyem.

-          Viktoria Kaulitz.

Meger�s�t�st kapott, hogy a j�rm� nem lopott, de nyilv�n val� volt, hogy ennyi k�zel sem el�g.

-          K�rem, sz�lljon ki a g�pj�rm�b�l.

-          K�rem, hagyjon tov�bb menni. �vatosan hazagurulok, �s t�bbet nem l�tjuk egym�st. – pr�b�ltam egyezkedni.

-          Ez sajnos nem �gy m�k�dik, h�lgyem. �n ittasan vezetett, pap�rok n�lk�l, szab�lytalanul.

-          Tudom, elismerem, �s sajn�lom, de…

-          Itt egy sajn�lom, nem lesz el�g. M�g egyszer felsz�l�tom, sz�lljon ki a g�pj�rm�b�l.

Engedelmeskedtem, hisz az enged�kenys�g leghalv�nyabb szikr�j�t sem tapasztaltam rajta.

Az esem�nyek gyorsan zajlottak. Az egyik pillanatban az aut�nak d�lve v�rtam, m�g megmotoznak, majd bilincsbe fogj�k karjaimat, a m�sikban egy rend�raut� h�ts� �l�s�n sz�ll�tottak a berlini rend�rkapit�nys�gra. Ujjlenyomatot vettek, jegyz�k�nyvet �rattak al� velem, majd r�m csukt�k egy z�rka ajtaj�t, amin k�t prostitu�lttal osztoztam.

F�ldh�z v�gtam cip�imet, �s le�ltem a t�l�k t�volabb es� padra, arcomat kezeimbe temetve.

Tal�n �t percig b�rt�k, hogy ne sz�ljanak hozz�m.

-          Egy cigit kicsil�ny?

-          K�sz�n�m, nem.

-          Ugyan m�r, nem harapunk. – kedves hanglejt�ssel besz�lt, �rdekl�d�v� tett.

-          Baromi j�l esne egy cigi. – vallottam be v�gre r�juk n�zve.

Fel�lltak, odas�t�ltak hozz�m �s k�t oldalamra �ltek. Az egyik egy cigit nyomott a kezembe, amit amint a sz�mba tettem, meg is gy�jtott.

-          �s mit keres egy magadfajta l�ny itt?

-          Ittas gyorshajt�s pap�rok n�lk�l.

-          Az igen! – b�logatott a m�sik b�szk�n. – Te azt�n nem apr�ztad el.

-          Akkora idi�ta vagyok. – d�nt�ttem h�tamat a falnak �s lassan f�jtam ki az els� j�les� slukk f�stj�t.

-          Na mes�lj.

-          Nem is ismerlek titeket.

-          Marie vagyok. – ny�jtott kezet az egyik. – � itt Ruth, �s mindketten nagyon j�l hallgatunk.

-          R�ad�sul id�nk, mint a tenger. – folytatta a jobbomon �l� Ruth. – Ha csak �rted nem j�n valaki, itt t�lt�d az �jszak�t vel�nk.

Beadtam a derekam, bel�ttam, hogy id�t�lt�snek sem utols� az �n sztorim mes�l�se, r�ad�sul volt egy olyan �rz�sem, hogy tal�n bev�lhat az az eszme, miszerint, ha besz�lek r�la, megk�nnyebb�lhetek. Nem v�rtam nagy tan�csokat, �letb�lcsess�geket, de m�gis nekil�ttam a mondand�mnak.

�pp ott tartottam, mikor aznap �jjel Tom hazaj�tt �s fel�bresztett, mikor az egyik �r odaj�tt az ajt�hoz.

-          Most telefon�lhat egyet, ha akar.

Azonnal felpattantam, min�l el�bb haza akartam ker�lni, ak�rmilyen idilli kis hangulat alakult ki itt a k�t idegen n�vel.

Csak a f�rjem sz�m�t tudom fejb�l… jellemz�. Az �r el�m tolt egy telefont, �n pedig m�r t�rcs�ztam is.

-          Igen, tess�k?

-          �n vagyok az.

-          Na v�gre! Hol az istenben vagy? Hova t�nt�l?

-          �rtem k�ne j�nn�d.

-          Mi t�rt�nt? Hol vagy?

-          A berlini rend�r f�kapit�nys�gon vagyok. Itt t�lt�m az �jszak�t, ha csak �rtem nem j�ssz.

-          Mit csin�lt�l? – nevette el mag�t.

-          Tudod, mit hagyjuk. Majd valahogy hazajutok.

-          J�l van, j�l van, nyugi.  Szerzek valakit, aki tud vezetni, �s indulok is.

-          Hozd a t�sk�m, ott hagytam az asztalunkn�l.

-          Rendben. Kitart�s.

Letettem. K�sz�n�s n�lk�l. Tudtam, hogy g�nyol�dni fog, tudtam, hogy nem vesz majd komolyan, �s ha a fejemben lenne b�rki m�s sz�ma, esk�sz�m nem �t h�vtam volna fel.

-          K�sz�n�m. – toltam vissza a pasas el� a telefont, �s visszas�t�ltam a cell�ba.

Ruth �s Marie m�r v�rtak a folytat�sra, kaptam egy �jabb sz�l cigarett�t �s eleget is tettem nekik.

-          Sz�val ott tartottam, hogy fel�bresztett az �jszaka k�zep�n, hogy k�z�lje, megcsalt.

Nagy felh�borod�st keltettem a sztorimmal. Ett�l a momentumt�l kezdve Tomot minden jelz�vel illett�k, s�t olyanokkal is, amiket �n m�g �letemben nem haszn�ltam.

Amikor kicsivel t�bb, mint k�t �ra m�lva meghallottam Tom sz�mon k�r� hangj�t, amint �pp a feles�g�t keresi, elnyomtam a cigimet �s megk�sz�ntem a l�nyoknak a t�rsas�got.

-          H�lgyem, �n�rt j�ttek. – jelentette be Tomot, aki megjelent �s arcomat f�rk�szte k�v�ncsian, hogy vagyok.

-          Ne add fel kicsil�ny! – sz�lt ut�nam Marie, �n pedig kil�ptem a cella ajtaj�n, kiker�ltem Tomot �s mentem is tov�bb.

-          Seggfej! – tett megjegyz�st Tom fel� Ruth.

-          Hogy mondod? – k�rdezett vissza.

Nem foglalkoztak t�bbet vele, egym�s fel� fordultak �s besz�lget�sbe kezdtek.

Tom m�g al��rt p�r pap�rt, lebesz�lt p�r fontos dolgot a ma est�r�l �s a k�vetkezm�nyekr�l, azt�n v�gre mehett�nk.

-          L�tom j�l elvolt�l, kicsil�ny. – sz�lt hozz�m, mikor m�r besz�lltunk a kocsij�ba.

-          Nagyon vicces.

-          Meg sem k�sz�n�d, hogy kihoztalak a sittr�l?

-          Tom, k�rlek.

-          Hogy gondoltad, hogy lel�psz sz� n�lk�l? – v�ltott st�lust �s hangnemet. – Bepezsg�zve aut�ba �lsz �s hazaj�ssz? Mi �t�tt bel�d?

-          T�ged ki hozott?

-          Egy j�zan embert sem tal�ltam, �s m�g sem hagyhattalak itt �jszak�zni.

-          Haza akarok menni.

-          Nem is besz�l�nk err�l? Otthagytam a legjobb bar�tom esk�v�j�t miattad. Hal�lra agg�dtam magam, az eg�sz helyet t�v� tettem �rted �s meg�ll�s n�lk�l h�vogattalak hi�ba.

-          Ok�, menj vissza a buliba, de el�bb vigy�l haza.

-          Ne csin�ld ezt. Belef�radtam m�r.

-          �n is. – feleltem el�sz�r a szem�be n�zve, mi�ta meg�rkezett.

Beind�totta az aut�t �s egy tov�bbi hang n�lk�l hazavitt. Kisz�llt velem a kocsib�l, nem fordult vissza, bej�tt velem a h�zba.