Es�ly a boldogs�gra…

„Ne feledd.  Az eml�kei nem vesznek el �r�kk�, ha nem lesz boldog, vissza kell t�rnie…”

Nem tudtam biztosan, j�l cselekszem-e, csak a szerelem vez�relt, amit ir�nta �reztem. Mostant�l csak az eny�m, nem osztozom rajta senkivel �s semmivel. Nem utazgat vil�gszerte �s nem hagy magamra sokszor hetekre, h�napokra. � is ezt akarja, tudom. Hogy mi�rt nem k�rtem a beleegyez�s�t? Tal�n att�l f�lek, ha d�nt�s el� �ll�tan�m, �n vesz�ten�k. De tudom, hogy szeret, tudom, hogy nem szakadhat kett�. Boldogtalan abban az �let�ben, �s �n vagyok az, aki bet�ltheti az �rt a sz�v�ben.

-------

Hatalmasat r�ndult szerelmem teste, amit�l azonnal felriadtam. Szinte �ml�tt r�la a v�z, �rthetetlen szavakat zih�lt, szemh�ja rebegett. Hirtelen kipattantak szemei �s leveg� ut�n kapkodva �lt fel az �gyban. Megint rosszat �lmodott… megint arr�l �lmodott. Er�tlen�l simogattam meg h�t�t, hogy biztos�tsam, itt vagyok, nincs semmi baj, majd megv�rtam, m�g visszad�l, elhelyezkedik �s �jra �lomba mer�l.

-                     J� reggelt. – puszilgattam arc�nak puha b�r�t.

-                     Szia kicsim. – suttogta rekedtes hangon �s �vatosan nyitogatta szemeit.

K�zelebb f�szkeltem magam hozz� �s fejemet v�lla hajlat�ban pihentettem.

-                     Szeretlek. – cs�kolt bele hajamba �s ujj�t gyeng�den vezette v�gig meztelen h�tamon.

-                     Mit szeretn�l reggelizni?

-                     T�ged. – ford�tott hirtelen maga al� �s puszilgatni kezdte nyakamat.

-                     Ha �gy folytatod, �hen fogunk halni. – nevettem fel mikor puszija csikland�s ter�letre t�vedt.

-                     Im�dom, amikor nevetsz. – vette birtokba ajkaimat jelezve, hogy nem �hajt t�bbet besz�lgetni az elk�vetkezend�, szerelmesked�sre sz�nt id�ben.

Annyira gyeng�d, annyira �v� �s figyelmes. Minden egyes szeretkez�s vele egyenesen a mennyorsz�gba juttat.

Pihegve borult mellkasomra, miut�n az � gy�ny�re is beteljesedett.

-                     Megint azt �lmodtam. – k�z�lte halkan, p�r perc n�ma szuszog�s ut�n.

Lehunytam a szemem, mert �reztem, ha nyitva tartom, el�nti a k�nny.

-                     Ott �llok a sz�npadon, �neklek t�bbezres t�meg el�tt. M�g�ttem egy sz�ke haj� dobos sr�c, a balomon egy kedves barna haj� sr�c j�tszik basszus git�ron �s jobbra a m�sik oldalamon egy fi�, aki hasonl�t r�m. Nem k�ls�leg. Csak az arca. De sosem n�z r�m, sosem sz�l hozz�m, csak git�rozik.

F�jt ezt hallani. Minden egyes ilyen �lma ut�n lelkifurdal�som van �s rettegek att�l, hogy vissza kell �t adnom. El fogom vesz�teni az eml�kei miatt �s � m�g csak nem is tudja, hogy ezek val�s eml�kek.

-                     Mi az? – n�zett fel r�m, mikor azt a torkomban l�v� hatalmas gomb�cot pr�b�ltam elt�ntetni egy er�teljes nyel�ssel.

-                     Semmi. – �ltem fel. – K�sz�tek reggelit.

Kikeltem az �gyb�l, beleb�jtam a k�nt�s�mbe �s m�r csuktam is be magam m�g�tt a h�l� ajtaj�t. A konyh�ba siettem, ahol a pultnak t�maszkodva pr�b�ltam m�ly leveg�v�telek egym�sut�nj�val t�vol tartani s�r�somat.

Kif�jva l�that�v� v�lt l�legzetem, a leveg� k�r�l�ttem hirtelen leh�lt, a buk�ra nyitott ablakon szinte bet�rt a leveg�, plafonig emelve f�gg�nyeim.

Tudtam, hogy � az.

-                     Nem. – szor�tottam �k�lbe k�zfejem.

-                     Meg�llapodtunk. – sz�lt hozz�m magasztos hangj�n, amit�l eg�sz testem libab�rbe borult.

-                     Ezek csak �lmok. – fordultam meg, hogy a h�tam m�g�tt �ll� gy�ny�r� f�rfialakkal szembe n�zhessek.

-                     Nem csup�n �lmok. Az eml�keit �li meg, bez�rva egy kalitk�ba, amire te raktad r� a lakatot.

-                     Azt mondtad m�k�dni fog! Azt mondtad velem maradhat! – k�rtem sz�mon tombol� d�hvel.

-                     Azt mondtam, veled maradhat, m�g maxim�lisan boldog. Eml�kezz! H�napok teltek el �s m�g mindig uralj�k az eml�kei.

-                     �n azt hittem… - t�r�ltem le egy arcomon v�gigfolyt k�nnyet. – Azt hittem, boldog velem.

-                     Az az � igazi �lete.

-                     Ahol mag�nyos volt?

-                     Ahol mindene meg volt, amire gyermekk�nt v�gyott. A h�rn�v, a rajong�s nektek, embereknek t�bbet �r mindenn�l.

-                     A szerelemn�l is?

-                     Sosem l�ttam m�g oly intenz�v szerelmet, mint ami k�ztetek bontakozott ki. De �gy l�tszik, m�land�.

-                     Nem hiszek neked! Ezek csak �lmok! – hajtogattam sz�ntelen.

-                     Hunyd le a szemed. – utas�tott �s kez�vel t�volr�l ir�ny�tva, lecsukta szemh�jaimat.

A h�l�nkban tal�ltam magam. Ott fek�dtem az �gyon b�k�sen szerelmem mellett. � cseppet sem volt nyugodt. V�gtagjai meg-megr�ndultak, arc�t k�nny �ztatta, szemei remegtek.

-                     Tom. – ny�sz�r�gte k�ts�gbeesve, nekem pedig �sszeszorult a gyomrom.

Szemeim �jra lecsuk�dtak �s hirtelen hangzavar vett k�r�l. Egy sz�npad el�tt �lltam. Egy Tokio Hotel koncerten. Bill mikrofonnal a kez�ben �nekel egy lass� sz�mot, a b�tyja, Tom a zongora m�g�tt �lve k�s�ri �t. Bill r�n�z, de Tom kereszt�ln�z rajta, mintha ott sem lenne. Szinte �rzem a f�jdalm�t sz�vemben.

-                     Az �lm�ban vagyunk. – magyar�zta Castiel.

-                     Szenved. – ismertem el gy�ny�r� szerelmemet figyelve.

�jra a konyh�ban voltunk, �n leveg� ut�n kapkodtam, Castiel pedig vigy�zban �llt velem szemben.

-                     Tudod, mi k�vetkezik.

-                     Nem vesz�thetem el! Az nem lehet, hogy ennyi volt!

-                     Meg volt az es�lyed.

-                     Nem! Ki kell mondania! Ki kell mondania, hogy nem boldog! – kapaszkodtam gondolkod�s n�lk�l utols� rem�nyembe.

-                     Ez val�ban �gy van. De ne feledd! Boldogs�got �g�rt�l, �s nem adtad meg neki.

Egy pillanat alatt elt�nt szemem el�l Castiel, �s mag�val vitte az �n �lmaimat. Igaza van… Meg�g�rtem, �s nem tettem eleget neki. �nz� m�d l�ncoljam magam mell� �s figyeljem �l�nk v�g�ig, ahogy egy m�ltb�li d�nt�sem miatt nem lehet �nmaga? Nem tehetem! Ann�l sokkal jobban szeretem �t! El kell engednem m�g akkor is, ha belepusztul a sz�vem a f�jdalomba.

De hogy �rjem el? Hogy �rhetn�m el, hogy �szint�n kimondja, mit �rez? �s hogy fogom elviselni, ha t�nyleg kimondja?

-                     Mi az, kicsim? – jelent meg a konyh�ban szerelmem.

-                     Semmi. – t�r�ltem meg arcomat.

-                     Mi�rt s�rsz? – l�pett k�zelebb �s kezeit k�rbefonta derekamon. – Mi a baj?

-                     El kell mondanom valamit. – toltam el magamt�l hirtelen �tlett�l vez�relve.

-                     Ez nem hangzik t�l j�l.

-                     �n m�r… �n m�r nem… - dadogtam szedett-vedetten.

-                     Mit te nem?

-                     Szak�tani akarok. – v�gtam r� egyszer�en.

-                     Tess�k? Mit vett�l be?

-                     Semmit Bill, �n egyszer�en csak… nem l�tom a k�z�s j�v�nket m�r.

-                     �s ez k�v�k�sz�t�s k�zben j�tt r�d? Ok�, megiszom a sima koffeines k�v�t, ha ez a bajod. – mosolygott r�m �desen.

-                     Nem csak ez. A hajad, a sminked, a ruh�id. �n egy f�rfit akarok magam mell�, nem valakit, aki t�bb id�t t�lt a f�rd�ben, mint �n. – olyan gy�l�let �bredt bennem saj�t magam ir�nt, amit �letem v�gig nem fogok tudni ki�lni magamb�l.

-                     De h�t ez vagyok �n! Azt mondtad, ezt is szereted bennem. Hogy �rzelmes vagyok �s gyeng�d.

-                     T�ls�gosan az vagy, �rted? Megfulladok t�led!

-                     Ezt nem mondhatod komolyan. – b�logatott hevesen �s kezem�rt ny�lt.

-                     Elmegyek.

-                     Hova?

-                     Nem tudom. Elmegyek, �s mire hazaj�v�k, nem szeretn�m, ha itt lenn�l.

-                     Ennyi? Lel�psz �s v�ge van?

-                     �gy t�nik.

-                     Ne csin�ld ezt, k�rlek! – n�zett r�m k�nnyben �sz� szemekkel.

-                     Hagyj elmenni. – k�rtem k�zdve magammal.

-                     Szeretlek. – vette k�t keze k�z� arcomat �s szenved�lyesen cs�kolt puha, forr� ajkaival.

-                     Sajn�lom. – d�nt�ttem fejemet mellkas�ra, m�g �ssze nem szedtem magam. – Sajn�lom. – ism�teltem, majd ism�t eltoltam �t magamt�l, mert att�l tartottam, nem b�rom sok�ig t�rt�ztetni magam.