8. r�sz. Kudarcot vallottam…

Azonnal a gardr�bom fel� vettem az ir�nyt, �s nagy nehezen leharcoltam az egyik polcr�l r�g nem haszn�lt b�r�nd�met. Dob�ltam bele a fontosabb ruh�imat, �kszereimet.

Tom a konyhapultn�l �lt az egyik b�rsz�ken, mikor kifel� hurcoltam a holmim a nappalin �t, �s visszak�pte az �pp kortyolt k�v�j�t, mikor megl�tott.

-          Te mit csin�lsz?!

-          Elmegyek.

-          M�gis hov�? – �llt fel �s fel�m s�t�lt.

-          Nem tudom. Anyu�khoz, sz�llod�ba, majd kital�lom.

-          De m�gis mi�rt, most mi bajod? – vette ki b�r�nd�m fog�dzkod�j�t a kezemb�l.

-          Add vissza Tom, t�nyleg elmegyek.

-          Nem foglak elengedni.

-          Mi�rt nem? Neked j� ez �gy? Vezet ez valamerre? �n nem akarom megv�rni, m�g meggy�l�lj�k egym�st.

-          Ugyan m�r, sosem tudn�lak gy�l�lni. – vette kez�be �vatosan arcomat.

-          K�rlek Tom, nekem ez �gy nem megy. Lassan bele�r�l�k ebbe az eg�szbe, nem tudok �gy �lni.

-          Nem hagyhatsz itt. – suttogta, majd �vatosan k�zel�tett arc�val az eny�m fel�, �s birtokba vette ajkaimat.

Nem eml�kszem, mikor n�zett �gy r�m, mikor volt ennyire �szinte.

Nem tudtam ellen�llni… igenis k�v�ntam �t, nem akartam befejezni, nem akartam v�get vetni ennek a cs�knak, amit m�r h�napok �ta hi�nyolok az �letemb�l, �s ami annyira t�k�letes, mi�ta csak az eszemet tudom.

Ahogy meg�rezte, visszacs�kolok, elengedte a b�r�nd�met, �s mindk�t kez�t az arcomra tette. Beindult. �zlelgette ajkaimat, finom, puha ajkaival, �s �reztem hozz�m simul� test�n, hogy mellkas�ban egyre jobban tombol a sz�ve.

Elvesztettem a fejem egy percre, de akkor sem ment… nem tudtam fel�lkerekedni azon a rengeteg dolgon, ami f�jt �s lassan em�szt fel m�r hossz� ideje.

Megszak�tottam a cs�kot, �s m�ly leveg�k gyors egym�sut�nj�val hadakozva, lehunyt szemmel tapasztottam arcom az �v�hez.

-          Nem megy. – s�gtam.

-          T�ged akarlak. – lihegte. – Ne mond, hogy nem megy. Csak kapcsolj ki �s hagyd, hogy megt�rt�njen.

Hirtelen forr� ajk�nak �rint�s�t �reztem a nyakamon, ujjait gyeng�den vezette v�gig gerincemen.

Olyan vad �s szenved�lyes �jszak�nk volt, mint azel�tt. Mindenf�le gondolat �s j�v�beni tervezget�s n�lk�l szabadon szexelt�nk a konyhapulton, az �tkez� asztalon, m�g ki nem k�t�tt�nk a b�rkanap�n. A ruh�ink szanasz�t hevertek, a sminkem elken�d�tt, a hajam �sszevissza �llt, Tom mellkas�n gy�ngy�z�d�tt az izzadts�g �s a lak�sban a h�m�rs�klet legal�bb tizen�t fokkal feljebb k�szott. Miut�n el�lvezett, m�g egy-egy utols� puszit adott melleimre, �s led�lt mell�m.

Kezemmel sokadik tal�latra fogtam meg az asztalon l�v� kl�ma t�vir�ny�t�t �s azonnal lenyomtam tizen�t fokos h�t�sre.

-          Gondolatolvas� vagy. – suttogta kifulladva.

H�napok �ta nem voltunk egy�tt, �s most ez az euf�rikus �rz�s keveredett az �jra �s �jra r�m t�r� csal�dotts�g �rz�s�vel. Oldalra fordulva megl�ttam a f�ld�n a b�r�nd�met, �s eszembe jutott, mi�rt is csomagoltam �ssze. Nem v�ltozott semmi, csup�n kikapcsoltunk egy r�vid id�re. Pr�b�ltuk elhitetni magunkkal, hogy ez majd megv�lt�st hoz, de nem…

-          Mi az? – k�rdezte.

-          �gy �rzem, sosem fogjuk ezt helyrehozni. Annyira kil�t�stalan minden.

-          Na ne csin�ld. – �lt fel s�rt�d�tten. – Most komolyan ezen agyalsz megint?

-          Sajn�lom, neh�z m�sra gondolnom.

-          Pr�b�lkozhatn�l kicsit jobban.

-          Hagyjuk. – keltem fel.

-          Most hova m�sz?

-          Letusolok.

-          �s ut�na?

-          Nem tudom, mit akarok Tom, de nem is vagy nagy seg�ts�g.

-          Meg�r�l�k ett�l a lekezel� Tomoz�sodt�l.

-          A szerelmem valahogy nem j�n a sz�mra, ne haragudj.

-          Komolyan, mi a fr�szt v�rsz m�g t�lem? – h�zta fel mag�t. – Mi a faszt csin�ljak, hogy v�gre norm�lisan viselkedj?

-          Tekerd vissza az id�t �s ne szopasd le magad az els� ribanccal, aki az utadba �ll? – k�rdeztem vissza m�r �n is kiab�lva.

-          Na v�gre! V�gre mondasz valamit!

-          Mondjak m�g valamit? Arra v�rsz, hogy ecseteljem, mit �rzek, mikor arra gondolok? Az neked kiel�g�t� lenne? H�t akkor tess�k! Undorodom a gondolatt�l, hogy egy m�sik n�vel volt�l, �s gy�l�llek, ami�rt akkor tetted, mikor sz�ks�gem volt r�d! Kudarcot vallottam, mint n� �s mint feles�g is, �s �gy �rzem, mindenki rajtam nevet, mindenki r�m mutogat!

Kisimult az arca, a harag egy�tt�rz�ss� alakult �s tehetetlen�l figyelte, ahogy arcomon patakokban indulnak meg k�nnyeim.

-          Nem tudok veled �lni, de belehaln�k, ha n�lk�led k�ne. – fejeztem be n�mileg halkabban, leveg� ut�n kapkodva.

Fel�llt �s fel�m k�zeledett lassan.

-          Ne. – tettem ki magam el� kezeimet. – Ne sajn�lj le.

-          Nem tudom meg nem t�rt�ntt� tenni.

-          Nem tudom felfogni, hogy minden elromlott, mikor minden annyira t�k�letes volt.

-          N�zd, �n tudom, hogy nem teszek meg mindent, ami elv�rhat� lenne, pedig �n sz�rtam el. De �n nem vagyok ilyen, n�lad jobban senki nem ismer, tudnod kell. �letemben id�ig k�tszer hagytam magam �rzelg�snek lenni. Mikor megk�rtem a kezed, �s mikor elvesztett�k �t.

-          Lefekszem. – t�r�ltem meg arcomat mindk�t kezemmel. – Ez a nap sok volt m�ra.

Tom nem mondott semmit, v�rtam egy p�r m�sodpercet, v�gig a szem�be n�zve majd otthagytam a nappali k�zep�n. Gyorsan, p�r perc alatt letusoltam, beleb�jtam az alv� ruh�mba �s m�r b�jtam is be a puha takar�m al�, hogy v�gre v�get �rhessen ez a nap.

M�g �bren voltam, mikor Tom beb�jt mell�m. Hangtalanul figyelt, majd h�tat ford�tott �s � is elk�nyelmesedett.

Nehezen j�tt �lom a szememre, p�r�gtek a gondolataim �s nem hagytak nyugodni. Nem tudtam meddig b�rom m�g ezt az �letet.

Reggel m�r kor�n fel�bredtem �s egy �zenet v�rt a mobilomon.

„Szia! Rem�lem minden rendben! Georgt�l hallottam, hogy hol k�t�tt�l ki este… h�vj fel, ha megkaptad! puszi”

Halkan m�sztam ki az �gyb�l, �s csuktam Tomra a szoba ajtaj�t. F�ztem egy k�v�t, kimentem a kertbe, le�ltem a hinta�gyba �s felh�vtam Billt.

-          Szia. – sz�lt bele rekedtes hangon.

-          Felkeltettelek?

-          Alig p�r �r�ja fek�dtem le. Sok�ig buliztunk.

-          Ne haragudj, visszah�vlak k�s�bb.

-          Megyek hozz�tok, csak m�g �sszeszedem magam.

-          T�nyleg?

-          Bizony. Egy p�r napot n�latok leszek, m�g nem kell visszamennem. Persze, ha nem baj.

-          Baj? B�r m�r most itt lenn�l.

-          Nem szeretem, mikor szomor� vagy. Mi t�rt�nt este?

-          Hossz�. Majd elmondom, ha itt leszel. F�z�k valami finomat.

-          Tom?

-          M�g alszik.

-          D�l k�r�l ott leszek, addig szedje �ssze mag�t.

-          V�rlak.

-          Szia sz�ps�gem.

-          Szia. – b�cs�ztam, k�ldtem m�g egy apr� puszit �s letettem.